Róma megannyi ókori látványosságot kínál az odalátogatók számára. Azt gondolhatnánk, hogy a Szent Péter-bazilika is hasonlóan régi épület, ám tévedünk, ha így véljük. A mai templom alig több mint fél évezreddel ezelőtt zárkózott fel a látványosságok sorába.
Szent Péter az őrült Nero császár vérengzésének áldozata lett. A császár számára alapvetően bűnbakok voltak a keresztények, azt terjesztették, hogy ők voltak a felelősek a Rómában pusztított tűzvészért. Természetesen a várost Néro gyújtatta fel. Szent Péter halála kapcsán több történet is ismert. Állítólag megpróbált elmenekülni a keresztényüldözések elől, de megjelent neki Jézus, aki azt mondta, hogy
nézzen szembe sorsával, így a városban maradt, ahol a császár fejjel lefelé feszíttette keresztre.
A téren, ahol ma a bazilika áll, az ókorban egy cirkusz működött, amit még Caligula császár – nem sokkal Nero előtt – építtetett. A hely nem csak gladiátorjátékok bemutatására szolgált, sokkal inkább a keresztényüldözések mártírjait gyilkolták le ezen a helyen. A legenda szerint itt végezték ki i.sz. 60-70 körül Szent Pétert is.
Szent Péter sírja felett halála után nem sokkal emeltek egy kisebb méretű templomot, ám a 4. században Nagy Konstantin császár idején – elvégre ő az első keresztény császár – egy nagyobbat építettek. Ezt másfél évszázaddal később megtoldották néhány újabb szárnnyal. Az ezt követő ezer évben pedig folymatosak voltak a kisebb-nagyobb felújítások. A munkálatokat végzők egyik leghíresebbje Giotto di Bondone firenzei festő, szobrász és építész volt. Viszont a XV. századra az épület állaga hirtelen gyors romlásnak indult, és már nem segített rajta a tatarozás,
ezért II. Gyula pápa (1503–1513) egy új templom felállítását határozta el.
Az új bazilika kivitelezésében a kor sok kiváló művésze és alkotója vett részt. Kiemelendő a sorból például Bramante, Raffaello, Michelangelo és Bernini. Az utódtervezők megváltoztatták – bár nem sokban – az egykori mesterek terveit: eltérő alaprajzok, kupolák, illetve homlokzati tervek születtek. Az eredeti templom alapjaira épült fel a ma is látható bazilika, így bár a mostani nem teljesen egyezik az eredetivel, ám ha az alapokat vesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy végülis 1700 éve áll a templom.
Sajnos mivel az egykori egyedi építészeti megoldásokat elbontották, kénytelenek voltak új alapokra helyezni az épületet, amelynek végül 1506. április 18-án II. Gyula pápa tette le az alapkövét.
Az építkezéshez szükséges anyagi forrást csak az adók jelenthették. Természetesen ez mindig attól függött, hogy képesek voltak-e kivetni és beszedni azokat. Az egyik jelentős adóforma a tized és annak beszedése volt. Európában mindenfelé adószedőket küldtek ki, bár ezek többsége sokszor nem járt sikerrel, mert gyakran ellenállásba ütköztek.
Az adószedés mellett más pénzbevételi forrást is talált magának az egyház: ez volt a búcsúcédulák értékesítése.
X. Leó pápa (1513-1521) teljes megbocsátást hirdetett azoknak, akik a Szent Péter-bazilika befejezéséhez pénzadományokkal járulnak hozzá. A búcsúcédulák megvételének fejében a pápa megbocsátotta a bűnösök vétkeit, sőt eltekintett az imák elmondásából, a böjtölésből és a zarándoklatból álló jóvátételtől is.
A Szent Péter-bazilika megépítése összesen 4,8 millió dukátba került. Ha a dukát súlyát 3,5 gramm aranyra tesszük (többfajta dukát volt forgalomban, de ez a súlyegység tűnik a legelfogadhatóbbnak), akkor ez az összeg nagyjából 16 800 kilogramm aranynak feleltethető meg, amelyben benne van a korszak jól megfizetett művészeinek bére is. Bár pontos adattal nem lehet szolgálni, mennyit érhet átszámolva mai árfolyamon ennyi pénz, azonban a Károly Róbert (1310-1342) magyar király által veretett aranyforintért – ami a firenzei aranydukát mintájára készült – egy érmegyűjtő több mint félmillió forintot is adna.
Az épületet végül VIII. Orbán pápa (1623–1644) idején nyilvánították késznek. Ekkor még egy újabb zseniális művész, Giovanni Lorenzo Bernini olasz építész, festő és szobrászművész dolgozott az utolsó simításokon. Noha a templom belső tere és a homlokzat előtti tér még sehogy sem állt,
mégis a hagyomány szerint pontosan 1300 évvel az első Szent Péter-templom felszentelése után, 1626. november 18-án a pápa végül felavatta az új bazilikát.
A nagy munka végeredménye - bár végül elkészült - mégsem lett a legnagyobb katolikus bazilika. Ezt a címet ugyanis az elefántcsontparti Yamoussoukro városában, II. János Pál pápa (1978-2005) által 1990-ben felszentelt „Miasszonyunk, a béke királynője” bazilika kapja.
(Borítókép: Szent Péter-bazilika. Fotó: Godong / Universal Images Group / Getty Images)