1986 őszén az izraeli Riki Ejalnak feltette a nagy kérdést a vőlegénye, Amit:
Ha tudnád valakiről, hogy Sin Bét-informátor, hozzámennél feleségül?
A férfi a kérdésével az izraeli belbiztonsági szolgálat úgynevezett Zsidó Osztagára gondolt, amelynek az volt a feladata, hogy információt gyűjtsön az izraeli szélsőséges nacionalistákról. A nő persze rögtön rávágta, hogy nem, mert azt gondolta, a leendő férje csak azt tesztelte, mennyire vallja a településen, Kirjat Arbán megjelent szélsőjobboldali nézeteket, amelynek aktivistáit a Sin Bét megfigyelte. A nő pedig éppen pár hónappal a megismerkedésük előtt költözött oda, és voltak kapcsolatai.
Riki Ejal nem tudta, hogy a férfi addigra már informátorként dolgozott, így aztán összeházasodtak.
Erről nemrég beszélt a The Times of Israel lapnak, amelynek azt mondta, a férfit katonai szolgálatai alatt környékezte meg a titkosszolgálat.
A Sin Bét 1948-ban alakult izraeli belbiztonsági szolgálat, aminek feladatai többek között az állambiztonság fenntartása, a terroristák felkutatása, kémelhárítás, hivatali személyek és kormányépületek védelme. Megszerzett információikat egyenesen az izraeli miniszterelnöknek jelentik. A szervezet módszereit az évek során gyakran megkérdőjelezték, az izraeli kormány fel is állított egy bizottságot, aminek feladata a Sin Bét vizsgálata volt. A szervezet a foglyokat gyakran embertelen körülmények között tartotta, a palesztin rabokat az első intifáda felkelésük alatt például bevallottan kínozták, néha az alvást is megvonták tőlük, írja a Wikipédia.
A Sin Bét különleges egységének, a Zsidó Osztagnak a feladata volt, hogy leverjék a zsidó terrort Kirjat Arba településén, ami valahogy a kiindulópontja lett a Zsidó Ellenállásnak (Jewish Undergound) az 1980-as években. Ez egy radikális jobboldali szervezet volt, amelynek tagjait Izrael állam veszélyes terroristáknak tekintette. A csoportosulást 1986-ban a Sin Bét le is kapcsolta, amikor azok öt arab buszt akartak felrobbantani Kelet-Jeruzsálemben. A szervezet egyik vezetője pedig pont Kirjat Arbáról származott, ahol egy razzia során katonai fegyvereket és robbanóanyagokat is találtak, amivel fel akarták robbantani a Sziklamecsetet. Egy évtizeddel később pedig a település egy másik lakója mészárolt le huszonkilenc palesztint egy imatemplomban.
Ejal 1986-ban érkezett meg Kirjat Arbába, 19 éves volt ekkor. Nem sokkal később megismerkedett a három évvel idősebb Amittal, aki a nő szerint kihasználta a sebezhetőségét, mert ekkor szakított a barátjával is. Ejal a The Times of Israelnek hangosan gondolkodva azt mondta,
lehet, hogy Amit azért választotta őt, mert a volt barátja egyike volt azoknak a kamaszoknak, akiknek feladata a mecset felrobbantása volt.
Maga Ejal pedig fiatalabb korában rövid ideig tagja volt egy csoportosulásnak, ami egy szélsőjobboldali rabbi nézeteit vallotta, ráadásul szomszédja volt annak a férfinak, aki megbízást adott a kamaszoknak a robbantásra. Mindezek ellenére a nő tagadja, hogy radikalizálódott volna, szerinte csupán a szerelemtől elvakultan az akkori barátját követte.
Megismerkedésük után három hónappal már Amit jegyese volt, 1987 februárjában össze is házasodtak. Kilenc hónapra rá jött is az első gyerek, a következő évben a második.
Ejal szerint férje sosem volt otthon, néha napokra is eltűnt. Amikor viszont rákérdezett a férfinál, ilyenkor mit csinál – merthogy pénzt nem lát a munkájából –, az csak annyit mondott neki:
Ne tegyél fel kérdéseket.
Annyit viszont már a nő is tudott ekkor, hogy férje fiatal aktivistákkal haverkodott, akiket végül bebörtönöztek. A férj egyik hazatérésekor pedig véletlenül pont arról beszéltek a rádióban, hogy valakik felégették az arab mezőket.
Ekkor már eléggé feszült volt a helyzet Kirjat Arbában. A város körülbelüli háromezer lakosából többségben voltak a hívők, köztük pedig ott voltak a radikális nacionalisták, akik a palesztinok ellen terveztek támadásokat. Utóbbiak ekkor az izraeli megszállás ellen keltek fel, ez volt az első intifáda. A Sin Bét pedig ezeket a radikálisokat kereste.
Házasságuk negyedik évében Ejal férje ugyan bevallotta, mit csinál, de megígérte, hogy kilép. A valóságban viszont folytatta tovább a tevékenységeit, és kapta titokban a fizetségét a Sin Béttől.
A párnak megszületett a harmadik gyereke is, de Ejal ekkor már alig tudta etetni őket, így gyakran a szomszédok segítették ki őt. Annyira depressziós lett, hogy az agyán az is átfutott, hogy öngyilkos lesz.
EjAL EKKOR MEGPRÓBÁLT ELVÁLNI, DE A SIN BÉT EGY KAMU HÁZASSÁGI TANÁCSADÁSRA KÜLDTE ŐKET, AHOL AZTÁN RÁBESZÉLTÉK ARRA, HOGY MARADJON BENNE A KAPCSOLATBAN.
Ráadásul a nő újra terhes volt, és a tanácsadó szerint az állapota nem a megfelelő alkalom a válásra.
1990 végén Amit megkérdezte a feleségétől: „Azt akarod, hogy kilépjek a Sin Bétből?" Ejal nem sokat gondolkodott a válaszon, rögtön igennel felelt. Ekkor elhagyták Kirjat Arbát, és egy másik településre költöztek át. És bár a második gyerek után különféle fogamzásgátló módszereket is kipróbált, újra és újra teherbe esett. Az élete csak a gyereknevelésből állt, így elhitte, hogy a férje kilépett a szervezetből.
2001-ben és a hetedik gyerek után Amit viselkedése megváltozott: agresszívvá vált, fizikailag és lelkileg is bántalmazta az egész családot, és pénzt sem adott nekik.
Mint a nő később megtudta,
NEM AZÉRT KELLETT ELKÖLTÖZNIÜK, MERT A FÉRFI ÚJ ÉLETET KEZDETT VOLNA, HANEM MERT Kirjat Arbában LELEPLEZTÉK ŐT.
A mindennapos bántalmazások után a nő egy este megfenyegette a férjét, hogy megöli. Másnap a férfi elhagyta a családot. A válás alatt derült ki számára, hogy férje körülbelül 69 ezer dollárnyi (kb. 19 millió forintnyi) fizetést kapott a Sin Béttől, a család viszont ebből semmit sem látott.
Ejal azóta taxisofőrként dolgozik, és próbálja visszafizetni az adósságait. Az elszenvedett évekért viszont leginkább nem a férjét, hanem a mögötte álló szervezetet hibáztatja.
Tönkretették az életemet. Az érzelmi sérülések és pénzügyi károk, amiket okoztak, a mai napig problémát okoznak. Azt viszont nem hagyom nekik, hogy elhallgattassanak
– mondta férjéről és a szervezetről a nő az interjúban.
Ejal szerint nem ő volt az egyetlen ilyen módon becsapott nő. Ő maga legalább hat másik ugyanolyan sorsú feleségről tud, akik szintén nem tudták, hogy a férjük rajtuk keresztül kémkedett a családjukról, barátaikról vagy a szomszédokról. Ezt viszont egy korábbi Sin Bét tag tagadta a lapnak, szerinte a nő saját félresikerült házas éveit vetíti ki a szervezetre. Azt mondta, a tagok magánéletébe nem avatkoznak bele, és arra sem utasítják őket, hogy hazudjanak házastársaiknak. Egy másik korábbi tag úgy nyilatkozott a lapnak, a férfi „okozta a házasság kisiklását, nem a Sin Bét. Nem a szervezet a felelős azért, hogy Ejal hétszer is teherbe esett".
A lap megszólaltatta a szervezetet is, amely azt mondta, ez a harminc évvel ezelőtti eset nem minősítheti az egész Sin Bét működését. Bár megkeresték Amitot is, ő nem akart válaszolni a kérdésekre, de azt nem tagadta, hogy kémként dolgozott volna a Sin Bétnek.
(Borítókép: Zsidó esküvő Kirjat Arbában 1980 körül. Fotó: Romano Cagnoni / Getty Images Hungary)