1983. június 22-én estefelé, bőven az iskolai nyitvatartás után a római Tommaso Ludovico Da Victoria zeneiskola igazgatójának csörgött a telefonja. A vonal túlsó végén a vatikáni bank egyik tisztviselője és felesége érdeklődött kétségbeesetten arról, hogy 15 éves lányuk részt vett-e az aznapi fuvolaórán. Később kiderült, hogy Emanuela Orlandi ott volt ugyan aznap a fuvolások között, de valamennyit késett az óráról, ott végig zaklatottnak tűnt, majd előbb el is kéredzkedett. Felszállt a Vatikán felé tartó buszra, és soha többé nem került elő.
Update: November 23-án kiderült, nem a lány csontvázát találták meg, hanem egy több mint ötven éve meghalt férfi csontvázát találták meg Vatikán Állam római diplomáciai képviseletének területén.
Talán nem túlzás az állítani, hogy az olasz közvéleményt az elmúlt 35 évben megszállottan izgatja, hogy mi történt 1983. június 22-én Emanuela Orlandival.
Egy biztos: a sportcipőt, farmert és fehér pólót viselő tinédzser nyomtalanul eltűnt.
Sok tucat alkalom után múlt szerdán újra előkerült a lány neve, amikor emberi csontok fordultak ki egy vatikáni melléképület, az apostoli nunciatúra kertjében álló portásfülke padlózata alól. A fülkét felújító munkások éppen a padlót törték, amikor egy csípőcsontot, egy darab koponyacsontot és más apróbb csontokat találtak. A BBC azt írta, az első vizsgálatok szerint női maradványokról lehet szó, a részletesebb vizsgálat eredményei egyelőre váratnak magukra.
Az olasz lapokban, majd a nemzetközi sajtóban is azonnal kapcsolatba hozták a felfedezést Emanuela Orlandi nevével, illetve Mirella Gregoriéval is, aki egy másik, szintén 1983-ban rejtélyesen eltűnt tinédzser. Ő ugyan nem Vatikánvárosban lakott, hanem Róma egy másik felében, de éppen negyven nappal Orlandi előtt veszett nyoma. A 16 éves Mirella Gregori otthon volt a szüleivel, csengett a kaputelefon, Mirella azt mondta az édesanyjának,
Anya, Alexander jött, elmentem”,
majd többé nem került elő.
Gregori esete kevésbé ismert, Emanuela Orlandi történetéről viszont sokkal több információ áll rendelkezésünkre, igaz, ezek jelentős része inkább feltételezés mint tény.
Orlandi a Vatikánban élt szüleivel, és négy testvérével, édesapja ugyanis a vatikáni bank tisztviselője volt. Emanuela éppen befejezte a gimnázium második osztályát eltűnésekor, és még nyáron is hetente három alkalommal fuvolázni járt. A római zeneiskolában tartott fuvolaórákra mindig a 64-es busszal ment, így 1983. június 22-én is. Amikor leszállt a buszról, egy zöld BMW állt meg mellette, és a sofőr arra biztatta, hogy árusítson Avon kozmetikai termékeket.
Ezt onnan lehet tudni, hogy Emanuela a fuvolaóra után a zeneiskolából felhívta a nővérét, és elmesélte neki a BMW-s történetet, a nővére pedig azt javasolta neki, hogy ne vágjon bele semmilyen munkába azelőtt, hogy a szülőkkel egyeztetne. A zeneóra után a lány felszállt a buszra, az ismerősei még látták, hogy a járművön egy vörös hajú nővel beszélget, de aztán soha nem ért haza.
A lány eltűnése annyira megrázta az olasz közvéleményt, hogy még
maga a pápa, II. János Pál is nyolc alkalommal beszélt nyilvánosan Emanueláról,
és a családot személyesen is felkereste. „Az Orlandi család mellett állok” - mondta egyik beszédében.
Emanuela Orlandi neve 1983 óta rendszeresen előkerül az olasz lapokban, számtalan lehetséges forgatókönyv merült fel, hogy mi történhetett vele, három fő feltételezés tartotta magát leginkább.
Az egyik elmélet szerint a tinédzsert elrabolták, mégpedig annak a csoportnak a tagjai, akik az eltűnés előtt két évvel életveszélyes merényletet követtek el a pápa ellen. A vatikáni Szent Péter téren 1981 májusában a kurd Mehmet Ali Ağca fegyverrel megsebesítette a pápát, az egyházfő négy golyót kapott és súlyos vérveszteséget szenvedett. Ağcát azonnal elfogták és börtönbe került.
Két nappal azután, hogy a pápa 1983 júliusában egy nyilvános beszédében Emanuela eltűnéséről beszélt, egy férfi hívta telefonon a családot, és vatikáni hivatalnokokat is, majd közölte, hogy azért rabolták el a lányt, mert Ağca szabadon engedését követelik, és csak akkor engedik el a lányt, ha a merénylő is szabadon távozhat.
Állítólag a titokzatos telefonálók Emanuela zeneiskolai igazolványáról és azokról a kottákról is küldtek bizonyítékként másolatokat, amiket az eltűnésekor a lány éppen gyakorolt, de 1983 októbere után nem jelentkeztek többé. Ağca ugyan életfogytiglant kapott, de a pápa 2006-ban megbocsátott neki, és kiadták Törökországnak.
Egy másik elmélet szerint a tinédzser szexuális bűncselekmény áldozata lett, sőt, egy Pino Nicotri nevű újságíró még könyvet is írt arról, hogy Emanuela egy papok által szervezett sátánista orgia áldozata lehetett.
A harmadik elmélet szerint egy szövevényes maffiaügy áll az eltűnés mögött. 2008-ban ugyanis Enrico De Pedis nevű maffiavezér volt szeretője azzal állt elő, hogy a De Pedis szervezte meg a lány eltűnését, mégpedig Paul C. Marcinkus érsek parancsára. Korábban ez az amerikai érsek volt a vatikáni bank elnöke, és az újságíró elmélete szerint Emanuela édesapja – aki szintén a vatikáni bankban dolgozott – tudhatott valamit az érsek bűnügyeiről. Marcinkus ezért bérelhette fel a gengsztert, hogy rabolja el a lányt és ezzel tartsa sakkban az édesapját.
Ez az elmélet tűnhetett mind közül a legerősebbnek, ugyanis 2012-ben De Pedis sírját is felnyitották, azt remélve, hogy a tinédzser holttestét megtalálják majd, de a hantolás nem igazolta a feltételezést.
Amikor október végén a csontokat megtalálták Vatikánban, az Orlani család ügyvédje a New York Times-nak azt nyilatkozta, hogy „fogalma sincs, miért hozták összefüggésbe a lapok Emanuelát az üggyel.” Ugyanakkor Emanuela bátyja, Pietro Orlandi az NBC Newsnak nyilatkozva azt mondta, hogy reméli, Ferenc pápa tudja, mi történt a testvérével. „Ha tényleg Emanuela csontjait találták meg Vatikánban, akkor az igazság végre kiderül 35 év hallgatózása és eltussolásai után.”
A cikk a Business Insider, a Spectator, a Telegraph, a Huffington Post, a BBC cikkei és az MTI tudósítása alapján készült.
(Borítókép: Emanuela Orlandi és Mirella Gregori eltűnésére emlékező plakátok Rómában - fotó: Mario Proto / Giacominofoto / IP / Northfoto)