A mexikói elnökválasztás győztesét hasonlították már Donald Trumphoz, a demokraták progresszív szárnyának lökést adó Bernie Sandershez, a brit Munkáspártot vezető Jeremy Corbynhoz, és még Hugó Chávez volt venezuelai elnökhöz is – pedig egyik párhuzam sem áll meg igazán. Abban viszont a legtöbben egyetértenek, hogy Andrés Manuel López Obrador évtizedek óta a legkomolyabb változásokat hozhatja Mexikóban, miután december 1-jén ténylegesen is átveszi a hatalmat a leköszönő Enrique Peña Nieto elnöktől.
Az AMLO néven futó López Obrador baloldali, populista és elitellenes, közben pedig mégis karrierpolitikus, aki aktivista irányból jutott el a pragmatikus vezető képéhez. A 64 éves politikus a július 1-i választáson nagy pofont mért a mexikói politikát az elmúlt 90 évben meghatározó hagyományos nagy pártok jelöltjeire. A drogháborúba, az erőszakba, és legfőképpen a korrupcióba belefáradt szavazói azt várják tőle, hogy felrázza végre a mexikói politikát, ellenzői viszont azzal riogatnak, hogy veszélyt jelent az eddigi stabilitásra is, miközben számos ígéretével kapcsolatban elemzők egyelőre hiányolják a konkrétumokat.
„Mindenféleképpen egy különleges politikai alakról van szó" – írta a New Yorker López Obradorról, aki hosszú utat járt be, míg elvesztett választásokon keresztül eljutott az elnökségig.
A déli Tabasco államban nőtt fel, a Washington Post szerint gyerekként az volt a beceneve, hogy Az Amerikai, mivel a baseball volt a kedvenc sportja, játszott is a helyi csapatban, emellett pedig amerikai importruhákat árult az apja boltjában. Barátai látták benne az ambíciót, de azt gondolták, hogy az üzleti életben köt ki, ehelyett már fiatalon politikusnak állt. Először az Intézményes Forradalmi Párt (PRI) keretein belül – ami az ország legnagyobb pártjaként gyakorlatilag ellenzék nélkül kormányzott 1929-től 2000-ig –, majd a PRI-ből kilépett baloldali érzelműek vezetője lett a PRD elnökeként.
Az elitellenes vonal már akkor is hangsúlyos volt, magát nagyrészt a központi hatalommal szemben határozta meg, 1996-ban például megszervezte olajlétesítmények blokádját, kompenzációt követelve a szegényeknek. Többször is sikertelenül próbálkozott Tabasco állam kormányzóválasztásán, de a karrierje akkor ívelt fel igazán, és
akkor lett országosan is ismert politikus, amikor 2000-ben megválasztották Mexikóváros élére.
Főpolgármesterként már bevezetett olyan szociális intézkedéseket például az időseknek, amilyeneket most országos szinten is ígér, de emellett a pragmatikus oldalát is megvillantotta, és kész volt együttműködni vele szembenálló üzletemberekkel. 2004-ben második lett a Világ Legjobb Polgármesterének járó díjért folyó versenyben. Habár a bűnözési statisztika nem javult olyan mértékben, mint ígérte, de a számos népszerű szociális intézkedés, és a városközpont megújítása miatt 2006-ban, mandátuma lejártakor is 80 százalék fölötti volt a népszerűségi mutatója.
A főváros vezetésével megalapozott az országos terveinek, és 2006-ban már elindult az elnökválasztáson is, aminél a rá zúduló durva negatív kampány ellenére – azzal támadták, hogy veszélyt jelent Mexikóra, és romba döntené az ország gazdaságát – csak egy hajszállal, 0,56 ponttal kapott ki a PRI melletti másik nagy erőt, a Nemzeti Akció Pártot (PAN) képviselő Felipe Calderóntól. Támogatóival együtt csalást kiáltottak, és López Obrador konkrétan magát próbálta kikiáltani legitim elnöknek Mexikóvárosban. Támogatói közel fél éven keresztül tartottak több százezres tömegtüntetéseket, megbénítva ezzel a fővárost. Ellenfelei közül sokan úgy vélték, hogy ezzel később is túl radikálisnak fog majd tűnni, és nem lesz újból reális esélye a győzelemre.
Csakhogy a Calderón alatt megindított meglehetősen visszás drogháború (ennek hátteréről itt olvashat bővebben>>>) alatt megint alulról építkezve erősítette meg a bázisát, egyenként felkereste Mexikó szinte mindegyik települését. A 2012-es választásokon újra vereséget szenvedett, akkor a PRI jelöltjétől, Enrique Peña Nietótól kapott ki 6,5 százalékkal. Abban a kampányban az a nézet került előtérbe, hogy ugyan a nagy pártokkal nincs minden rendben, de ők legalább tudják, hogyan kell kormányozni. López Obrador a választási kudarc után kilépett a PRD-ből, 2014-ben megalapította a Nemzeti Újjászületési Mozgalmat (MORENA), és újabb országjárásra indult.
A legutóbbi elnökválasztás óta eltelt időszakban nem López Obrador elképzelései változtak meg gyökeresen, hanem az emberek lettek a mostani választásra sokkal dühösebbek, és követeltek hangosabban változást, mint korábban. Peña Nietót 2012-ben viszonylag friss arcnak tartották a PRI-n belül, aki átláthatóságot és elszámoltathatóságot ígért, azonban különböző botrányok és a továbbra is tomboló erőszak miatt januárra 17 százalékra esett vissza a népszerűsége.
Az országban tavaly több mint 29 000 gyilkosság történt, és a választásokat is borzalmas erőszakhullám előzte meg, amiben legalább 48 jelöltet, összesen pedig 130 politikust és pártaktivistát gyilkoltak meg. Sok tartományban és településen a rendőrség is régóta összejátszik a drogkartellekkel, amelyek egymással is küzdenek a területek és fontos útvonalak irányításáért, több államban pedig az újságírók is folyamatos életveszélyben dolgoznak. Azonban a hadsereg bevetésével sem csillapodott az erőszak, és hiába vettek őrizetbe több kartellvezért, az utánuk maradt űrben hatalmi harcok indultak. A feltörekvő, új kartellek, és a kisebb csoportokra szakadt régiek véres háborúban álltak neki újra felosztani a piacot, ez pedig a mai napig tart.
Az ősidők óta kormányzó hagyományos nagy pártokból és a velük összekapcsolt korrupcióból egyre többeknek lett elege az elmúlt években, és López Obrador tudott az elégedetlenségi hullám élére állni. A vasárnapi választásokon az Együtt Történelmet Csinálunk (Juntos Haremos Historia) nevű pártszövetség élén indult, a korrupció és az erőszak ellen kampányolt, változást és békét ígért.
„Kormányom a népből, a népért és a néppel lesz”
– szólt hangzatos szlogenje. Ellenfelei veszélyes populistának, és a Mexikót káoszba taszító jelöltnek állították be, de mégis az 1980-as évek óta a legnagyobb különbséggel, 53 százalékot elérve nyert. Nem mellesleg pedig a Latin-Amerika országaiban átvonuló jobbos hullámmal szemben ő baloldaliként tudott győzni.
A programját nagy általánosságban úgy lehetne összefoglalni, hogy fel akarja számolni a minden baj alapjának tartott korrupciót, és az így felszabaduló pénzekből fedezné a nagyszabású szociális juttatásait és ígéreteit, miközben visszafogná az erőszakot. Többen azonban hiányolták a konkrétumokat a terveiből és a hangzatos ígéretek mögül, pedig a New York Timesnak nyilatkozó elemző szerint rettentő nagy elvárásokat támasztott magával szemben.
Az mindenképpen újszerű lehet, hogy Mexikóban nem volt jellemző az elmúlt évtizedekben, hogy ekkora kultusz alakuljon ki egy politikus körül. A leginkább elkötelezett támogatói közül sokan egyfajta megváltót látnak benne, ellenfelei viszont azzal riogattak, hogy miután pártszövetsége is többséget szerezhet a kongresszus mindkét házában, nem nagyon lesz ellenőrizhető López Obrador hatalma. Ellenfelei szerint Venezuelához hasonló, populista és autoriter irányba mutató rendszert, emellett a gazdaság összeomlását hozná az elnöksége. Ezekre a kritikákra is válaszolva a leendő elnök győzelmi beszédében is leszögezte, hogy tiszteletben tartja majd a polgári szabadságjogokat, nem akar semmilyen formában autoriter rendszert kiépíteni, és az alkotmány előírásainak megfelelően távozik majd a hatalomból egyetlen hatéves ciklusa végén.
A kampányban azzal vádolt üzletembereket, hogy úgy viselkednek, mintha ők birtokolnák Mexikót, viszont a megválasztása után jó kapcsolatokat ígért a magánszektorral. López Obrador a héten azt is megerősítette a nemzetközi piacokhoz, és a helyi vállalatokhoz szólva, hogy tiszteletben tartja a jegybanknak megfelelő központi bankot, nem hagyja elszállni az inflációt, és nem fog adót emelni. A piacoknak azt üzente, hogy nem lesznek államosítások, és tiszteletben tartja majd a magánszektort. Mexikó gazdasága a második legnagyobb egész Latin-Amerikában, viszont a befektetők az eddiginél nagyobb stabilitásnak örülnének.
Viszont tenni akar a szegénység ellen, ami majdnem a lakosság felét érinti, megpróbálja csökkenteni a kereseti egyenlőtlenségeket, és azt is megígérte, hogy első hivatali napján megduplázza a nyugdíjakat. Támogatni akarja a földműveseket, pörgetni akarja a helyi ipart, hogy ne függjön annyira az importtól, valamint nagyszabású oktatási programokat is tervez.
Viszont arról is beszélt, hogy felülvizsgálja az elődje energiaügyi és oktatási reformjait, és ami még fontosabb, korrupció nyomai után kutatva átnézi az állami olajtársaság szerződéseit. López Obrador azt mondta, majd jó példával jár elöl: nem lehet megvesztegetni, a saját fizetését felére csökkenti, eddig sem volt bankkártyája, és az elnöki palota helyett a középosztálybeli lakásában akar élni a város déli részén. Azt is belengette, hogy eladja az elnöki gépet, és helyette majd kereskedelmi járatokon utazik külföldre.
A korrupció kiterjedt problémát jelent Mexikóban. 2017-ben a Transparency International jelentésében a mexikóiak 51 százaléka mondta, hogy csak kenőpénzzel juthat hozzá bizonyos közszolgáltatásokhoz, és a TI 180-as listáján Mexikó a legkorruptabb utolsó harmadban szerepelt. A korrupció korábban is jelen volt, de az elmúlt évben a korábbinál is nagyobb felháborodás lett abból, hogy
14 mostani és volt kormányzó ellen folytatnak vizsgálatot.
Veracruz államban Javier Duarte egykori kormányzót azzal vádolják, hogy hamis gyógyszereket forgalmazott, és rákos gyerekek kemoterápiás kezelései körül is csalások derültek ki. A becslések szerint 3 milliárd dollárnyi közpénz tűnhetett el, amíg kormányzó volt. Peña Nietónak is voltak ügyei, nagy visszhangja volt, amikor felesége 7 millió dollárért vett egy házat egy kormányzati megbízásokkal kitömött cégtől.
Pablo Piccato, a Columbia Egyetem egyik oktatója szerint López Obrador nagyon őszintének tűnik a korrupció elleni eltökéltségét illetően, de egyelőre nehezen látni, hogyan fogja tudni érvényesíteni az akaratát azokon a területeken, ahol már régóta összefonódik a korrupció a hivatalokkal és a közigazgatással, no meg a kartellekkel és az igazságszolgáltatással.
Azt is megígérte, hogy csökkenteni fogja a gyilkosságok számát, felszámolja az erőszakot, és véget vet annak a hadsereg bevetésével folytatott drogháborúnak is, amit még Calderón kezdett el, és Peña Nieto ígéreteivel ellentétben nem tudott jelentősen visszafogni. Azonban a saját további terveiről nem sokat tudni, azon kívül, hogy minden nap reggel tanácskozik majd a biztonsági kabinetjével, és Ferenc pápával is szívesen egyeztetne a kérdésben.
Felvetette, hogy amnesztiát adna egyes kartelltagoknak, ez viszont széleskörű felháborodást váltott ki, ezért tanácsadói később pontosították, hogy ez csak a termesztőkre vonatkozna. Azzal is érvelt, hogy a mélyszegénység is felelős az erőszakért, ha ugyanis a fiataloknak nincs más perspektívájuk, akkor a bűnbandák tagjai lesznek. Éppen ezért oktatási támogatást nyújtana a fiataloknak, azzal a szlogennel, hogy: „Tanulásra igen, kartellre nem."
Persze a belpolitikai célkitűzései mellett az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen kapcsolatot ápol majd az Egyesült Államokkal. Mexikó és az USA kapcsolatai a határra tervezett fal, a migrációs politika és a NAFTA szabadkereskedelmi egyezmény miatt is mélyponton vannak. Közben viszont tavaly minden korábbinál több, 557 milliárd dollár volt a kereskedelem a két ország között, a mexikói exportok 81 százaléka az USA-ba irányult.
A kampányban López Obrador bírálta Trumpot, felelőtlennek és rasszistának nevezte a bevándorlás-ellenes lépéseit, azonban megválasztása után már baráti jobbot ígért az amerikai elnöknek, aki szintén várja az együttműködést mexikói kollégájával. Sőt, López Obrador egy sajtótájékoztatón azt is bejelentette, hogy meg fogja hívni az elnöki beiktatására Trumpot, a kanadai miniszterelnököt, Justin Trudeau-t és további vezetőket is. A megválasztott mexikói elnök tárgyalni fog Mike Pompeo amerikai külügyminiszterrel is a jövő hét végén.
López Obrador azzal mexikói üzletembereket is meglepett, amikor egy 30 km széles sávban határmenti gazdasági övezet ötletét vetette fel. Ezzel több amerikai céget is arra akar ösztönözni, hogy ott üzleteljen, míg a mexikói munkásokat számos infrastrukturális beruházással tartaná otthon. A NAFTA-ról folytatódnak a tárgyalások, ezekbe viszont nem akar addig belefolyni, amíg ténylegesen át nem veszi a hatalmat.
Persze az is egy bizonytalanságot jelent, hogy még öt hónap hátra van a beiktatásáig, de addig is érdemes lesz figyelni arra, hogyan alakul az álláspontja a felmerülő kérdésekben, hiszen lesz ideje még kidolgozni minden területen a részleteket. A célját a Vox szerint viszonylag egyszerűen foglalta össze:
„Úgy akarok bevonulni Mexikó történelmébe, mint egy jó elnök.”