A torontói LMBTQ-közösség tagjai éveken át azt hitték, hogy egy gyilkos vadászik rájuk. Igazuk volt

– kezdte drámai mondatpárral a beszédét az ügyész, Michael Cantlon az ontariói bíróságon hétfőn. Itt indultak el a héten a meghallgatások a sorozatgyilkos Bruce McArthur ügyében, abban az ügyben, amelynek sokak szerint legfelháborítóbb aspektusa, hogy a rendőrség éveken át eredménytelenül kínlódott az egymást érő eltűnéses esetekkel, és még egy hónappal McArthur letartóztatása előtt is azzal nyugtatgatta a város meleg közösségét: nincs bizonyíték rá, hogy sorozatgyilkos szedné közöttük az áldozatait. A feleségétől évekkel ezelőtt elvált, saját melegségét nehezen, de végül elfogadó McArthur mostanra bevallotta, hogy nyolc embert meggyilkolt  2010 és 2017 között Torontóban. 

Az ügyben egyfajta gyorsított eljárás folyik, ezt McArthur döntése tette lehetővé. A 67 éves férfi a múlt héten ismerte el a bűnösségét, a meghallgatások várhatóan három napig tartanak. Az ügyész szerint "némi megbánásra" enged következtetni, hogy McArthur belement a gyors ügymenetbe, és hogy együttműködött a hatóságokkal. Így az áldozatok családtagjainak, barátainak nem kell még tovább várniuk ítéletre, lezárásra.

A régi fényképein megnyerően mosolygó, kecskeszakállas, ősz hajú, zömök McArthur, akinek külsejére jellemző, hogy 2017 karácsonya előtt télapóskodott egy bevásárlóközpontban, a kanadai sajtó szerint eléggé megváltozott a letartóztatása óta eltelt egy évben: a bíróságon ösztövérnek tűnt, haját és arcszőrzetét leborotválta. Meredten nézett maga elé, amikor az általa sem vitatott tényeket ismertette az ügyész.

Kötél, szőrme, szivar

Az első gyilkosságát 2010 szeptemberében követte el. Az áldozat a 40 éves Skandaraj Navaratnam volt, akit a barátai Skandának hívtak, aki a sorozatgyilkos célpontjainak többségéhez hasonlóan bevándorló volt Kanadában, és meleg, mint a többiek is valamennyien. McArthurnak évekre visszanyúló viszonya volt Navaratnammal, de ebből a szempontból nem voltak egyformák az áldozatok: akadtak hárman olyanok is, akiknek a nevét sem tudta a gyilkos. Volt, akivel az utcán ismerkedett össze, volt, akivel online társkeresőn, más dolgozott neki egy ideig. A kertész-tájépítész McArthur a holttesteket feldarabolta és virágosládákba rejtette az egyik olyan telken, ahol dolgozott.

A legtöbb áldozattal szex ürügyén maradt kettesben, a helyszín többnyire McArthur hálószobája volt, ahonnan a férfi letartóztatása után előkerült egy táska, benne kötél, sebészeti kesztyű, ragasztószalag. A nyolcből hat gyilkosság szexuális töltetű volt: az áldozatokat megkötözte és szexuálisan bántalmazta a gyilkos. Öt esetben McArthur pózokba rendezgette az élettelen testet, és fotókat készített. Újra és újra ugyanazokat a beállításokat ismételte, a meztelen holttestet gyakran megborotválta, szivart adott az áldozat szájába, szőrmekabátot terített rá vagy szőrmekalapot adott rá. A gyilkos eszközt, a kötelet jellemzően a helyén hagyta.

McArthur rengeteg fotót őrzött akkurátusan mappákba és almappákba rendezgetve.  Az első áldozatról, Skandaraj Navaratnamról például 31 képet talált a rendőrség, köztük volt egy fotó arról a plakátról is, amelyen eltűnt személyként keresték a férfit két másik áldozattal együtt. A nyomozók a nyolcból hét áldozatról találtak fényképeket a sorozatgyilkos különféle elektronikus eszközein. McArthur ugyan megpróbálta kitörölni a képeket, de az igazságügyi szakértőnek sikerült visszaállítania a fájlokat.

Újraélte a gyilkolást

A gyilkosnak szokása volt a fotókon túl tárgyakat is eltenni emlékbe. A szobájából előkerült első áldozatának karkötője, amelybe belegravírozták a Skanda becenevet, de mástól is őrzött ékszert, jegyzetfüzetet, hajtincset. A CBC két szakértőt is megkérdezett a sorozatgyilkos viselkedéséről.  Jooyoung Lee, a torontói egyetem sorozatgyilkosokra szakosodott szociológus docense szerint a megőrzött tárgyak és a fotók ilyenkor arra kellenek, hogy segítsenek újraélni a gyilkolás pillanatait, amikor teljesen a hatalmukban tartanak egy másik embert. Sok sorozatgyilkos állítja, hogy egyfajta megkönnyebbülést érez, amikor megöl valakit, de az az érzés idővel elhalványul. Lee szerint ez ellen a halványulás ellen hatnak az emlékbe eltett holmik. 

A szakértő azt is elmondta, hogy McArthur a sorozatgyilkosoknak abba az altípusába tartozik, amit szervezettnek hívnak: nem hirtelen impulzusból ölt, nem egyszerűen kihasználta a kínálkozó alkalmakat, hanem alaposan végiggondolt, kitervelt mindent az áldozatok behálózásától kezdve egészen a holttestek eltüntetéséig. Egy másik szakértő, Michael Arntfield kriminológus arról beszélt, hogy az áldozatok mesterséges pózokba rendezése meglehetősen ritka, a szexuális indíttatású gyilkosokra jellemző. Szerinte a McArthur által használt szőrmekabát eredetije egy régi kép lehetett, amit a gyilkos egyszer, személyiségfejlődése egy meghatározó pontján látott, és éveken át fantáziált róla.

Nem hittek az elmenekült célpontnak

A szőrmekabátnak szerepe volt abban a 2016-os incidensben is, amely McArthur futni hagyásával zárult, pedig ha ügyesebb a rendőrség, akár meg is állíthatták volna már ekkor a gyilkosságsorozatot. Azt eddig is tudni lehetett, hogy a 2000-es évek legelején a férfinak volt dolga a rendőrséggel. (Ahogy arról korábbi cikkünkben írtunk, Bruce McArthur még 2001. október 31-én vascsővel esett neki egy férfinak, majd feladta magát a rendőrségen, azt állítva, kihullott az emlékezetéből maga a támadás. Az ügyben felkért pszichiáter 2003-ban arra jutott: minimális a kockázata annak, hogy McArthur újabb erőszakos cselekményt kövessen el.)

Az viszont csak a napokban került nyilvánosságra, hogy McArthurt 2016 nyarán letartóztatták testi sértés, fojtogatási kísérlet miatt. A gyilkos furgonjának a hátuljában, szőrmekabáton feküdt a szexpartnere, mikor McArthur fojtogatni kezdte. A férfinak sikerült elmenekülnie, és riasztotta a rendőrséget. McArthurt letartóztatták, de ő azt állította, hogy ami kettejük közt történt, az kölcsönös megegyezésen alapult. Hittek neki, ezért aztán az ügy vádemelésig már nem jutott el. Ezután még három férfival végzett McArthur, míg 2018. januárjában le nem tartóztatták újra. (Ekkor a saját lakásából vitték el a rendőrök, odabent egy megkötözött férfi volt.)

Az elszalasztott 2016-os lehetőség miatt kedden bíróság elé állítanak egy Paul Gauthier nevű rendőrt hivatali bűncselekmények, kötelességmulasztás és fegyelemsértés miatt. A rendőr ártatlannak tartja magát, ügyvédje szerint a McArthur elengedéséről szóló döntést jóváhagyta annak idején védence felettese, és összhangban volt az akkor rendelkezésükre álló információkkal.

A sorozatgyilkosság ügyében a meghallgatások várhatóan három napon át tartanak. Szót kapnak az áldozatok családtagjai, barátai is.

A cikk a kanadai CBC anyagai illetve az ügyben nem vitatott tényeket rögzítő hivatalos dokumentum alapján készült. 

Borítókép: az ontariói tartományi rendőrság Mallory Crescent-ben, ahol 2018 júliusában emberi maradványokat találtak. Fotó: Geoff Robins / AFP.