A világ számos országában a rabok egy részének a kiengedésével próbálják elejét venni annak, hogy a zsúfolt börtönök veszélyes járvány-gócpontokká alakuljanak. A megoldások sokfélék a teljes amnesztiától az elektronikusan felügyelt házi őrizetig, de arra mindenhol figyelnek, hogy csak veszélytelennek tartott rabokat engedjenek vissza a külvilágba. A koronavírus jelentette fenyegetésre több helyen lázadással, szökésekkel válaszoltak a fogvatartottak, de nem csak az ő életük van veszélyben, a börtönbeli védekezés össztársadalmi érdek.
„Amíg a bátyám bezárva marad, megvan az esélye, hogy a kétéves büntetése halálos ítéletté válik”
– idézi a Los Angeles Times Anita Astorgát, akinek 67 éves, cukorbeteg fivére börtönben ül a kaliforniai Chinóban, miközben a rabtársai közül egyre többen kapják el a koronavírust. Kalifornia a cikk megjelenése idején arra készült, hogy 3500 rabot idő előtt kiengedjen a büntetés-végrehajtási intézeteiből. Beállt azoknak az államoknak, országoknak egyre hosszabbodó sorába, amelyek hasonló, a börtönök zsúfoltságát enyhítő, korábban szinte elképzelhetetlen intézkedéseket hoztak a koronavírus-járvány kitörése óta.
A világ büntetés-végrehajtási intézetei igazi rémálom helyszínnek számítanak járványügyi szempontból, mert:
Ahogy a New York Times cikkében megfogalmazták: a börtönök „Petri-csészék”. A rabok életének a védelméhez elengedhetetlen, hogy minden szóba jöhető eszközzel kordában tartsák a járványt a börtönfalakon belül. A koronavírus-veszély megjelenése óta a megbetegedéstől való félelem sorra táplálja a véres börtönlázadásokat BogotátólOlaszországig, Brazíliában százával szöknek a rabok.
A börtönök Petri-csésze volta a koronavírus-járvány idején nemcsak a bentlakók számára jelent fenyegetést, hanem első lépésben azokra is, akik valamilyen módon kapcsolódnak a börtönök világához: bejáró látogatók, ügyvédek, őrök – illetve bárkire, aki velük kapcsolatba kerül.
Végső soron pedig azért is volna rendkívül veszélyes az óvintézkedésekről való lemondással egy-egy börtönön belül szabadjára engedni a vírust, mert a közeli kórházakra hirtelen rázuhanó százas, akár ezres betegszám ugyanúgy túlterhelné és lebénítaná az egészségügyi ellátást, mintha bárhol máshol alakult volna ki a gócpont. És ez katasztrofális következményekkel járna mindenkire nézve, aki – a koronavírus vagy bármi más miatt – sürgős orvosi segítségre szorul.
A börtönökkel, mint potenciális időzített bombákkal az amerikai sajtó különösen sokat foglalkozik, ami nem meglepő, mert az Egyesült Államoké a világ legnagyobb börtönpopulációja. Egy adott pillanatban 2,3 millió embert tartanak rács mögött, egy év leforgása alatt 5 millió ember jön-megy börtönbe be, börtönből ki. Ennek megfelelően tömegek dolgoznak a büntetés-végrehajtásban, csak Kalifornia államban például 67 ezer alkalmazottról beszélhetünk.
A védekezés egyik módja a benti programok lefújásán, a rabok zárkáikba szorításán és a higiéniás körülmények javításán túl a börtönlakók és a külvilág közti kapcsolat minimálisra szorítása, a látogatások ideiglenes betiltása. A magyar börtönökben ülő fogvatartottak hozzátartozóit is arra bátorítja most például a büntetés-végrehajtási szervezet, hogy Skype-on tartsák a kapcsolatot, a személyes látogatást – már csak a magyar kijárási korlátozáshoz igazodva is – halasszák el.
Ennek is megvan a kockázata a járványveszély miatt amúgyis kiélezett helyzetben, ha nem sikerül megértetni az intézkedés célját: Szatmérnémetiben például a látogatások korlátozása miatt lázadt fel néhány rab, tüzet okoztak, amiben hárman meg is haltak.
Ennél drasztikusabb és a társadalmi fogadtatás szempontjából rizikósabb védekező húzás a zsúfoltság oldása, a börtönök szellősebbé tétele a rabok egy részének falakon kívülre rakásával. Ezzel egyrészt némileg kivitelezhetőbbé válik a kellő távolság megtartása rab és rab között, másrészt fel lehet szabadítani belső területeket karanténnak, ha a szükség úgy hozza. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Michelle Bachelet is felvetette ezt múlt héten, mondván az országok hatóságainak fontolóra kellene venniük, hogyan lehetne kiengedni azokat, akik különösen veszélyeztetettnek számítanak: az időseket, a betegeket, valamint mindazokat is, akiknek a szabadon engedése alacsony kockázattal jár.
Bachelet javaslataitól függetlenül is, sokszor már az ENSZ-javaslat megszületése előtt a világ számos pontján eljutottak odáig, hogy a járvány miatt elkezdjenek kitenni a börtönökből rabokat, vagy legalábbis napirendre vegyék a témát. A teljesség igénye nélkül, ide tartozik:
Németország legnépesebb tartománya, Észak-Rajna-Vesztfália, Irán, Bahrein, Nagy-Britannia, Olaszország, Lengyelország,Törökország, Szudán, az USA számos állama.
Az intézkedést meglépő országok többféle variációt dolgoztak ki a szabadság teljes visszaadásától kezdve a házi őrizet jellegű megoldásokig. Néhány példa:
Ami állandó: mindenhol olyan rabokat igyekeznek bevonni a programba, akikről feltételezhető, hogy nem jelentenek veszélyt senkire.
Ha ez lenne az egyetlen szempont, az Egyesült Államokban százezrek szabadulhatnának. Ahogy a Refinery elemző cikkében szerepel: a statisztikai hivatal szerint az amerikai rabok 13 százaléka nem erőszakos jellegű, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményért ül, de amúgy a Brennan Center for Justice intézet 2016-os tanulmánya szerint voltaképpen az amerikai börtönpopuláció 39 százalékáról elmondható, hogy nem jelent veszélyt a közbiztonságra.
Százezrekről egyelőre nincs szó, de miután az egyes amerikai államok – Ohiótól New Yorkon át Washingtonig – sorban intézkednek, az USA fogházainak (ahol nem túl súlyos bűncselekményekért nem túl súlyos büntetéseket töltenek nem túl szigorú körülmények között) a népessége látványos zuhanásban van. A New York Egyetemen működő Public Safety Lab adatai szerint
március 16. és március 31. között 17,6 százalékos létszámcsökkenés állt be.
A létszámcsökkenés nemcsak a kiengedéseknek köszönhető, hanem annak is, hogy sok helyen törekednek a bekerülések visszafogására is. Baltimore főügyésze például már bejelentette, hogy nem fognak most, a járvány ideje alatt vádhatóságként foglalkozni olyan ügyekkel, mint kábítószerbirtoklás, prostitúció vagy köztéri vizelés.
Miközben folyamatosan érkeznek a hírek hasonló bejelentésekről, újabb és újabb fogvatartotti csoportok kiengedéséről szerte az Egyesült Államokban,
állandó a nyomás arra nézve, hogy még többet kellene tenni, és állandó az aggodalom is, hogy talán már most is túl késő. Ha rossz az időzítés, fennáll a veszélye annak, hogy pont a kiengedett – fertőzött, de tünetmentes – rabok fogják kivinni, és tovább terjeszteni a koronavírust.
Sok esetben a frissen szabaduló rabnak még lakása sincs, ahová visszavárnák, ahová behúzódhatna a járvány idejére, és az utcán vagy hajléktalanszállón találja magát, ahol nincs nagyobb biztonságban, mint a börtönben lett volna, és másokra nézve sem jelent kisebb fertőzésveszélyt.
A koronavírus elleni börtönbeli harcot nehezíti az is, hogy a rabok nem feltétlenül érdekeltek eléggé abban, hogy időben szóljanak, ha gyanús tüneteket észlelnek magukon. Egy Washington államban kidolgozott iránymutatás külön kitér erre a problémára: ha a börtönbeli karanténban rosszabbak az életkörülmények, mint a normál zárkákban, az
elriaszthatja a fogvatartottakat attól, hogy bevallják, amikor rosszul kezdenek lenni.
A New Yorkhoz tartozó, hírhedt Rikers-börtönszigeten hétfőn már 167 fertőzöttről tudtak a rabok körében. (Köztük volt Harvey Weinstein, a szexuális erőszakért elítélt producer is.) Vasárnap New York polgármestere, Bill de Blasio bejelentette, hogy 650 – 1 évnél rövidebb büntetést töltő – rabot elengednek innen. A maradóknak egyelőre morbid menekülési útvonal kínálkozik a járvány elől: szerdai hír, hogy New York 6 dolláros órabért és fertőzés elleni védőfelszerelést ajánl a Rikers-börtönsziget lakóinak, ha vállalják tömegsírok kiásását.
(Borítókép: A járvány miatt szabadon engedett rabok Indonéziában 2020 április 2-án - fotó: Asprilla Dwi Adha / Antara Foto / Reuters)