1982. január 8-án Lynette Dawson és férje, Chris Dawson házassági tanácsadásra mentek, ahonnan kézen fogva távoztak. A nő pozitív volt, barátainak és családjának is azt mondta, minden rendbe jön majd. Aznap este még telefonon beszélt az anyjával, aki szerint lánya részegnek tűnt. Másnap a házaspár találkozott is volna a nő anyjával, de csak a férfi és a gyerekek mentek el. A férj azt állította, még korábban kivitte a feleségét a buszállomásra. A nő még aznap nyomtalanul eltűnt, alig pár órával később otthonába és ágyába már a férfi tizenhat éves szeretője került.
Az ausztrál közvéleményt az azóta eltelt harminchat évben rendkívül foglalkoztatta Lynette Dawson eltűnése. Igazán nagy hírverést azonban csak idén kapott, amikor a The Australian lap egy többórás podcastban is foglalkozott az üggyel, amiben roppant alapossággal jártak utána a részleteknek.
Lynette és Chris kapcsolata tipikus középiskolai szerelemként kezdődött. 1965-ben, mindössze tizenhat évesen találkoztak először, Chris az iskola rögbicsapatában játszott, a fiatalok jól mutattak egymás mellett. Öt évvel később már házasok is voltak. A következő tíz évben Chris professzionális szinten folytatta a sportot, Lynette nővér lett, időközben pedig két lányuk is született.
1979-ben a harmincegy éves férfi tornatanárként kezdett dolgozni Sydney-ben egy középiskolában. Egy évre rá egy diáklánnyal, a tizenhat éves Joanne Curtisszel kezdett viszonyt.
Be is mutatta a lányt otthon, hogy mostantól ő lesz a gyerekek bébiszittere, és Joanne oda is költözött a családhoz.
Még abban az évben a diáklány azt állította, a férfi megpróbált felbérelni egy bérgyilkost a felesége megölésére. Egészen 1982 januárjáig a diáklány hol náluk, hol pedig a férfi fiú ikertestvérénél és annak családjánál élt.
A férfinak, Chrisnek van egy ikerpárja. A két testvér kapcsolatát gyakran ijesztően közelinek írták le. Gyerekként egy saját nyelvet találtak ki, amin csak ők kommunikáltak, ezért még beszédterápiára is kellett járniuk, hogy megértessék magukat másokkal. Az biztos, hogy a két testvér egész életében tényleg mindent együtt csinált: ugyanabba az osztályba jártak, ugyanabban a csapatban és pozícióban játszottak, közel építkeztek egymáshoz, és mindketten középiskolai tornatatárok lettek. Közben ugyanazt a fusimunkát vállalták el, hogy együtt dolgozhassanak, mindennap együtt futottak, és mindkettőnek három lánygyereke lett. Mindketten viszonyt folytattak lánydiákjaikkal, köztük a bébiszitter Joanne-nel is. Az autóik rendszáma pedig a mai napig Iker1 és Iker2. 1975-ben még egy ikrekről szóló műsorban is szerepeltek.
Amikor a házassági tanácsadás másnapján, január 9-én a harminchárom éves Lynette nem bukkant fel az anyjával megbeszélt közös találkozón, Chris azt állította anyósának, még délelőtt kivitte feleségét a buszállomásra, mert a nőnek valahol dolga volt, de azóta nem hallott felőle. A találkozó alatt aztán hirtelen azt mondta, hogy épp Lynette hívta őt telefonon, aki bejelentette, időre van szüksége, és barátaival a Sydney-től egyórányi autóútra lévő Central Coast nevű városba utazik. Azt is belengette, lehet, hogy a nő egy vallásos csoporthoz csatlakozott.
Egy nappal később a tizenhat éves lány már végleg beköltözött a Dawson-házba, éjszaka Lynette helyén aludt a hálószobában. Nappal pedig A nő ruháit és ékszereit viselte.
Chris csak hat héttel később jelentette felesége eltűnését a rendőrségen.
1983-ban elvált eltűntként nyilvántartott feleségétől, és a következő évben feleségül vette a diáklányt, akinek ujjára Lynette volt gyűrűjét húzta fel. Elköltöztek Sydney-ből, egy közös gyerekük született, majd kilencévnyi házasság után, 1992-ben elváltak. A nő, Joanne ekkor visszaköltözött Sydney-be, majd
jelentette a rendőrségen, hogy nézzék át volt közös házukat és a kertet az eltűnt exfeleség, Lynette holtteste után.
A nő szerint Chris birtokló és antiszociális volt, és az egyetlen ember, akivel valóban törődött, az ikertestvére volt.
A rendőrség 2000-ben feltúrta a ház kertjét, ahol találtak is egy rózsaszín felhasított kardigánt, de az azon talált DNS nem egyezett meg Lynette-ével. A helyszíni nyomozást pénzbeli megszorítások miatt abba is hagyták. A halottkém ekkor arra jutott a vizsgálatában, hogy a nőt meggyilkolták, és valaki olyan tette, aki jól ismerte. Javaslata ellenére az ügyészség nem emelt vádat, mert szerintük nem volt elég bizonyíték, hogy gyilkosság történt.
Két évvel később, 2003-ban a halottkém már konkrétan azt mondta a jelentésében, hogy a férj ölte meg a nőt, de az ügyészség még ekkor sem akart vádat emelni.
További tizenkét éven keresztül semmilyen lépés nem történt az ügyben.
A megoldatlan gyilkossági ügyekre szakosodott rendőrségi egység 2015-ben aztán újra megnyitotta Lynette Dawson ügyét. Háromévnyi alapos nyomozás után, 2018 áprilisában arra kérték az ügyészséget, hogy nézzék át az összegyűjtött bizonyítékokat.
Nagy sajtóérdeklődés mellett 2018 szeptemberében újra feltúrták a volt Dawson-ház kertjét és medencéjét, de semmilyen nyomát nem találták annak, hogy Lynette ott lenne eltemetve.
2018. december 5-én, harminchat évvel felesége eltűnése után végül őrizetbe vették a most hetvenéves Chris Dawsont, és valószínűleg vádat emelnek ellene Lynette Dawson meggyilkolásáért. Új bizonyítékként például tanúvallomásokat említettek a hatóságok. Mivel nagy esélyt látnak arra, hogy megszökne, ezért az óvadékot sem engedték neki. A rendőrség elnézést kért a korábbi hanyag vizsgálódásaikért, és azt mondták, nem adják fel a nő testének keresését, de a holttest nélkül is születhet ítélet az ügyben. A férfi minden vádat tagad.
Lynette Dawson eltűnésének története azután lett világhírű, hogy a The Australian lap egyik újságírója idén tavasszal podcastsorozatot csinált az ügyből The Teacher's Pet (A tanár kiskedvence) címmel, amiért megkapta Ausztrália legnagyobb újságírói díját, a Gold Walkley-t. Világszerte legalább 27 millióan hallgatták már meg, a teljes anyag itt érhető el.
A cikk a BBC, a The Sydney Morning Herald, a The Australian, az ABC, a CNN és a Daily Mail cikkei alapján készült.
(Borítókép: Chris Dawson és Joanne Curtis közös gyerekükkel és Lynette két lányával. Fotó: A Current Affair / YouTube)