„A hatóságok célja az, hogy a menekülttábort teljesen elzárják a külvilágtól, nem hogy megakadályozzák a koronavírus terjedését” – foglalta össze Európa legnagyobb menekülttáborában, a görögországi Moriában tapasztaltakat az Indexnek Sonia Nandzik. A Leszbosz szigetén dolgozó civil szervezet munkatársát azért kerestük meg, mert miközben a Balkán országaiban egyre több a koronavírusos megbetegedés, kevés hír van arról, hogy mi a helyzet a menekülttáborokban. Pedig ahogy már írtuk, a menekülttáboroknak minden adottságuk megvan ahhoz, hogy a járvány gócpontjaivá váljanak.
Néhány héttel ezelőtti látogatásunkkor így nézett ki a helyszín: „Moria nem tábor volt, hanem egy kalyibákból és nejlonsátrakból álló város. Hömpölyögtek az emberek a sikátorokban, voltak bevásárlóutcák, posztapokaliptikus kisbolttal, zöldségessel. Miközben törtünk előre a meredek és sáros ösvényen, kísérőim elmesélték, hogy a legtöbb civil szervezet fel is adta a munkát: a zsúfoltság, a mindennapos erőszak, a betegségek miatt a gyerekek gyakran hiányoznak, és ha el is jönnek, szinte lehetetlen megbirkózni a figyelemhiányukkal.”
Az eredetileg háromezer fő számára épült, de jelenleg legalább húszezer ember által lakott görögországi tábort forrásunk szerint lezárták. „Az út mellé rendőrállomásokat telepítettek, hogy az emberek ne mehessenek ki. Néhány civil szervezet kapott engedélyt, hogy a tábor előtt megálljon, és ott vizet, tisztálkodási eszközöket vagy ételt oszthasson. Beljebb egy-két egészségügyi civil szervezetet engednek csak.”
„A hatóság a menekültek védelmével magyarázza a lépést. A helyiek közül ugyanis néhánynál már kimutatták a vírusfertőzést. Azt állítják, hogy a tábor teljes lezárása a táborlakók egészsége érdekében történik, de ha így lenne, akkor gondoskodnának a legalapvetőbb feltételekről, amivel megelőzhető a betegség terjedése – számolt be az Indexnek a lengyel civil szervezeti munkás. – A táborban azonban rosszak a higiéniás körülmények, kevés a víz, meleg víz egyáltalán nincs, a vécéket néha napokig nem lehet lehúzni. Ráadásul rengetegen élnek egy szűk területen, a távolságtartás a lezárással még kevésbé megoldható. Az ételosztásnál pedig kénytelenek egymáshoz közel állni az emberek” – foglalta össze a járvány terjedésének kedvező környezetet forrásunk.
Európa legnagyobb menekülttáborának lezárása praktikus okokból is nehéz helyzetbe hozta a lakóikat.
Az emberek nem járhatnak ki a városba vásárolni. Egyesek kiszöknek, és a hegyeken keresztül jutnak le a boltokba, hogy élelmet vehessenek. A táborban osztott étel kevés, és elég silány minőségű.
A vásárlást most az is nehezíti, hogy a menekültek nem kapták meg az EU által folyósított havi kilencven eurót (kb. 32 ezer forint), amiből ételt vagy tisztálkodási szereket vehetnek. A hatóságok a tábor mellett akarnak felállítani ATM-eket, és akkor utalják a pénzt, ha ezeket felszerelték, és fel is töltötték.
A leszboszi tábor mostoha körülményei azért is érdemelnek figyelmet, mert Görögországban már két táborban is megjelent a koronavírus. A két Athén közeli menekülttábor ráadásul nagyságrendekkel kulturáltabb, mint Moria, és kevesebben is laknak bennük: Ritszonában 3000, Malakaszában 1600 ember él a konténerekben.
UPDATE: Cikkünk megjelenése után érkezett a hír, hogy Máltán, a Hal Far menekülttáborban szerdán nyolc koronavírussal fertőzött menekültet találtak. A tábor ezer fős, mondta Simon Ernő, a UNHCR magyarországi szóvivője. A táborból korábbanlapunk is tudósított.
Aggasztóak a körülmények a törökországi menekülttáborokban is. Törökországban a fertőzöttek száma április 6-án 30 ezer felett járt, de a feltételezések szerint a valós szám ennél jóval magasabb lehet. Eközben 3,6 millió menekült él az országban, akik fertőzöttségéről nincsenek adatok. Bár a menekültek 98 százaléka a török munkaerőpiacon dolgozik, és magát tartja el, még így is több százezer menekült él táborokba összezárva.
Simon Ernő, az ENSZ menekültügyi szervezetének munkatársa az Indexnek elmondta, hogy nem találtak koronavírusos esetet a táborokban, ugyanakkor néhány gyanús esetet megfigyelnek. Úgy tudjuk, hogy a nyugalomhoz hozzájárul, hogy nem is nagyon tesztelik a táborok lakóit.
Március 27-én a török hatóságok elszállították a görög határról azokat a menekülteket, akiket korábban azért buszoztattak oda, majd láttak el többek közt könnygáz-gránátokkal, hogy nyomást gyakoroljanak az EU-ra. A határokat a törökök azóta Görögország és Bulgária irányában, továbbá a tenger felé is őrzik, így Európába most még kisebb eséllyel juthatnak be a menekülők.
Megerősítették a határőrizetet Irán felé is, ahol különösen magas a vírusfertőzöttek száma.
Egyetlen szír esetről érkeztek hírek a háborús országból, ahol összesen 6,2 millió belső menekült él. A Törökországgal határos Idlíbbe pedig 3 millió, a rezsim elől menekülő ember zsúfolódott össze, akkora területen, ahol korábban félmillióan éltek. A körülmények az egész országban, de különösen a török határ mentén válságosak. „Szíriában az egészségügyi rendszer hiányosan működik, szóval nem kérdés, hogy milyen kihívások várnak rá hamarosan” – nyilatkozta a WHO szóvivője, Hedinn Halldarsson a közelmúltban.
Ha kitörne a járvány, nagyon hamar rosszra fordulna a helyzet
– idézte a Szír-amerikai orvosi társaság munkatársát a DW.
A háború sújtotta Jemenben szintén zordak a körülmények, de fertőzöttről még nem tudnak, mondta az Indexnek az ENSZ menekültügyi szervezetének helyi munkatársa. Ennek ellenére a világszervezet komolyan figyel a térségre, mert Jemenben minden adott a katasztrófához. Az országban durva háború dúl, közel félmillió menekült él a táborokban, ahol az alapvető higiéniás feltételek sem adottak.
Kérdésünkre, hogy ilyen körülmények közt ki hozná be a vírust, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) egyik helyi vezetője elmondta, hogy sok jemeni dolgozott a szomszédos Szaúd-Arábiában, akik az üzemek leállása után most igyekeznek haza a családjukhoz.
Idő kérdése, amíg utolér minket is a járvány, és a katasztrofális egészségügy miatt nem is nagyon fogunk esetszámot tudni. Most azon dolgozunk ezerrel, hogy az addig tartó időszakban kicsit segítsük a népességet (több mint 200 000 embernek adunk pénzadományt), szappant osztunk, kutat fúrunk
– írta a világ egyik legveszélyesebb és legszegényebb országából forrásunk.
Pozitívabb képet festett a jordániai helyzetről az UNHCR helyi munkatársa. Az országban közel másfél millió menekült él, jórészt táborokban, ahonnan eddig egyetlen esetet sem jelentettek. Az ENSZ menekültügyi szervezetének helyi szóvivője szerint a táborban a helyzet nem jó, de a hatóságok erősen szabályozzák a ki- és bejárást, így van rá remény, hogy kézben tarthatják majd az eseményeket.
Katasztrófától tartanak a világ legnagyobb menekülttáborában Bangladesben is, ahol 860 ezer rohingja menekült él nyomorúságos körülmények közt. Betegekről még itt sem érkeztek hírek, de nem is tesztelik a lakókat.
Az UNHCR most az alapvető higiéniás praktikák okítására képezi ki a segélyszervezeti dolgozókat, mondta az Indexnek Simon Ernő. Az ENSZ dolgozói a kézmosás és a fizikai távolságtartás fontosságára hívják majd fel a menekültek figyelmét, egy olyan területen, ahol esetleges a vízellátás, így még kezet sem lehet mosni, és 40 ezren élnek egy négyzetkilométeren, azaz lehetetlenség távolságot tartani a többi embertől.
(Borítókép: Menekültek a Moria táborban 2020 márciusában - fotó: Guy Smallman / Getty Images)