Újabb esettel hosszabbodott azoknak az évtizedes bűnügyi rejtélyeknek a sora, amelyeket végül a DNS-technológia fejlődésének és a családfakutatási divat közepette alakuló óriási genetikai adatbázisoknak hála sikerült megoldani. A columbusi rendőrség múlt pénteken bejelentette: kiderült, hogy ki ölte meg 1982 szeptemberében a nyolcéves Kelly Ann Prossert, akit az iskolából hazafelé raboltak el, és a holttestét egy kukoricásban találták meg két nappal később. A gyilkosa csak pár hónappal korábban szabadult a börtönből, ahol egy másik kislány elrablása miatt ült. A Prosser-ügyben soha korábban nem merült fel a neve. Bíróság elé állítani már nem tudják, mert 1996-ben meghalt.
Esős hétfői nap volt az ohiói Columbusban 1982. szeptember 20-a, a nyolcéves Kelly Ann Prosser ezért a kék esőkabátjában indult el reggel az iskolába. Amikor ezt az esőkabátot két nappal később felfedezte valaki egy út mellé hajítva, a Prosser-család felkészült a legrosszabbra. A bizonytalanság ezután már nem tartott sokáig: a kislányt, aki nem ért haza azon a hétfőn az iskolából, meggyilkolták. A holttestet a szomszédos Madison megyében, egy kukoricásban találták meg. A gyereket megverték, szexuálisan bántalmazták, és végül megfojtották.
Az azóta eltelt közel 38 évben egymást váltó nyomozók sora foglalkozott az üggyel, egy-egy új, ígéretesnek tűnő szál felbukkanása után meg-meglódult a nyomozás, de mindannyiszor zsákutcába is futott. A Prosser kislány meggyilkolásának aktáját soha nem tették egészen félre. Kelly édesanyja, Linda Prosser pedig gondoskodott róla, hogy a rendőrök érezzék a feladatuk súlyát, és személyes ügyként tekintsenek a gyilkos felkutatására. Levelekkel, képeslapokkal és a kislánya fényképeivel árasztotta el őket az évtizedek alatt.
A columbusi rendőrség új információk szerzésére irányuló, legutóbbi próbálkozása egy százezreket elérő podcast elindítása volt idén májusban. A központjuk ötödik emeletén vannak az irodái a régi, megoldatlan gyilkossági ügyekkel foglalkozó nyomozóknak, innen kapta a nevét a The 5th Floor című podcastsorozat, amelyben elsőként Kelly Prosser esetét mutatták be. Alig pár hét telt el azóta, és a rendőrség pénteken már be is jelentette, hogy végre sikerült megadniuk a választ a Prosser családnak, már tudják, ki ölte meg a gyereküket. A megoldást azonban az időbeli egybeesés ellenére végül nem a podcast, hanem – mint mostanában egyre több ügyben, köztük a hírhedt Golden State-i sorozatgyilkos ügyében – a DNS-technológia fejlődése, illetve a családfakutatási divatból kinőtt óriási genetikai adatbázisok hozták el.
Ahogy a USA Today írta, a columbusi rendőrök a bűnügyi helyszínről származó DNS-t használva együtt kezdtek dolgozni az Advance DNA nevű családfakutató céggel. Azt keresték, hátha szerepel olyasvalaki az adatbázisban, aki a gyilkos rokona lehet. Rá is találtak egy harmad-unokatestvérre. Ebből a nyomból kiindulva eljutottak közelebbi családtagokig, akik készségesen vállalták a mintaadást, és mindez végül elvezetett ahhoz, hogy teljes bizonyossággal kimondhassák: a tettes egy Harold Warren Jarrell nevű ember volt. Jarrellt bíróság elé állítani már nem lehet: 1996-ban, 67 éves korában meghalt Las Vegasban. A rendőrségi sajtótájékoztatón elhangzott:
az évtizedek óta tartó nyomozásban Jarrell neve korábban még csak fel sem bukkant soha. Egyszerűen rá sem került a radarra.
Pedig gyanúsítottakból nem volt hiány az évek alatt. Összesen 23 ember után nyomoztak az ügyben. A podcastben néhányukról részletesen is beszéltek a rendőrök, személyiségi jogaik miatt csak álnéven említve őket. Egy Kelvin néven bemutatott férfira például rögtön a nyomozás legelején ráirányították a figyelmet lakossági tippek. Őt több szemtanú is látni vélte a kérdéses időben egy kislánnyal, akire illett Kelly személyleírása.
Kellyt valahol az iskolából hazavezető úton rabolták el. Az édesanyját a tragédia után rengeteg támadás érte amiatt, hogy engedte egyedül sétálni a gyerekét. A harmadikos kislány régebben együtt járt haza tanítás után az idősebb testvéreivel, de először a nővére, aztán a bátyja is kiöregedett, másik iskolába ment tovább, Kelly pedig kitartóan könyörgött azért, hogy ezentúl hadd tegye meg egyedül a megszokott utat.
Az édesanyja, aki az iskolától néhány saroknyira lévő Ohiói Egyetemen dolgozott, eleinte hezitált, de végül bízva abban, hogy a kislány jól ismeri az utat és betartja a megbeszélt szabályokat, engedett. Az útvonal ilyenkor délutánonként forgalmas volt, tele az utca emberekkel. A barátságos, vidám Kelly szeretett séta közben köszöngetni a barátainak tekintett ismerősöknek, boltosoknak.
Szeptember 20-án nem történt semmi különös vele az iskolában. Jókedvű volt akkoriban, örült az édesanyja új házasságának, szerette az új apukáját. A tanítónője visszaemlékezése szerint a segítőkész kislány az utolsó napján megöntözte az összes növényt tanítás után az osztályteremben. Hazaút közben egy boltos még látta valamikor fél 4 és 4 között, hogy benéz egy kirakaton. Körülbelül 4 órára kellett volna hazaérnie. Az eltűnését csak 6 óra körül jelentették a rendőrségnek. Az időveszteséget az okozta, hogy az édesanya aznap délután fogorvosnál járt, és mikor Kelly nővére és apja nem látta a kislányt megérkezni, nem aggódtak, mert azt hitték, az anyja magával vitte őt a fogorvoshoz.
A hazaérkező anyát otthon azzal a kérdéssel fogadták: „Hol van Kelly?”
És kezdetét vette a kétségbeesett keresés, amelybe másnap reggel már a helyi média is bekapcsolódott. Elkezdtek özönleni a tippek. A Kelvin néven említett férfit különösen gyanússá tette, hogy a Kelly elrablása előtti napon, szeptember 19-én szexuális bűncselekményt követett el egy korban Kellytől nem túl messze lévő áldozat ellen, ami miatt eljárás indult ellene. A férfi ráadásul váratlanul elhagyta az államot, és egy szomszéd is jelentkezett azzal, hogy korábban látta egy gyanúsan nehéznek tűnő fekete szemeteszsákot cipelni.
Kelvin végül csütörtökön hazament és feladta magát. A Prosser-kislány ügyében viszont az ellene szóló közvetett bizonyítékok erejüket vesztették. A szemeteszsákról beszélő szomszéd elbizonytalanodott. Kiderült, hogy azok a szemtanúk, akik őt vélték látni hétfő délután Kellyvel, valójában egy másik férfit láttak az unokájával. Hiába kutatták át a rendőrök Kelvin autóját és házát, nem találtak ellene terhelő bizonyítékot.
Eközben a közösségben pánik és düh kísérte a tragédiát. Különösen súlyossá tette a helyzetet, hogy két évvel korábban történt a közelben, mindössze pár mérföldre a mostani helyszíntől egy kísértetiesen hasonló eset: egy másik, iskolából hazafelé tartó nyolcéves kislányt is megöltek. (A rendőrség most azt gondolja, a két eset nem függ össze, a pénteki sajtótájékoztatón egy újságírói kérdésre azt mondták: egyelőre nincs olyan információjuk, amely Jarrellt ehhez a másik gyilkossághoz kötné.)
Kelvin után egy időben egy bizonyos Garyre fókuszált a nyomozás. Gary öngyilkos lett, de a családja szerint a halála előtt bevallotta, hogy ő ölte meg Kellyt. Kiderült, hogy Gary gyereke játszópajtása volt Kellynek, és a férfit nem sokkal Kelly elrablása előtt meggyanúsították azzal, hogy molesztálta a saját kislányát, és le is tartóztatták emiatt. Ezután követett el öngyilkosságot. A DNS-e alapján zárták ki végül, hogy ő ölte volna meg Kellyt.
Furcsa új szál kezdődött a nyomozásban akkor is, amikor néhány évvel a gyilkosság után megölték Kelly Prosser egykori bébiszitterét. A gyilkos információkat osztott meg a nyomozókkal Kelly haláláról, de később őt is kizárták a lehetséges elkövetők közül. Aztán volt egy Brian néven említett gyanúsított, hosszú bűnlajstrommal, sok szexuális bűncselekménnyel a rovásán. Ő arrafelé lakott, ahol a holttestet megtalálták. De Briannek alibije volt, dolgozott a kérdéses időpontban, ráadásul a poligráfteszten is átment.
A nyomozók az évek alatt úgy érezték: minden követ megmozgatnak, még hipnózist is bevetettek egyes tanúknál. Találkoztak több olyan emberrel is, akik beismerték a gyilkosságot, hamisan.
A Prosser-ügyben beáramló információk elvezettek két másik gyilkoshoz, egy gyermekpornográfia-gyűjtőhöz és egy többszörös szexuális erőszaktevőhöz. De egyik sem Kelly gyilkosa volt.
A DNS-e alapján beazonosított Harold Warren Jarrellről egyelőre kevés dolgot hoztak nyilvánosságra. Amit a sajtótájékoztatón elmondtak róla: Nyugat-Virginiából költözött Columbusba a családjával, a hetvenes és nyolcvanas évek egy részében itt élt. Egy időben a helyi rádióállomásnál dolgozott. Nem Kelly Prosser volt az első kislány, akit megtámadott. Kiderült, hogy korábban szexuális jellegű támadást intézett Columbusban egy másik nyolcéves gyerek ellen. 1977-ben vádat emeltek ellene ebben az ügyben, és öt évre börtönbe is került. 1982 januárjában szabadult.
A columbusi rendőrfőnök-helyettes, Greg Bodker azt mondta: tudomásuk szerint a Prosser családnak nem volt semmi köze Jarrellhez, nem ismerték egymást.
Dana Croom nyomozó, aki 2016 óta vitte az ügyet, először el sem akarta hinni, hogy megvan a gyilkos. A saját gyerekei jutottak eszébe mindig, amikor ezen az ügyön dolgozott. A hírre ledermedt, könnyek szöktek a szemébe. Láthatóan megindultan, elszorult torokkal beszélt a sajtótájékoztatón Terry McConnell őrmester is, aki felolvasta a Prosser család üzenetét az újságíróknak.
A családtagok a média megértését kérték ebben a keserédesnek nevezett pillanatban, amiért most nem szeretnének személyesen megszólalni. A közleményben köszönetet mondtak a rendőröknek, és arról írtak: nincsenek egyedül, nem az ő családjuk az egyetlen, amely elszenvedni volt kénytelen egy szerettük meggyilkolását, és tudják, milyen pusztító az éveken át tartó várakozás a válaszokra. Ami velük történt, szerintük reményt adhat, hogy más, kihűltnek vélt ügyek is megoldhatók.
A cikk megírásakor a The 5th Floor podcastra és a rendőrség pénteki sajtótájékoztatóján elhangzottakra támaszkodtunk.