Recep Tayyip Erdoğan török elnök szerezte a legtöbb szavazatot a vasárnapi előrehozott elnökválasztáson. A szavazatok 99,9 százalékának összeszámlálása alapján a hivatalban lévő államfő a voksok 52,4 százalékát szerezte meg. Pártja is az első helyen végzett a parlamenti választásokon.
Az nem volt előzetesen kétséges, hogy Erdoğan megnyeri az első fordulót, az viszont kérdés volt, hogy meghaladja-e az 50 százalékot, és így elkerüli-e a július 8-i második fordulót a két legerősebb jelölt között, ami akár az ellenzék legesélyesebb jelöltjének adhatott volna lökés.
A vasárnapi végeredmény alapján
Erdoğan jelentősen kiszélesített elnöki hatalom birtokában, egy rá szabott elnöki rendszerben kezdheti meg az újabb ciklusát.
Összesen hat elnökjelölt indult, de Erdoğan legfontosabb kihívója a kemalista Köztársasági Néppártot (CHP) képviselő Muharrem Ince volt, aki feltüzelte az ellenzéket, az elnökhöz hasonlóan óriási nagygyűléseket tartott. Mögötte Selahattin Demirtas, a kurdbarát Népek Demokratikus Pártja (HDP) börtönben ülő egykori társelnöke 8,23, majd Meral Aksener, a Jó Párt (IP) jelöltje áll 7,39 százalékkal. A két utolsó helyen álló jelölt együttesen alig haladja meg az 1 százalékot.
Az elnökválasztással párhuzamosan tartott parlamenti választásokon Erdoğan Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) elveszítette ugyan önmagában a többségét, viszont a vele szövetséges nacionalista párttal együtt már elég képviselője lehet az elnöki rendszerben meggyengített parlamentben.
A részvételi arány 87 százalékos volt, a szavazást továbbra is a 2016. júliusi puccskísérlet után bevezetett rendkívüli állapot mellett tartották meg.
Erdoğan vasárnap este már győzelmi beszédet tartott, szerinte a nem hivatalos adatok alapján már az első körben megszerezte a végső győzelmet. A közel 90 százalékos részvételi arányra utalva azt mondta, hogy leckét adtak demokráciából a világnak. Azt mondta, hogy azért fognak dolgozni, hogy Törökországnak minden téren fejlődni tudjon. Az elnök a kormányzó AKP ankarai székházának balkonjáról elhangzott beszédében jelezte: már a következő naptól hozzáfog választási ígéreteinek teljesítéséhez.
Erdoğan Szíria „felszabadításának" a folytatását, és a terrorizmus elleni további küzdelmet ígérte első beszédében. „Meg fogjuk szabadítani Szíria földjét a terroristáktól, hogy visszatérhessenek oda szíriai vendégeink" – mondta a Törökországban tartózkodó hárommillió szíriai menekültre utalva. Hangsúlyozta, hogy országa folytatni akarja a harcot a terrorista szervezetek ellen.
A Haber Türk televízió jelentése szerint Erdoğan győzelmét elismerte legfőbb riválisa, Ince is. Egy másik televízió így idézte a politikust: „Kétségtelen, hogy nem volt igazságos ez a verseny, de elfogadom, hogy Erdogan nyert". Vasárnap este az ellenzék azt nem vitatta, hogy Erdoğan kapta a legtöbb szavazatot, de Bülent Tezcan, a legfőbb ellenzéki párt szóvivője szerint az elnökválasztás nem dőlt el az első fordulóban. A BBC szerint Ince pedig többek között arról beszélt, hogy a választási rendszerben az látszott, hogy csak a szavazatok 37 százalékát számolták még össze, amikor az Anadolu hírügynökség már 85 százalékos feloldogozottságról beszélt. A kemalista CHP szerint emellett több helyen visszaélések történhettek, szerintük több helyen előre borítékokat dobtak be az urnákba.
Még számolták a szavazatokat, amikor már számos ország vezetője gratulált Erdoğannak a győzelméhez. Az Anadolu hírügynökség szerint az uniós országok vezetői közül elsőként Orbán Viktor gratulált a török elnöknek a választási sikerhez:
#BREAKING In 1st congratulations from EU country, Hungarian Premier Victor Orban congratulates Turkish President Erdogan on his election success
— ANADOLU AGENCY (ENG) (@anadoluagency) June 24, 2018
Erdoğan 11 évig volt miniszterelnök, mielőtt 2014-ben átült az elnöki székbe. Bár a korábban főként jelképes posztot már így is valódi hatalommal ruházták fel, mióta Erdoğan töltötte be a tisztséget, és a gyakorlatban így is egy személyben irányította Törökországot, de az elnöki rendszer bevezetéséről szóló tavalyi alkotmánymódosítással hivatalosan is óriási hatalmat adtak a következő választáson győztes államfőnek.
Az elnöki rendszerről tavaly tartottak népszavazást, amin szűken, 51 százalékos többséggel támogatták az Erdoğanra szabott alkotmánymódosítást, amellyel az államfő hatalma látványosan megnő:
Eredetileg csak 2019 novemberében tartották volna az első elnökválasztást a parlamenti helyett már teljesen átformált elnöki rendszerben, azonban Erdoğan áprilisban előrehozta a szavazást június 24-re.
Erdoğan minél előbb be akarta biztosítani a teljhatalmát, és többek között meg akarta zavarni az összefogó ellenzéket a szavazás előrehozásával. Emellett pedig az lehetett a másik oka a siettségre, hogy a 80 milliós Törökország elmúlt 16 évben látványosan növekvő gazdasága válság elé néz, amit a hitellel terhelt vállalkozások, háztartások milliói érezhetnek meg. Az infláció 11 százalékos volt. Itt írtunk bővebben a választás előzményeiről>>>
Törökország egyszerre választott elnököt és az új szabályozással minden eddiginél gyengébbre konstruált parlamentet vasárnap. A parlamenti erőviszonyok az új felállásban is számítanak, ugyanis a képviselők többségének szavazatával lehet indítványt kezdeményezni az elnök ellen, kétharmados többséggel pedig bíróság elé is idézhetnék.
Az elnökválasztás mellett az is kérdés volt, hogy Erdoğan pártja, az AKP megtartja-e a többségét a vele szövetséges, nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártjával (MHP) együtt az 550-ről 600 fősre duzzasztott parlamentben a szövetségbe tömörülő ellenzéki pártokkal szemben. A BBC szerint döntő fontosságúnak tűnt a parlamenti választásokon a kurdbarát Népek Demokratikus Pártja (HDP) szereplése, hogy eléri-e a 10 százalékos parlamenti küszöböt.
A Reuters török tévéadókra hivatkozva azt írja, hogy már a szavazatok 97,71 százalékát összeszámolták a parlamenti választáson:
A gazdasági helyzet a választás egyik központi kérdése lett, de a szavazókat már a 2016-ös puccskísérlet után megindult tisztogatás is végletesen megosztotta. Ezreket börtönöztek be, bírákat váltottak le, és a független szerkesztőségekre is lecsaptak. A kurd fegyveres csoportok elleni küzdelem is fontos kérdés volt, ahogy Törökország szíriai szerepvállalása is.
Mint a választás hátteréről szóló cikkünkben írtuk, eközben az ország nemzetközi elszigetelődését sem sikerült felszámolni. Oroszországgal sikerült ugyan összeveszni, majd kibékülni, de a Nyugattal nem sikerült rendeznie kapcsolatát – miközben Törökország a NATO legnagyobb létszámú hadseregével rendelkezik az Egyesült Államok után, egy stratégiailag fontos, ingatag, az Európába irányuló korábbi menekülthullámért nagyban felelős térségben.
Az EU- és jogelődjeivel folytatott tagságról szóló tárgyalások ugyan már ötven éve napirenden vannak – és az EU saját bizonytalansága miatt is döcögve haladtak –, Erdoğan alatt azonban egészen lehetetlenné váltak, miközben a törökök többsége támogatná az EU-integrációt.