Mindenkinél ravaszabbnak hitte magát és pofátlan videókkal cukkolta a holland rendőröket egy 2011 óta szökésben lévő elítélt bűnöző Iránból. A hencegő Insta-posztjait addig bújta egy brit oknyomozó csoport, amely összefogta a szélesebb netes közösség erőfeszítéseit, amíg rá nem jöttek a szökevény pontos hollétére. Aki próbára tenné magát hasonló, számítógép előtt ücsörgős nyomozással, az Europol által közzétett fotókkal kezdheti is, és ha elég ügyes, talán segít megmenteni egy szexuálisan bántalmazott gyereket.
Shahin Gheiybe napszemüvegben feszít a napsütésben. Shahin Gheiybe hatalmas söröspalackot dajkál a karjában. Shahin Gheiybe tűzpiros sportkocsit vezet. Az Instagramon Dunát lehet rekeszteni pöffeszkedő gigerlikkel, de Shahin Gheiybe nem pusztán egy közülük. Ő Hollandia egyik legkeresettebb, szökésben lévő bűnözője, aki nem sejtette, hogy a holléte szempontjából furfangosan semmitmondónak hitt posztolgatása végül mégiscsak a nyomára vezeti az elég ügyesen netezőket.
Nem csoda, hogy Gheiybe az évek során elbízta magát. A most 35 éves, iráni születésű férfi 2011 októbere óta élvezi a szabadságot, akkor szökött meg egy kórházi látogatáson kínálkozó alkalmat kihasználva, miután alig két évet ült csak le tizenhárom éves büntetéséből a bredai börtönben.
Amiért leültették, az kettős emberölési kísérlet volt. Gheiybe 2009. július 6-án, egy hétfői reggelen üzleti találkozót bonyolított ’s-Hertogenbosch városban, egy parkolóban. Az üzletfelei 2 tonnányi számítógép-alkatrészt vettek volna tőle, de Gheiybe inkább rájuk lőtt, és elmenekült a tőlük elrabolt, nagyjából 56 millió forintnak megfelelő pénzzel. Az áldozatokat a hasukon és a könyökükön találta el. Amikor bíróság elé állították, elismerte, hogy ő lőtt, de tagadta, hogy ölni akart volna, és megpróbálta az egészet egy bizonyos Ahmedre kenni, aki állítása szerint bedrogozta, fegyvert nyomott a kezébe, és megfenyegette a családja bántalmazásával, ha nem engedelmeskedik.
A perben az ügyész rámutatott, hogy ha ez a titokzatos negyedik szereplő, Ahmed létezne, és csakugyan olyan veszélyes lenne, Gheiybe aligha merészelt volna meglépni a pénzével. Az Ahmed-sztorira a holland bíróság sem volt vevő, és 2010-ben bűnösnek mondta ki a férfit, aki egyébként 1996 óta élt Hollandiában a családjával.
A 2011-es szökés után Gheiybe évekig éldegélt nyugalomban Iránban, a rendőrségnek fogalma sem volt, hol lehet. A Hollandiában maradt családjánál tartottak házkutatást, akkor találtak pár friss fotót róla, amelyekről kiderült, hogy igencsak szeret szelfizni és bulikba járni. A rendőrség kiadott a nyilvánosságnak pár ilyen képet, mire Gheiybe úgy döntött, hogy nem örül tovább csendben a szabadságának, hanem gondtalan életét közvetlenül a rendőrök orra alá dörgöli.
Elkezdett provokatív fotókat és videókot posztolni magáról az Instagramra.
A még 2015-ben létrehozott fiókjába több mint 170, eredetileg publikus poszt került, ilyen szövegekkel:
Imádom a szabadságot. És az időjárást.
Ezzel azt érte el, hogy a holland rendőrség idén márciusban felvette a legkeresettebb bűnözők toplistájára, és a lakosság segítségét is kérték a felkutatásához a tévében. Egy rendőrségi szóvivő sokkolónak nevezte az ártatlanságát bizonygató Gheiybe netes produkcióját, szerinte elképesztő, hogyan torzítja a tényeket, hogy mennyire fütyül az áldozataira és a társadalmi normákra, hogy érinthetetlennek hiszi magát Iránban.
A rendőrségi felhívásra ráharapott a Bellingcat nevű brit oknyomozó csoport, és úgy hatvan lelkes twitterező erőfeszítéseit összefogva lényegében egyetlen nap, március 18-a leforgása alatt belőtték, pontosan hol tartózkodik Gheiybe. A Bellingcat március 19-i cikkében részletesen, lépésről lépésre levezette, hogyan nyomoztak.
Gheiybe nem volt teljesen bolond, a posztjainál szinte sohasem szerepeltek pontos földrajzi koordináták, legfeljebb városok. (A kivétel egyetlen esetben egy teheráni utca volt.) De az ilyesmivel amúgy is óvatosnak kellett volna lenni, mert kamu helymegjelölő tagekkel, átdátumozással félrevezethette volna az utána nyomozókat. A Bellingcat emberei ezért inkább az olyan felvételekből próbáltak kiindulni, amelyeken Gheiybe egy-egy jól azonosítható, megkereshető tárgy közelében mutatkozik. Három fontos pillére volt a nyomozásuknak:
Az egyik alapkérdés, amire választ kerestek, hogy ki léphetett kapcsolatba az utóbbi időben Gheiybe-vel, és ki az, aki emiatt netán azt is tudhatja, hogy milyen álnevet használ, mert mondjuk láthatta a hamis iratait. Az első használható nyom egy szobor volt: Gheiybe 2018. november 27-én posztolt magáról egy fotót, amin azzal vicceskedik, mintha bokszolni hívna egy méretes köztéri szobrot. Rákerestek a képre a Yandexen, és meg is találták, hol van a szobor: Kish pálmafás szigetén, 200 kilométerre Dubajtól.
Gheiybe ugyanezen a tavaly novemberi napon megosztotta irigylésre méltónak hitt élete egy másik epizódját is: ezen a videón egy felismerhető rendszámú, piros Chevrolet Camaro mellett áll, majd beszáll és elhajt vele. A bellingcatesek először is a Google Streetview segítségével megtalálták a Kish szigeti hotelt, amely a háttérben látszódott. Aztán a rendszám következett. Amikor képként kerestek rá, az nem hozott eredményt, de amikor beírták szépen a keresőbe a betűket, sikerült előásni olyan képeket, amelyeken mások vigyorognak ugyanannál a kocsinál.
Az elégedett ügyfelek Insta-fotói elvezették őket ahhoz a Kish-szigeti autókölcsönzőhöz, ahonnan Gheiybe elhozta a kocsit. Mivel voltak fotók november vége után is, világossá vált, hogy Gheiybe nem lopta el a Chevrolet Camarót. Feltételezhető, hogy ugyanúgy kikölcsönözte, mint bárki más, ez esetben pedig a kölcsönzőnek látnia kellett tőle valamiféle okmányt. Ez már egy olyan támpont, amit használhatna a rendőrség.
A következő dolog, amibe az oknyomozók belekapaszkodtak, Gheiybe egyik kommentje volt. 2018. augusztus 3-án egy iráni késkereskedő oldalán érdeklődött az egyik késről. Nem sokkal később, október 22-én pedig a saját oldalán posztolt egy fotót, amelyen két kés volt. Az egyik típusát azonosították: ez a modell azon az őszön egy rövid ideig akciós volt ennél a kereskedőnél. Meg is volt tehát még egy ember, aki tudhat Gheiybéről: a késárus.
A legrészletesebb elemzésnek egy idén március 9-én posztolt videót vetettek alá. Ebben Gheiybe egy drágának tűnő villa előtt állva csúfolódik a rendőrökkel. A bellingcatesek fogták a 35 másodpercnyi videót, szétszabdalták 1200 képre, amelyekből mindegyik a környezet más-más kis szeletét mutatja, majd ezekből alkottak egyetlen képet, ahol minden részletet alaposan meg lehet figyelni.
Először azt akarták tisztázni, valójában mikor készült a felvétel, mert a posztolás dátuma önmagában csalóka, ettől még készülhetett volna a videó hónapokkal korábban. Ebben a kertben látható fehér virágos növény segített. Egy biológus azonosította: Magnolia Stellata a faj neve. A virágzása elég rövid ideig tart, a február végi, március eleji időszakra esik, ez alapján tehát a videót nagyjából akkor vehette fel Gheiybe, amikor kitette az Instára. A növény a helyszín ügyében is segített: Irán északi részére lehetett szűkíteni a kört, mert a déli rész klímája nem jó a Magnolia Stellatának.
Milyen támpontok voltak még a videón? Egy Iránban használatos narancssárga kuka a bejáratnál. A ház mérete és a gondozott kert, ami vagyonos környéket jelentett. Az egyik ablakban tükröződött egy másik ház. Az építészeti stílus: helyi Twitter-használók tudták, hol számítanak tipikusnak az erkély formái: Mazandaran tartományban. A bellingcatesek erre újra feltúrták az Insta-fiókot, hátha találnak még valamit, ami ehhez a tartományhoz köthető.
Here is the original footage. And no - I am not sure. Why does it look like further north? pic.twitter.com/syEgIRW87K
— ʜᴇɴᴋ ᴠᴀɴ ᴇss (@henkvaness) 2019. március 18.
Találtak is. Egy október 5-i videó volt az, amelyben Gheiybe az esőben autókázott, előtte látszott egy másik kocsi rendszámostul, a balján pedig egy üzlet cégére. Az utóbbi egy ingatlanirodának bizonyult a mazandarani Abbasabadból, a rendszám pedig, ahogy egy besegítő iráni újságíró kiszúrta, az erre a környékre jellemző 82-es számmal kezdődött.
A Bellingcat cikke szerint ezen a ponton néhány helyi twitterező annyira fellelkesedett, hogy gyalog nekiindultak Abbasabadban magnóliabokrot meg narancssárga kukát keresni. A végső megoldás azonban végül nem a helyszínről, hanem Londonból jött. Nathan Lee, az ITV riportere, aki korábban részt vett a Bellingcat egyik oknyomozó workshopján, addig szöszölt Google-képkeresésekkel, míg fel nem fedezte a házat 5 kilométerre Abbasabadtól, Amirdasht községben. Az oszlopok, a bejárat feletti lámpa, minden stimmelt. Egy helyi netező ezután elment körbenézni, kiderítette, hogy a házat őrzik, és hogy nem nyaralóövezetről van szó, ezekben a házakban bent élnek a tulajdonosok.
Ekkor az oknyomozók újra visszatértek a többi Insta-poszthoz: most arra voltak kíváncsiak, van-e köztük olyan, ami bent a házban készült. Találtak is három ilyen videót, az ablakok helyzete árulta el a helyszínt. Hasonló felvételeket láttak egy másik felhasználó Instagramján is: az illető Gheiybe ismerőse, egy ügyvédnő, akivel olyan jóban vannak, hogy a képek tanúsága szerint a nő esküvőjén is ott volt. A nő posztjai szerint a ház az ő tulajdona, vagyis ezek szerint Gheiybe egy jó barátja házában él. Mivel eddigre már jól ismerték a bellingcatesek belülről is a házat, ide tudtak kötni egy tavaly karácsonyi fotót is. Vagyis már azt is tudták, hogy Gheiybe hónapok óta itt éldegél.
A Bellingcatnél az elején eldöntötték, hogy azonnal értesítik a rendőrséget, amint a legkisebb nyomra bukkannak. Így is tettek. Fogták az összegereblyézett információkat, és elvitték a holland rendőrségre. Ott a cikk szerint örültek ugyan nekik, de az is kiderült, hogy sok mindent nem tudnak kezdeni a tippjeikkel, mert a hatóságok keze teljesen meg van kötve. Hiába tudják, hol kell keresni, nem tudják letartóztatni a megkerült szökevényt, mert nincs kiadatási egyezményük. A holland ügyészi hivatal közölte, hogy megvizsgálták a lehetőségeiket, és sajnos nincs semmiféle jogi alapja annak, hogy letartóztassák Gheiybe-t vagy hogy az iráni kormányt kérjék ugyanerre.
Gheiybe ezek után új céltáblát talált a gúnyjának: a médiát. Új posztjában azon kárörvendezett, hogy kidobott pénz volt a Bellingcat kutatása. Az oknyomozók cikkének végkicsengése az események csalódást keltő kifutása ellenére azért nem lehangoló: szerintük legalább sikerült bebizonyítani, hogy a netes közösség összefogásával meg lehet találni egy bűnözőt, még akkor is, ha az nagyon ravasznak hiszi magát.
A hasonló civil nyomozások sikerébe vetett hit mozgatja az Europol egy viszonylag friss kezdeményezését is, amelyről nemrég készített anyagot a BBC. Az „Állítsd meg a gyermekbántalmazást, nyomozz le egy tárgyat” projekt 2017 nyarán, a gyermekvédelmi világnapon indult el azzal az elkeserítő ténnyel a hátterében, hogy az Europolnak több mint 40 millió fotója van gyerekek szexuális bántalmazásáról, és gyakran még azt sem tudni, kik a rajtuk látható emberek, kik a bántalmazók és kik az áldozatok.
Ennek a kinyomozásában remélnek segítséget, kezdőlökést a netező civilektől, több szem többet lát alapon. Áldozatvédelmi és erkölcsi szempontok miatt a fotókat nem teszik ki egy az egyben. Az embereket eltüntetik róluk, így hát nem is az ő felismerésüket várják az átlagemberektől, hanem egyes jellegzetes helyszínekét, tárgyakét, amelyek nyomra vezethetik a hatóságokat. A projekt oldalán most épp közzétett fotókon például ilyeneket látni: egy épület, egy csúnya lámpa, mintás papírpoharak, pálma logó egy párnahuzaton, bevásárlószatyor, baseballsapka, hátizsák, üdítős palackok. A hozzájuk kapcsolódó kérdések: hol lehet ez a hely, milyen márka ez, hol használnak, hol árulnak, hol gyártanak ilyet.
Ezek a fotók mind olyan esetekhez kapcsolódnak, amelyeknél nincsen semmi más támpont, minden más szál zsákutcába vezetett. Az Europol szerint már az is segítség, ha az országot be tudja valaki lőni. Ha ez megvan, ők értesítik az ottani illetékes hatóságokat, akik remélhetőleg tovább tudnak lépni az új nyomon.
Az Europol nyíltan megmondja, hogy a honlapra feltöltött tárgyak, hátterek mind olyan képekről lettek kivágva, amelyek eredetijén az látszik, hogy szexuálisan bántalmaznak, kihasználnak gyerekeket. Emiatt felkavaró tud lenni még egy önmagában álló rózsaszín, kutyás kislánypulóver látványa is, mert nehéz nem odaképzelni a viselőjét, nem gondolni arra, mi történhetett vele.
Félre kellett tennie ezeket a gondolatokat a hatékony munkához annak a finn mérnöknek, Ollénak is, aki a BBC-nek mesélt arról, hogyan sikerült beazonosítania az egyik fotó helyszínét. A fotón egy jellegtelennek tűnő tucatvároskép volt, de Olle az építészeti stílus alapján ráérzett, hogy a hely Kínában lehet. Megfigyelte, hogy a képen látható város egy domb köré épült. A fotó alapján rajzolt magának egy vázlatot arról, hogyan nézhet ki a város felülről, aztán előszedte a térképet, és aprólékosan elkezdett egyezést keresni. Peking túl lapos volt, Makaón túl sok volt a felhőkarcoló. 20-30 munkaórájába telt Ollénak, mire megtalálta, de megtalálta a várost, amit keresett, és értesítette az Europolt.
A lassan 2 év alatt, mióta a projekt elindult, 23 ezer tipp futott be az Europolhoz. Cathal Delanay, a projekt ötletgazdája elmondta, hogy eddig 8 gyerekáldozatot tudtak az új nyomokon elindulva azonosítani, és 1 elkövető ellen emeltek vádat. Ez nem tűnik túl soknak, de Delanay szerint úgy vannak vele, hogy
már 1 gyerek megtalálását is jó eredménynek tartották volna, ehhez képest a 8 egyenesen kiváló.
Őróluk soha nem derült volna ki, hogy kicsodák, ha nincs ez a módszer, mutatott rá. Előfordult, hogy a fotó tízévesnél is öregebbnek bizonyult, a rajta szereplő gyerekek azóta gyakorlatilag felnőttek, de az elkövető elleni nyomozást így is előremozdította a felfedezés.
Helytálló tippből egyébként azért jóval több van, mint amennyi végül a nyomozást is tényleg előre tudja mozdítani. A projekt 1 éves évfordulóján arról számolt be az Europol, hogy 119 tárgyat posztoltak az első évben, és ebből 79-et segítettek a netezők beazonosítani, további 32 esetben pedig meglett a valószínű gyártási hely. Az otthonról nyomozókat egyébként az Europol arra kéri, hogy az erre való, biztonságos csatornán keresztül írják meg a tippjeiket, a közösségi médiában az áldozatok védelme érdekében inkább ne posztoljanak a felfedezésükről.
(Gheiybevel kapcsolatban a Bellingcat cikkén kívül az Algemeen Dagblad nevű holland napilap cikksorozatára támaszkodtunk.)
(Borítókép: Shahin Gheiybe fotója a holland rendőrség legkeresettebb bűnözőket összegyűjtő oldalán.)