Az egész világban vita zajlik arról, hogy mennyire komoly, mennyire komolyan vehető ember az Egyesült Államok jelenlegi elnöke. Akik védik, gyakran érvelnek azzal, hogy nem véletlenül lett a világ legerősebb országának a vezetője, egy nagyon hosszú, kíméletlen választási procedúra végén sikerült az amerikaiak többségének támogatását megszereznie, szóval valamit biztosan tud. Akik támadják, már a megválasztását sem tartják egy patyolat tiszta folyamatnak, de szerintük az elnöki tevékenysége alapján csak egyre több és egyre nagyobb támadási felületet generál magának és az USA-nak is. Hosszan lehetne ezeket elemezni (szoktuk is), de most nézzük csak az elmúlt egy hetét.

Donald Trump ugyanis Európában, a szövetségeseinél járt, és az ámokfutás enyhe kifejezés arra, amit az amerikai elnök csak ezalatt a pár nap alatt művelt. A valóságshow-k színvonalához hasonlító kommunikációs gyakorlatai ismertek, vannak oldalak, amik kifejezetten a hazugságait gyűjtik, és az sem újdonság, hogy az elnök elég gyakran összevissza beszél. Vagy tudatosan, vagy mert így jön. Na, de nézzük, mi is történt abban a pár napban, amíg Európában volt.

• Mielőtt megérkezett volna a NATO-csúcsra, beszólt a németeknek, hogy miközben rettegnek az oroszoktól, elég komolyan bizniszelnek velük. Volt benne igazsága, de az azért szokatlan, hogy egy vezető a szövetségesét így támadja be, ráadásul nem is mindenben volt igaza. Mindenesetre Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke figyelmeztette: nincs már sok szövetségese, de az EU még az, viselkedjen is úgy. De ez - mint később látni fogjuk - nem hatotta meg.
• Trump beszólása után várható volt, hogy feszült lesz a NATO-csúcs. Az is lett. Voltak olyan hírek is, hogy azzal fenyegetőzött, hogy az USA egész egyszerűen otthagyja az egész katonai szövetséget, ha nem ad bele mindenki több pénzt (amit amúgy a kongresszus nélkül nem tudna megtenni). Aztán a csúcs végén kiállt, és azt mondta, minden szuper, nincs feszkó, és mindenki belement, hogy növelik a védelmi kiadásokat. Pár perc alatt kiderült, hogy nem volt ilyen megegyezés, csupán arra bólintottak rá, hogy az eddig is meghatározott szintet elérik. (Trumpnak is ez volt az elsődleges célja, de hosszú távon ennek a dupláját akarja.)
• Aztán továbbment Londonba, de mielőtt megérkezett volna, adott egy interjút (amit később már fake newsnak nevezett), amiben a brit miniszterelnököt és brexit-stratégiáját szapulta, utóbb már úgy csinált, mintha ilyen nem is lett volna. Kiderült az is, hogy egy célja van a britekkel: nem számít, hogyan sikerül az EU-val lemeccselniük a kilépésüket, neki csak az a fontos, hogy az USA és a britek nyugodtan tudjanak egymással bizniszelni.
• Totál hülyét csinált magából (vagy az angol királynőből), amikor találkoztak.
• A londoni vizit után derült ki, hogy az EU-t és Nagy Britanniát simán egymásnak akarta ugrasztani. Azt javasolta ugyanis Theresa May brit miniszterelnöknek: ne tököljön az EU-val a brexit ügyében, perelje be az EU-t (ami ugye az egyik fő szövetségese mindkettejüknek).
• Ezután utazott el Helsinkibe hogy körbeudvarolja Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Mire hazarepült, állt a bál, Trumpot a sajátjai is szétszedték amiatt, hogy milyen puha és elnéző volt az orosz elnökkel. Az egyik támadási pont az volt, hogy az egyre egyértelműbb orosz befolyást a 2016-os amerikai elnökválasztásba simán levette az oroszok válláról, és azt mondta, hogy nekik ehhez nem volt közük, az FBI és a demokraták kavartak, nem az oroszok.
• Másnapra - látva az amerikai kiakadást - azzal állt elő, hogy ő nem is úgy gondolta, csak rosszul fogalmazott.

Ennek a pontokba szedett hírcsokornak nincs nagy megfejtése, de azért azt megmutatja, mire gondolhatnak azok, akik szerint Trumpból hiányoznak bizonyos vezetői képességek. Azért adódik a kérdés: