Amilyen példátlanul nagy fölénnyel nyerte az ukrajnai elnökválasztást Petro Porosenko 2014-ben, olyan biztosnak látszik a veresége a vasárnapi második fordulóban. A színész-showman-producer Volodimir Zelenszkij lehet Ukrajna új elnöke.
Nagy meglepetés lenne, ha nem a meglepetésember nyerné meg az elnökválasztás vasárnapi második fordulóját Ukrajnában. Az első fordulót magabiztosan megnyert színész-showman-producer Volodimir Zelenszkijre a felmérések szerint 72 százalék kész szavazni a második fordulóban.
Nem valószínű, hogy a kis színjáték után pénteken mégis megtartott elnökjelölti vita ezen érdemben változtatott volna.
Az első fordulót is elég pontosan előre jelezték a felmérések, legfeljebb a 25 helyett 32 százalékig jutott Zelenszkij győzelmét becsülték alul, így nagyon meglepő lenne, ha a most mért 72 százalék nem lenne elég a győzelemhez és a 28 százalékra becsült Porosenko megszerezné a leadott szavazatok többségét.
Ennek megfelelően Zelenszkij már bemutatta csapatát, akit az elnöki hivatalba visz magával. Egyikőjüket – Alekszandr Danyiljukot, nemzetközi kapcsolatok, pénzügyek és bankpolitika szakértőjét – az elnökjelölt azzal vezette fel, hogy
Volt már miniszter, ez az egyetlen szépséghibája
A mondat jól jelzi azt a globálisan is érzékelhető elitellenes hangulatot, amely – túl Ukrajna súlyos problémáin – Zelenszkijt a népszerűség csúcsára repítette. A 41 éves művész bő húsz éve benne van a showbizniszben, humorista előadóként már alig húszévesen ismert volt, de igazán népszerűvé a 2015-ben indult tévésorozatban vált. A Nép szolgálatában című vígjátékban egy történelemtanárt alakít, aki viccből elindul az elnökválasztáson, és legnagyobb meglepetésére megnyeri azt.
A sorozat az 1+1 csatornán ment – ez a Porosenkóval összekülönbözött Igor Kolomojszkij érdekeltsége, van, aki ezért inkább az oligarcha győzelmének tartja Zelenszkij sikerét –, nem meglepő módon ugyanitt mutatta be csapatát csütörtökön az elnökjelölt is.
Hangsúlyozottan fiatalok, Danyiljukot leszámítva politikán kívülről érkeztek, de legalább ennyire hangsúlyozottan szakértők is. Elnöki tanácsadókról beszélünk, hiszen
a kormány nem változik, a parlamenti választások októberben lesznek, Zelenszkij pártja a vígjáték alapján elnevezett Nép Szolgálatában (SZN) még nincs is a parlamentben.
Beszédes volt a bemutatás sorrendje is: a nemzetbiztonság és a védelmi politika felelőse csak a kilencedik volt a húszfős csapatban.
Ez egyértelmű szúrás a kampányát az egy hadsereg, egy nyelv, egy hit hármasára felfűző Porosenko felé, és reflektál a 44 milliós, de gyorsan fogyó, 25 éve még 52 milliós Ukrajna napi problémáira.
Ukrajna 28 éves történetében csak kétszer fordult elő, hogy a jelölt már az első fordulóban megszerezte a szavazatok több mint 50 százalékát: 1991-ben Leonyid Kravcsuk 61 százalékkal nyert, majd 2014-ben Petro Porosenko 54-gyel.
Kravcsuk 1994-ben elbukta a választást, bár az első fordulót még 38-31-re nyerte Leonyid Kucsmával szemben, aki nagyot fordított a második fordulóban. Ilyen fordulatra most nem számítani. Az előzetes felmérések sem jeleznek elmozdulást Porosenko felé, de az elemzések is azt mutatták, hogy az első forduló 39 jelöltjéből kevesebb szavazat áramolhat hozzá, mint Zelenszkijhez, akire a harmadik helyig jutott, 14 százalékot gyűjtött Julija Timosenko támogatói is készek leszavazni.
Igaz, 2014-ben Porosenkót egyszer már nagyon alábecsülték, a választások előtti utolsó felmérés 28 százalékra hozta ki, végül mégis 54 százalékot szerzett. Ebben most azonban mégsem bízhat: akkor a 28 százalékkal is elsőnek mérték, és a nyakán sem volt senki. Most a kép sokkal egyértelműbbnek tűnik. Akárhogy is alakul, biztosan nem Porosenko lesz a legjobban elvert elnök: a narancsos forradalommal kikényszerített megismételt választások révén 2004-ben 52 százalékkal győztes Viktor Juscsenko a következő választáson, 2010-ben kevesebb, mint 6 százalékot kapott.
Ez figyelmeztető jel lehet Zelenszkijnek is, aki be is jelentette, hogy egy ciklusra tervez.
Hiába a Krím orosz elcsatolása, a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus, a jobbszélre húzódott Porosenkónak nem sikerült az Oroszországgal való kérlelhetetlen szembenállás megtestesítőjeként többséget szereznie. Ezt csak részben magyarázza, hogy az ország harmada orosz anyanyelvű, fontosabb, hogy ezzel a gazdasági problémák nem oldódtak meg – meglehet, az elvárás is túlzó volt, és a fegyveres konfliktus közvetve és közvetlenül is csökkentette a gazdaság helyreállításának lehetőségét –, nem csökkent a korrupció szintje sem, egyre szélesebbre nyílt az olló a társadalom szélesedő legszegényebb és szűkülő leggazdagabb része között.
Nem véletlen, hogy a védelmi politika előtt Zelenszkij a jogintézmények, a rendőrség, a nyomozóhatóság, a korrupció, a pénzügy, a belpolitika területeinek felelőseit mutatta be.
A képlet egyszerűnek tűnik: adott egy elnök, aki a nyugat szövetségese, a NATO- és EU-tagság elkötelezett híve – más kérdés, hogy a tagjelöltséget belátható időn belül nem ígéri senki –, az ember, aki szembeszáll a Vlagyimir Putyin vezette, expanzív Oroszországgal, és egy ellenjelölt, aki visszakormányozná Ukrajnát Oroszország alá.
Ez az összevetés azonban már bő tíz éve a végül elűzött, valóban Oroszországba menekült Viktor Janukovics és Julija Timosenko esetében is félrevezetően leegyszerűsítő volt. (Janukovics a földgázhálózatot nem játszotta Moszkva kezére, Timosenko pedig olyan megállapodást kötött Vlagyimir Putyinnal, amit viszont ellenfelei a Gazpromnak való behódolásként értelmeztek.)
Zelenszkij épp ezért mondta: Ukrajnát sem Oroszország kistestvérévé, sem az EU korrupt partnerévé nem teszi. A korrupció egyébként nem az EU-nak, hanem a jelenlegi ukrán politikai vezetésnek szólt. Azonban azt is jelentik szavai, hogy a nyugatnak többet kell tennie azért, hogy Ukrajna ne kényszerüljön túl szoros kapcsolatra Oroszországgal.
Más kérdés, hogy ez sem menne egyszerűen, hiszen a Krímre és a keleti szakadár területekkel kapcsolatos orosz lépésekre nem legyinthet, a megegyezés forgatókönyve Zelenszkijjel sem világosabb. Igaz, Porosenkóval sem, így a választók ezzel nem vállalnak nagy kockázatot.
Meglepő módon Zelenszkij valójában kihívást is jelent a Kremlnek, épp azzal, amit a Kreml-barátság jeleként a szemére vetnek. Azzal, hogy
vonzó példát állít a 20 évnyi putyinizmusba beleunt orosz társadalom elé is – hívta fel a figyelmet a Carnegie.ru főszerkesztőjének, Alekszandr Baunovnak a cikke. Mindezt úgy, hogy a Kreml őt nem állíthatja be Oroszország ellenségének úgy, ahogyan azt Porosenkóval könnyen megtehette. Ami a magát Ukrajna megmentőjeként pozicionáló Porosenkónak nem is volt ellenére, mert a külső ellenség neki is kényelmes helyzetet teremtett.
Amit tehetnének baj esetén a Kreml spin doctorai, hogy Zelenszkijt az ukrán oligarcha, Igor Kolomojszkij bábjának mutatják be. Ez azonban kínosan egybeesik azzal, amit Porosenko is állít Zelenszkijről és ami Ukrajnában sem volt elég meggyőző. Ettől függetlenül Zelenszkij nem kerülheti el, hogy tisztázza viszonyát Kolomojszkijjal. (Magyarra lefordítva Kolomojszkij kicsit olyan, mint az a Simicska Lajos, akinek saját médiumára alapozva sikerült egy igazi ellenjelöltet felépíteni egykori szövetségesével szemben.)
Ez az állásfoglalás érdemben nem jött el a pénteki elnöki vitában sem, amit valójában vitának nehéz is nevezni: inkább költői kérdésekkel dobálóztak két átlagos választópolgár szintjén. Ettől függetlenül az elnöki vita tényének van jelentősége, mellesleg ez is egy olyan példa, amely vonzó lehet egy orosz választópolgárnak, és egyáltalán nem az a Kremlnek.
Valóban nem derült ki, hogyan is oldaná meg Zelenszkij a Krím egyoldalú elfoglalása és a kelet-ukrajnai szakadárok burkolt támogatása miatti területi konfliktust Oroszországga, és mi lenne az Ukrajna által bevezetett szankciók sorsa – és azok áprilisi kibővítéséé, amelyekre Moszkva ellenszankciókkal válaszolt, júniustól leállítva a kőolaj és származékainak exportját.
Igaz, a megoldás Porosenkóval sem látszik, de ő nem is ezt ígéri, hanem, hogy mindenáron, erővel és a nyugati integráció bebiztosításával is megvédi Ukrajnát az orosz agresszióval szemben.
Ennek gyakorlati jelentőségét emelhetik ki a szombati hírek, amelyek szerint az oroszpárti erők a szakadárok oldalán nehézfegyverzettel közelítettek a tűzszüneti határhoz, megsértve ezzel a minszki megállapodást.
Zelenszkij ha akarja, ha nem, elnökként kénytelen lesz állást foglalni Kolomojszkijt nagy összegben közvetlenül érintő, országosan is jelentős szinten. Azt már közölte, hogy a showbizniszből kivonul, ami tárgyalnivalója volt Kolomojszkijjal, az csak a tévécsatorna kapcsán aktuális, így ez okafogyottá válik. Ám ott van még a Privatbank kacifántos története.
A Privatbank Ukrajna legnagyobb lakossági bankja, az ország bankszektorának negyedével-harmadával egyenlő. 1992-ben alapította Kolomojszkij, aki 2016-ig társtulajdonosa volt.
A bank 2015-ben nehéz helyzetbe került a lakossági pénzkivonás miatt, és egyre több szó volt a bank fedezetlen hitelkihelyezéseiről. 2016 végére – ekkor Kolomojszkij már egy éve rossz viszonyban volt Porosenko elnökkel, aki dnyepropetrovszki kormányzói pozíciójától is megfosztotta – döntés született a bank államosításáról. Az állam garanciát vállalt az ügyfelek betéteiért, elkerülendő a pénzügyi rendszer teljes összeomlását. Ehhez ötmilliárd eurót is öntött a bankba. Az államosítást a Világbank is feltételül szabta a hitelek folyósításához. Az államosítás előtt a bank vezetése még kiemelt félmilliárd eurónyi összeget a pénzintézetből, mondta az Ukrán Nemzeti Bank elnöke.
Kolomojszkij szerint azonban a jövedelmező bankot – amelynek Olaszországban, Portugáliában, Kínában, Kazahsztánban és a posztszovjet pénzmozgásokban óriási szerepet játszó Cipruson is van leánybankja – lényegében lenyúlta Porosenko. Az oligarchát erősíti az ukrán bíróság eheti döntése, amely szerint az államosítás törvénytelen volt. Az ügy súlyát jelzi, hogy az államosítást az EU is támogatta és pénteken állásfoglalást is közölt, amely szerint ez a lépés biztosította Ukrajna pénzügyi stabilitását, ezért figyelemmel fogja kísérni a bank sorsának alakulását a bíróság döntése után.
Ennek alapján Kolomojszkij kétmilliárd euróra tart igényt egykori tulajdonrészéért cserébe.
Zelenszkij egyelőre óvatosan nyilatkozott a bankról: meg kell vizsgálni a helyzetet, az egyetlen szempont Ukrajna érdeke, és mindent megtesz, hogy a Privatbank stabil intézménye legyen az ország pénzügyi rendszerének. Kolomojszkij kétmilliárdos igényéről elmondta: neki nincs kétmilliárdja, amit odaadhatna.
Ennyivel azonban nyilván nem oldhatja meg, ha vasárnap tényleg megnyeri az elnökválasztást. Márpedig Zelenszkij győzelmének lehetőségét a pénteki elnöki vitán mintha Porosenko is megelőlegezte volna. Kelet-Európában így lehet értelmezni azt a mondatot, amely stabil demokráciában olyan evidencia, amit nincs is értelme kinyilatkoztatni: Porosenko ugyanis azt mondta, bármi is lesz a vasárnapi eredmény, azt ő elfogadja.
(Borítókép: Zelenszkij portréja cukorkákból kirakva. Anton Vaganov / Reuters.)