Terjedelmes cikkben mutatja be a New York Times, hogy Soros György New York-i üzletember miként éli meg, hogy több kelet-közép-európai országban, így elsősorban Magyarországon első számú közellenség vált belőle.
Méretes cikket közölt a New York Times Soros György magyar származású amerikai üzletemberről (a huszadik leggazdagabb amerikairól) és filantróp gondolkodóról.
A szerző Michael Steinberger, a világ talán legismertebb borszakírója, aki különösen a francia borokhoz ért, de azért gyakran publikál politika cikkeket is. Az ismert újságíró kétszer is hosszabban tudott beszélgetni a milliárdossal, amikor Soros május végén Párizsban a Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) nevű nemzetközi elemző intézet éves ülésén mondott beszédet Európa jövőjéről.
Az írás részletesen bemutatja Soros életútját és gondolatait is, kifejezetten hosszan foglalkozik Magyarországgal, de talán annak a résznek van a legnagyobb újdonságértéke, amelyben arról van szó, hogy Soros miként éli meg azt, hogy sok országban ő a politikai kampányok legfontosabb témája, az első számú közellenség.
A cikkíró szerint Soros nyugodt, kedves beszélgetőpartner volt, aki a gondolatait nagyon lassan, erős magyaros akcentussal, de jó humorral osztotta meg a szerzővel. Soros nem tagadta, hogy idős korára egyre jobban zavarja az, ha támadják.
Bár barátom lenne annyi, mint amennyi ellenségem lett mostanában”
- mondta és jelezte, az idén inkább elkerüli Magyarországot a szokásos európai körútján, és csak bízik abban, hogy egyszer még visszajut szülőföldjére.
Sorost az is zavarja, hogy miközben valójában már az üzlettel, a tőzsdézéssel felhagyott, és energiái zömét előadásaira, könyveire és politikai gondolatainak népszerűsítésére fordítja, még ma is jobban figyel a világ arra, amit a tőzsdékről mond.
Amikor például azt nyilatkozta, hogy elképzelhetőnek tartja, hogy egy újabb pénzügyi válság felé tartunk, a Dow Jones index közel 400 pontot esett.
Az írás felidézi, hogy amikor 1989-ben recsegni-ropogni kezdett a kommunizmus, Soros György több százmillió dollárt költött a volt kommunista országokban a civil társadalom és a liberális demokrácia megsegítése érdekében. Az alapítvány ötletéről Soros elmondta, hogy az ötvenes években Karl Popper kitelepített osztrák filozófus gondolatai hatottak rá.
Ahogy a lap fogalmaz, ez az egyszemélyes Marshall-terv azóta is precedens nélküli, ma már Soros Open Society Foundations (Nyílt Társadalom Alapítványok) elnevezésű szervezete (korábbi nevén az OSI) a második legnagyobb alapítvány Bill Gates és felesége alapítványa után.
Soros elmondása szerint ő azóta is a nyílt társadalom és a liberális demokrácia híve, de elismeri, hogy a világban ez a gondolat ma vesztésre áll. Soros ugyanis azzal szembesül, hogy azok az eszmék, amelyre gazdagságának nagy részét és életének utolsó fejezetét szentelte, nem terjednek, hanem visszaszorulnak.
„Én kitartok mellettük, függetlenül attól, hogy győzelemre, vagy vereségre állnak, de sajnos túl sok helyen állok vesztésre”
– fogalmazott a milliárdos.
A cikk fel is sorol pár ilyet, Vlagyimir Putyin autokráciába forduló Oroszországa, a vele egy irányba mozgó Lengyelországgal és Magyarországgal, a nyugat-európai populista pártok erősödése, vagy a brexit győzelme – ezeket mind soros veszteségeiként aposztrofálja a szerző, ahogyan az Egyesült Államokban Donald Trump térnyerését is, hiszen ő közismerten mindig a demokrata jelöltet és a progresszív civil szervezeteket szokta támogatni.
Az antiszemita jelenségeket is tárgyaló cikkből kiderül, hogy magyar születésű filantrópként Soros különösen értetlenül áll azelőtt, hogy egykori ösztöndíjasa, Orbán Viktor országában olyan képtelenségekkel vádolhatják, hogy ő muzulmánokkal szeretné elárasztani Magyarországot annak érdekében, hogy aláássa a keresztény örökségét.
A cikk emlékeztet rá, hogy az országot elárasztó Soros-ellenes óriásplakátoknak meg is lett a következménye, az OSF bezárja budapesti irodáját,
Soros elmondta, hogy Orbán Viktor kampánya nagy csalódás volt, de gyorsan hozzátette, hogy mindezekért a támadásokért nem a magyar népet hibáztatja, inkább csak a kormányt.
Magyarországgal és más kelet-közép-európai országgal kapcsolatban a cikk írója - Francis Fukuyama filozófust is idézve - megállapítja, a kelet-európai társadalmakban a nyugati típusú liberális demokrácia egy szűk réteg, felülről erőltetett álma volt, akik nem mérték fel, hogy elsősorban a szegényebb, vidéki lakosság még nem volt felkészült arra, hogy a hagyományos értékeik helyett a menekültek és a melegházasság kérdésével szembesüljenek a közéletben.