Index Vakbarát Hírportál

A menedékkérők inkább az iráni börtönöket választják Pápua Új-Guinea menekülttáborai helyett

2019. november 14., csütörtök 16:02 | aznap frissítve

Egy férfi, aki 9 hetet töltött az ausztráliai finanszírozású menekülttáborban Port Moresby-ben, a Guardiannek számolt be a tapasztalatairól. Éhségről, elszigeteltségről és a jogi támogatás hiányáról beszélt.

A férfi, akire a Guardian Ariobarzan néven hivatkozik, összesen hat évet töltött fogságban Pápua Új-Guinea Manus-szigetének drótkerítésein belül és azon kívül, abban reménykedve, hogy új életet kezdhet Ausztráliában. 

De aztán eltöltött 9 hetet az Ausztria által finanszírozott Bomana menekülttáborban Port Moresby-ben, ami után az iráni menedékkérő úgy döntött, hogy inkább hazamegy. 

Úgy érezte, hogy akármilyen sors vár rá Iránban – márpedig valószínűleg több évnyi börtön vár rá – az nem lehet rosszabb a Bomanában töltött időnél. A fogvatartottaknak nincs hozzáférésük jogi segítségnyújtáshoz, telefonhoz, nincs semmilyen kapcsolatuk a külvilághoz és a családjukhoz. Kivétel ez alól a limitált kapcsolatuk a Vöröskereszttel, azonban még könyvekhez és más írott anyagokhoz sem férhetnek hozzá. 

A körülmények a menedékkérők kínzására lettek kidolgozva

– mondta. 

A férfi arról beszélt, hogy olyan kevés ételt kapnak, hogy szinte folyamatosan éheznek, és azért könyörögnek, hogy legalább annyi ételt kapjanak, mint a szomszédos börtön foglyai. Ráadásul fullasztóan kicsi cellákban tartják őket a trópusi hőségben, ahol a ventilátorok és légkondicionáló vagy nem működnek, vagy csak nem kapcsolják be azokat. A tábort pedig agresszív kutyákkal védik. 

Ariobarzant augusztusban fogták el az új-guineai hatóságok 51 másik menekülttel együtt. Arról számolt be, hogy már az első éjszakán 10-12 társa próbált kárt tenni önmagában. A legtöbbjük semmilyen kezelést nem kapott, néhányukat pedig teljesen elszigetelték a többiektől. 

Az iráni férfi két héttel ezelőtt szabadult 5 másik menedékkérővel együtt. Őket azért engedték el, mert beleegyeztek, hogy visszatérnek az anyaországukba, 46-an azonban még mindig ott vannak. Behrouz Boochani, az iráni kurd újságíró szerint az ottmaradók közül 12-en különösen rossz állapotban vannak. Szerinte ami Bomanában történik, az emberiség ellenes bűntény, és Ausztrália, valamint Pápua Új-Guinea kormányai egyaránt felelősek érte. 

Ariobarzan és társai most a kitoloncolásra várnak. A többiek nem akarnak beszélni arról, hogy miket éltek át, mert félnek, hogy visszakerülnek a Bomanába. Ariobarzan azt mondta, hogy azért beszél a történtekről, mert segíteni akar az ottragadt barátain. 

Súlyos bűnök történnek Bomanában, miközben Ausztrália azt akarja mutatni, hogy ez egy jól működő eljárásnak a része. 

Azt is kiemelte, hogy nem lehet azt mondani, hogy elutasították a kérelmét, hiszen azt nem is kezdeményezte. Azt mondja, hogy egyáltalán nem is regisztrálták az új-guineai hatóságok, nem is tudták, hogy miért kellett elhagynia az otthonát. Ariobarzan megtagadta, hogy megossza velük ezt az információt, hiszen ésszerűtlennek látta, hogy Pápua Új-Guineában regisztrálják, mikor ő Ausztráliában adott be menedékkérelmet. Ariobarzan úgy fogalmazott, hogy Ausztrália annyira gonosz volt, hogy mégis ide küldték. 

(Borítókép: A Bomana menekülttábor Port Moresby-ben / Amnesty international)

Rovatok