Az év eleji kárpátaljai magyarellenes támadások mögött nem ukrán nacionalisták, hanem egyértelműen Moszkva-barát szélsőjobboldali elemek állnak, az ő tevékenységüket és kapcsolataikat, valamint az ukrán–magyar konfliktust mutatják be hosszú cikkben a VSquare.org visegrádi oknyomozó portál ukrán, lengyel és magyar újságírói. A munkában a lengyel OKO.press, valamint az Index munkatársa is részt vett.
Az írásból az is kiderül, hogy miközben a Kreml mélyíteni próbálja a Magyarország és Ukrajna közötti diplomáciai konfliktust, az Egyesült Államok azt próbálja elérni, hogy Budapest ne blokkolja tovább Ukrajna NATO- és EU-csatlakozását az ukrán oktatási törvény szigorítására hivatkozva. Wess Mitchell amerikai külügyi államtitkár ezért cserébe még egy Trump–Orbán-tárgyalást és közös fotót is felajánlott a júliusi NATO-csúcson, a magyarok azonban ezt visszautasították.
Az ukrán hatóságok nyomozása alapján a cikk rekonstruálja a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ungvári székházát február 8-án felgyújtani próbáló szélsőségesek akcióját. Mikor erre a provokációra sor került, addigra Budapest és Kijev között már mélyponton voltak a kapcsolatok az ukrán oktatási törvény miatt.
A támadást elkövető három lengyel, Adrian M., Tomasz Sz. és Michał P. a Falanga (falanx) nevű Kreml-barát szélsőjobboldali szervezet tagjai voltak. Michał P. a Moszkvának való kémkedésért letartóztatott Mateusz Piskorski Zmiana pártjával is kapcsolatban állt, valamint ukránellenes tüntetéseken vett részt Lengyelországban. Adrian M.-mel együtt a lengyel védelmi minisztérium felügyelete alá tartozó Jednostka Strzelecka 2039 (SJS 2039) tartalékos katonai csoportban is szervezkedtek. Az SJS 2039 szélsőjobbos tagjai többször utaztak Kelet-Ukrajnába, hogy az Oroszország által támogatott donyecki szeparatisták vezetőivel találkozzanak, de volt, hogy NATO-zászlót égettek az amerikai nagykövetség elé szervezett tüntetésen.
A magyarellenes támadás harmadik elkövetője, Tomasz Sz. egyben a lengyel szélsőjobboldali Xportal.pl weboldal szerkesztője, ahova többek közt Alekszandr Dugin-interjúkat fordított, de a Kreml-párti Szputnyik rádióban is szerepelt többször „szakértőként”. Közösségi médiás tevékenységére pedig a horogkeresztek és más náci szimbólumokkal teli tartalmak posztolása volt jellemző.
A szélsőjobbos Falanga vezetője, Bartosz Bekier azt állította az újságíróknak, hogy Adrian M., Tomasz Sz. és Michał P. saját akciója volt a Magyar Ház elleni támadás, amit ,állítása szerint, az elkövetők még előtte is letagadtak. Bekier maga is zűrös figurának tűnik, korábban Piskorsi oroszbarát pártjának több aktivistájával Szíriában is megfordult, Libanonban pedig a Hezbollah képviselőivel is találkozott. Azt mondja, sosem kapott Oroszországtól pénzt, mind utazásait, mind szervezetét saját forrásból, illetve az Xportal.pl „olvasói hozzájárulásaiból” finanszírozza.
Az Xportalon az ungvári támadás után egy olyan cikk jelent meg, melyben a kárpátaljai magyarokat arra biztatják, hogy nekik kell eldönteniük, „melyik országhoz (Ukrajnához vagy Magyarországhoz) tartozzon kicsiny hazájuk”.
A cikkben megszólaltatott szakértők kifejtik, hogy a kárpátaljai magyarság körében nincsenek szeparatista törekvések, egy mesterségesen gerjesztett konfliktusról van szó, melynek kiélezésében Moszkva érdekelt. Dmytro Tuzhanskyi ukrán újságíró és politológus szerint az ukrán–magyar konfliktust kívülről szítják, az Ukrajna ellen 2014-ben indított orosz információs háború óta érdeklik csak az orosz sajtót Nyugat-Ukrajna és Kárpátalja etnikai ügyei. Tuzhanskyi szerinte a régió szegénysége miatt kétszáz dollárért bárki tud magának Kárpátalján provokátorokat bérelni, hogy aztán a levideózott propagandaakciók az orosz médiában bukkanjanak fel.
Utóbbira példa a második, február 27-i támadás a Magyar Ház ellen, ahol egy házilag készített robbanószerkezet miatt égett ki az épület, melyben sérülés nem történt, de a KMKSZ irodája és dokumentumai is megsemmisültek. A támadók ezúttal ukrán állampolgárok voltak, csakhogy egyiküknek az orosz befolyás alatt működő transznyisztriai szakadár köztársaságból volt útlevele, a támadásról pedig az orosz média, köztük a TASS hírügynökség számolt be azonnal.
Brenzovics László, a KMKSZ vezetője azt is elmondta, hogy az ukrán hatóságok nemrég egy Munkácsból Ungvárra érkező csoportot is letartóztattak, miután az autójuk tele volt robbanóanyagokkal, és nem tudtak rá magyarázatot adni, mi szükségük van rá. Brenzovics szerint 2014-ben változott meg minden, azóta nem telik el hónap olyan negatív cikkek nélkül, melyben a magyarokat szeparatista törekvésekkel vádolják, ami „teljes hazugság”.
A cikk idézi Demkó Attila indexes interjúját, melyben a Honvédelmi Minisztérium stratégiai elemzésért felelős főosztályának nemrég távozott vezetője többek közt arról beszél, hogy „az oroszok Kárpátalján használják a magyar kártyát, orosz oldalak idegesítik az ukránokat a kárpátaljai, egyébként magyar részről nem létező elszakadási törekvésekkel”. Megszólal Katrein Ferenc volt magyar elhárítótiszt is, aki szerint a magyar hírszerző közösség számára az egyik legnagyobb kihívás egy potenciális kárpátaljai etnikai konfliktus megakadályozása.
Papp Csaba befolyásos orosz kapcsolatokkal rendelkező üzletember, aki az első Orbán-kormány alatt a Miniszterelnökségen dolgozott, a cikkben egy Magyarországgal kapcsolatos állítólagos orosz külpolitikai stratégiáról beszél. Papp kifejti, hogy Jefgenyij Primakov néhai orosz miniszterelnök (egyben volt KGB-vezér és Vlagyimir Putyin mentora) idején dolgozták ki azt a stratégiát, miszerint Magyarországot kell használni kísérleti terepként az orosz törekvések szondázására. Ez azon a felismerésen alapult, hogy mind Oroszországot, mind Magyarországot egykori önmaga veszi körül, és mindkét esetben „homogén tömbökben élnek többé-kevésbé politikai, nyelvi, kulturális jogaiktól megfosztott népelemei”.
A Fideszhez közel álló és a magyar kormány anyagi támogatását élvező KMKSZ vezetője, Brenzovics László áprilisban Washingtonba utazott, hogy a magyar kisebbség ellen intézkedésekre hívja fel amerikai kormánytisztviselők és döntéshozók figyelmét. A lobbikörutat a washingtoni magyar nagykövetség és a Magyar Amerikai Koalíció szervezte. A látogatásról közölt beszámoló szerint Brenzovics amerikai partnereinek nem fejtette ki az ungvári támadás részleteit, kizárólag az ukrán nacionalistákat hibáztatta. Arról beszélt, hogy ukrajnai közszereplők a magyar kisebbséget stigmatizáló megnyilvánulásaikkal felbátorítják a szélsőséges ukrán nacionalistákat, akiknek a magyarellenes támadásai megszaporodtak az utóbbi időben. Brenzovics ezen támadások közé közé sorolta a vandalizmust és a KMKSZ székháza elleni „terrorista támadást” is. Egy jelen levő forrás megerősítette, hogy Brenzovics sem a lengyel szélsőjobboldali, sem a Kreml-barát háttérre nem tért ki.
A Trump-adminisztráció vezető külpolitikai tisztviselői májusi találkozók során megpróbáltak nyomást gyakorolni a magyar félre. A céljuk az volt, hogy Budapest engedjen álláspontjából, és járuljon hozzá, hogy Ukrajna jelen lehessen hivatalosan is a júliusi brüsszeli NATO-csúcson. Május 15-én John Bolton, Trump elnök nemzetbiztonsági tanácsadója és Megyesy Jenő miniszterelnöki főtanácsadó találkozott, Bolton fő aggodalma a magyar–ukrán konfliktus volt. Az USA álláspontja az, hogy ennek az ügynek semmi köze a NATO-hoz, ezért nem szövetségi szinten kellene vitatkozni róla. Ezzel szemben a magyarok úgy gondolják, hogy de, hiszen NATO-dokumentumok igenis előírják a kisebbségek védelmét.
Wess Mitchell amerikai külügyi államtitkár budapesti látogatása során még egy olyan ajánlatot is tett, amit amerikai és magyar források is megerősítettek, miszerint Orbán Viktor egy fotólehetőséget és külön tárgyalást is kaphat Trumppal a brüsszeli NATO-csúcson. Ezt követően Mike Pompeo amerikai külügyminiszter és Szijjártó Péter washingtoni találkozójánál is ahhoz a feltételhez kötötték az amerikaiak a közös sajtótájékoztatót, ha Budapest nem blokkolja tovább Ukrajna NATO-közeledését. Mindkét alkalommal elutasítás volt a válasz. Magyar kormányzati tisztviselők szerint egy ilyen alku és engedmény nemcsak Ukrajna, de más környező országok felé is gyengeséget sugározna. Megerősítették: nem fognak engedni az oktatási törvény ügyében.
A magyar kormány kemény fellépése demokrata párti és baloldali körökben, valamint az amerikai külügy bürokráciájának egy részében annak a vádnak a megfogalmazásához vezetett, hogy Budapest összejátszik a Kremllel. Erről beszélt Ben Cardin demokrata szenátor nyilvánosan, illetve egy 2017. októberi találkozó során a State Department egyik regionális irodájának vezetője is azt mondta magyar diplomatáknak, hogy szerinte álláspontjuk Moszkváét visszhangozza. A Trump-adminisztrációban azonban diplomáciai források szerint ezt máshogy látják: bár Ukrajna NATO-közeledésének blokkolása jól jön Moszkvának, de az elterjedt vélemény az, hogy nem ez vezeti a magyarokat.
Orbán Viktor gondolkodásával kapcsolatban úgy látják, a magyar miniszterelnök szerint geopolitikai szükségszerűség, hogy Ukrajna ütközőállamként létezzen Európa és Oroszország között.
És bár ez egy cinikus vagy realista hozzáállás, de önmagában nem Kreml-barát.
Egy magas rangú magyar kormánytisztviselő a kárpátaljai támadások lengyel és orosz szálára úgy reagált, hogy az egyik támadást ukránok követték el, azt pedig tagadta, hogy Moszkvának bármilyen ráhatása lenne a magyar álláspontra az oktatási törvény miatti konfliktusban. Utóbbit Szijjártó Péter már áprilisban nyilvánosan kikérte magának, és ukrán politikusok hazugságkampányának minősítette a vádakat.