A régióval foglalkozó történészek azt mondják, hogy türelemmel kell lenni Nyugat-Balkánnal szemben, hiszen itt a korrupció a félévezredes oszmán történelmi örökség része. A nyugat-európai országok politikusait viszont ez az érv nem hatja meg pillanatnyilag, inkább ők kérnek most türelmet a bővítést támogatóktól, amíg az érintett államok, amelyek tagságra aspirálnak, fel nem számolják „kulturális örökségüknek” ezt az árnyoldalát.
Albánia korrupció és szervezett bűnözés elleni hatékony fellépésének hiányát Hollandia szokta legvehemensebben felróni, legutóbb a balkáni ország EU-s csatlakozási tárgyalásainak megkezdése ellen is vétót emelt, mint arról itt írtunk.
Az Európai Bizottság a brüsszeli hivatali nyelv stílusában úgy szeret fogalmazni éves országjelentéseiben, hogy a korrupció Albániában „széles körben elterjedt”, és „komoly aggodalomra ad okot”.
Az albán gengszterek Európa nagypályás játékosai, csak az Albánián áthaladó éves drogmennyiség értékét félmilliárd euróra taksálják. Bár a Bizottság az utóbbi időben megdicsérte a tiranai kormány erőfeszítéseit a szervezett bűnözés elleni harcban, a tagállamok – így Hollandia, Franciaország és mások – sokkal szkeptikusabban viszonyultak ehhez, és az is felmerült, hogy felfüggesztik az albán állampolgárok vízummentességét a schengeni övezetben.
Régi transzadriai kapcsolatok
Albániával a legszorosabb kapcsolatot az olasz bűnözői körök alakították ki az Adria másik oldaláról. Ennek gyökerei, mondhatnánk, történelmiek: az olasz csizma sarkánál húzódó tengerszoroson már az 1990-es években kiválóan virágzott az ember- és cigarettacsempészet, kölcsönös megelégedettségre. Az olasz szervezett bűnözés távolról sem csak a szicíliai maffiáról szól, mint sokan gondolják. A Cosa Nostra („A mi ügyünk”) mellett még legalább három nagy csoportosulással kell számolni: a nápolyi Camorrával, a Santa Corona Unitával és a calabriai ’Ndranghetával. Calabriáról pedig azt illik tudni, hogy olasz ősei Albániából érkeztek néhány évszázaddal ezelőtt, még a török hódítás elől menekülve.
A ’Ndrangheta eredetileg Dél-Olaszországból indult, de később már széles hálózatot épített Északon is, ahol a kokain terjesztésében kiválóan együttműködött a szerb, albán és montenegrói gengsztercsoportokkal. Mostanra jelen van az európai országok nagy részében, illetve Kanadában és Ausztráliában is. Calabriai anyaszervezete viszont most bajban van: múlt héten letartóztatási hullám söpört végig soraiban, ami mintegy 50 embert érintett, köztük egy polgármestert, számos önkormányzati képviselőt, helyi vállalkozót, illetve jó néhány Albániából nemrég emigrált bevándorlót, akik kapcsolatban álltak velük.
Amikor egyes calabriai vállalkozók a fejükbe vették, hogy belépnek az albániai ingatlanpiacra, az őket támogató ’Ndrangheta olasz politikusok segítségét kérte, hogy kapcsolatai könnyebben eljuthassanak Edi Rama kormányához, illetve Tirana polgármesteréhez, Erion Veliajhoz.
Edi Rama 2013 óta irányítja Albániát kormányfőként, mára a Balkán egyik legmeghatározóbb politikusává nőtte ki magát. A tiranai polgármester, aki a negyvenes évei elején jár, a helyi Szocialista Párt üstökösének számít, akinek eddig komoly politikai jövőt jósoltak.
Pénzmosás az albán ingatlanszektorban
A nyilvánosságra került olaszországi lehallgatási jegyzőkönyvekben elhangzottak alátámasztani látszanak azokat az elemzéseket, amelyek már egy ideje a pénzmosási műveletek fő terepének írják le az albán építőipart, és ezen belül is különösen a tiranai ingatlanfejlesztéseket. A Global Initiative against Transnational Organized Crime elnevezésű NGO elemzése szerint akár 1,6 milliárd eurós összeget is tisztára moshattak ebben a szektorban az ottani konjunktúra 2016-os kezdete óta. Ez logikusan illeszkedik ahhoz a 2015-ös becsléshez, miszerint a nyugat-balkáni régióban az éves GDP értékének hat százalékát érik el az illegális jövedelemből származó, pénzmosási céllal érkező összegek. A viszonyítás kedvéért álljon itt annyi, hogy a világban ez az arányszám 3–5 százalék között mozog.
A ’Ndrangheta, amely olasz politikai kapcsolatokon keresztül jutott el az albániai vezetőkhöz, a gyanú szerint kenőpénzekkel szerezett engedélyeket, illetve nyert el tendereket az építőiparban, csakúgy, mint az egészségügyben. Az engedélyek beszerzése során rendszerint 20, de sokszor 30 százalékos kenőpénzeket is fizettek az albániai döntéshozóknak.
Veliaj polgármester az ügyet ellenzéki áskálódásának tudta be, próbálta azzal elintézni viccesen, hogy hamarosan azt is terjeszteni fogják róla, hogy „iskolatársak voltak Pablo Escobarral”. Mivel Albániában áprilisban választások lesznek, a botrány időzítése nyilvánvalóan kényelmetlen. Edi Rama is tiranai polgármesterként csinált magának nevet a nagypolitikában az ezredforduló utáni évtizedben, Veliaj az ő nyomdokaiban jár. Kétségtelenül a nevükhöz fűződik a korábban posztszocialista szürkeségben tengődő albán főváros élhetővé tétele, szó szoros értelmében vett kiszínezése. Az egykori festőművész, Edi Rama tarkára festette a paneleket, Veliaj egyik nagy sikerű kezdeményezése pedig az volt, hogy a szülők gyermekeik születésnapjára egy fát ültetnek el Tiranában, amit aztán a lelkes utód gondoz saját kezűleg. Tiranában azzal is rokonszenvre talált, hogy mentesíteni akarta a belvárost a gépjármű-közlekedéstől. Veliaj népszerűsége erős volt eddig, Instagramján 363 ezer követője van, ami az alig hárommilliós országban nem rossz eredmény egy politikus médiafelületét tekintve.
Az albániai sajtóban már napok óta közlik az ügy részleteit, de hivatalos nyomozás nem indult még, mivel a bűnüldöző szervek próbálnak előbb olasz partnereikkel egyeztetni. A botrány ugyanúgy rosszul jön a kormánypártoknak, mint magának Albániának, illetve általában az EU balkáni bővítésének, mivel a holland vádak újabb visszaigazolását jelenti. Nem mintha azoknak eddig nem lett volna elég forrása: 2019-ben például két olyan botrány került szalagcímre, amely arról szólt, hogy bűnözői csoportok segítettek az általuk támogatott polgármesterjelölteknek az önkormányzati választásokon.
(Borítókép: Tirana, Albánia. Fotó: Eye Ubiquitous / Universal Images Group / Getty Images)