A New York Times több cikkben is foglalkozott az amerikai külügyminiszter budapesti látogatásával. Nagy terjedelemben számolt be a – kínai kormány részére folytatott – kémkedéssel vádolt Huawei növekvő közép-európai jelenléte miatti figyelmeztetésről, illetve úgy általában a kínai gazdasági-politikai kapcsolatok rejtett kockázatairól. A vezető amerikai lapban csak a Huawei-ügy után kerültek szóba a látogatás további témái, de külön cikkben ismertette Pompeo régióval kapcsolatos stratégiaváltást leszögező nyilatkozatát, miszerint „Oroszország éket akar verni az országok közé, és az Egyesült Államok fokozott jelenlétére, a kapcsolatok elmélyítésére van szükség”.

A New York Times melletti másik vezető amerikai lap, a Washington Post tudósítása nagy hangsúlyt fektet a civil szervezetek vezetőivel való találkozásra – melyekkel kapcsolatban az is szerepel, hogy az Orbán-kormány hatósági eszközöket vetett be ellenük –, és arra a törekvésre, hogy az Egyesült Államok az egyéni szintű kapcsolatokat igyekszik erősíteni Magyarországgal.

A lap idézi Pompeo plasztikus hasonlatát, miért nem tartja lehetetlennek azt, hogy az USA Magyarországgal egyszerre ápoljon szoros szövetségesi viszonyt, egyszerre pedig kritikusként lépjen fel a jogállamiságot vagy sajtószabadságot ért támadások miatt:

Ha sétálsz, attól még közben tudsz rágózni is.

A lap elemzése azonban felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Unióval szemben sokszor kifejezetten ellenséges Trump-adminisztrációhoz – elődjével, Rex Tillersonnal szemben – ideológiailag is lojális Pompeónak szimpatikus az Orbán által képviselt nacionalizmus, és a nacionalista-idegengyűlölő politikai mozgalmak európai felívelése. Hiszen decemberben az amerikai külügyminiszter brüsszeli beszédében méltatta a szuverenitásukat „visszaállító” országokat, és egy régi populista közhelyet előrángatva felszólította az európai kormányokat, hogy a polgárok érdekeit helyezzék a brüsszeli bürokraták érdekei elé.

A republikánus oldal meghatározó orgánuma, a Fox News relatíve szűk terjedelemben foglalkozott a látogatással, tudósítása a republikánus ikonnak számító Reagan-szobornál tett látogatás mellett a Huawei-ügyre szorítkozott. Azonban korábban a Foxon megjelent olyan véleménycikk-elemzés-hibrid is, ami Pompeóval szemben azt az elvárást támasztotta, hogy a közép-európai szövetségeseket győzze meg arról, álljanak az USA mellé azokban az ügyekben, melyekben Washington és a nagy európai szövetségesei között ellentét van (jelesül az Irán elleni fellépésben). Pompeo egyébként Varsóban egy kétnapos, az iráni kérdést középpontba állító konferencián vesz részt, melyen a síita teokrácia olyan ellenfelei képviseltetik magukat, mint Izrael vagy a szunnita Öböl-monarchiák közül az Egyesült Arab Emírségek. 

Egyébként érdemes megjegyezni, hogy Pompeo már Budapesten is rákényszerült arra, hogy a régióval kapcsolatos ügyek mellett visszatérjen a Hasogdzsi-gyilkossághoz. A Fehér Ház ugyanis nem hajlandó együttműködni a kongresszussal (még a republikánus többségű szenátussal sem) abban, hogy megnevezzék a szaúdi ellenzéki újságíró brutális meggyilkolásának felelőseit (azaz Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörököst).

Az amerikai külügyminisztert ezért közép-európai körútján is erről az ügyről faggatták leginkább a hazai lapok (a CNN például kizárólag ezen a vonalon tudósított), és a külpolitikai hírekben is a Hasogdzsi-ügy újabb fejleménye dominál. Pompeo legidézettebb nyilatkozata a hétről ezért a Hasogdzsi-ügyben előadott védekezése volt:

nem falazunk gyilkosoknak.

A leginkább külpolitikai szakértők és diplomaták által forgatott Foreign Policy Pompeo közép-európai körútja kapcsán kiemelte, hogy az amerikai külpolitika már nem akar tanító bácsit játszani a demokratikus deficitet felmutató országokkal szemben. A lapnak nyilatkozó Daniel Fried, egykori helyettes külügyi államtitkár Pompeóval lényegében egyetértve úgy fogalmazta meg, hogy

az USA a múltban sokszor beleragadt egy fegyelmező, leteremtő szerepbe, és ebből nem sok jó származott.

Fried szerint Lengyelország példája is mutatja, hogy az elzárkózás, a hűvös tartózkodás az USA részéről nem állítja meg az egyes országokban tapasztalható antidemokratikus folyamatokat. A lap megemlíti azt, hogy bár az Orbán-kormányt Putyin szövetségeseként szokás számon tartani, Magyarország mégis csatlakozott a Szkripal-mérgezés utáni NATO-szankciókhoz. Viszont az is tény, hogy az orosz elnök 2018-ban is kétszer látogatott Budapestre, miközben amerikai elnök legutóbb 2006-ban járt Magyarországon.

Manapság a klasszikus sajtóvisszhang mellé érdemes a közösségi médiában közzétett tartalmakat is hozzávenni. Az amerikai külügyminisztérium Twitter-oldalán tucatnyi posztot – 20-30 másodperces jó hangulatot sugárzó, apolitikus videókat – szentelt a miniszter magyarországi látogatásának, melyek címszavakban vették végig az eseményeket a civil szervezetekkel való találkozástól a Reagan-szobor megtekintéséig.

(Borítókép: Mike Pompeo (balra) és Szijjártó Péter a tárgyalásukat követően tartott sajtótájékoztatón a Külgazdasági és Külügyminisztériumban 2019. február 11-én. Fotó: Bődey János / Index)