Hosszas egyeztetések után július végén végül elfogadták az olasz igazságszolgáltatás reformjáról szóló javaslatot, amit Mario Draghi kormányfő és Marta Cartabia igazságügy-miniszter szorgalmazott az uniós normák bevezetése érdekében. Azonban úgy tűnik, hogy a törvényhozás fegyvere ezúttal visszafelé sült el, mivel a szakértők szerint az új szabályozás egyértelműen a maffiaszervezeteknek kedvez.
A februárban kinevezett Marta Cartabia nevéhez fűződő igazságügyi reform hátterében a koronavírus-járvány okozta válság kezelésére szolgáló uniós támogatás, a „Next Generation Eu” áll. Számokban kifejezve is óriási a tét, hiszen az Olaszországnak szánt helyreállítási alap összege meghaladja a 200 milliárd eurót. Brüsszel feltételeket szabott a pénz folyósításához, ezek egyike a polgári és a büntetőjog uniós normákkal való összehangolása, azon belül is főleg az ítélethozatal idejének lerövidítése és a lezáratlan perek számának visszaszorítása.
Olaszországban átlagosan hét évig húzódik egy bírósági ügy, Franciaországban ez mindössze három év,
ráadásul az olasz büntetőperek között egymilliónál is több függőben lévő esetet tartanak számon. A cél tehát az lenne, hogy polgári jogi kérdésekben 40, míg a büntetőügyekben 25 százalékkal csökkentsék a perek időtartamát. Az igazságügyi rendszer reformjának legfőbb ellenzője az ügyészek és a bírók mellett a kormánykoalíció egyik fő láncszemének számító Öt Csillag Mozgalom volt.
Végül a miniszterelnök, Mario Draghi mozdította ki az eseményeket a holtpontról azzal, hogy további időhúzás esetén bizalmi szavazást kér, ami akár egy újabb kényszerű lemondáshoz és politikai válsághoz vezethetett volna Olaszországban. Draghi nyomásgyakorlása pedig megtette a hatását, a bírók és az ügyészek által ellenzett reformcsomagot július 29-én elfogadták, majd augusztus 3-án a Képviselőház is megszavazta. Ezzel a törvény zöld utat kapott, hogy a nyári szünet után szeptemberben a Szenátus elé kerüljön.
Az igazságügyi reform alapjaiban érinti a maffiás ügyekkel kapcsolatos ítélethozatalt, hiszen az új szabályozás értelmében a gyilkosságokat kivéve megszüntetik azokat a fellebbviteli eljárásokat, ahol két éven belül nem sikerül ítéletet hozni. Ugyanez vonatkozik a Legfelsőbb Bíróságra is, ahol egy év után lezárják azokat a pereket, amelyekben még nem született döntés. Kivételt képeznek a maffiabűnözéssel kapcsolatos ügyek, a terrorcselekmények, a szexuális erőszak és a kábítószer-kereskedelem, ezekben az esetekben a bíró kérheti, hogy egy évvel meghosszabbítsák a tárgyalás időtartamát.
Amennyiben a meghatározott időn belül nem hoznak ítéletet, az ügyet perelhetetlennek minősítik és lezárják. Az elkövetkező öt évben fokozatosan vezetnék be az új szabályokat,
amelyek lehetővé teszik, hogy az időhúzás módszeréhez folyamodva egyes maffiatagok, terroristák és korrupt politikusok a két év letelte után büntetlenül sétáljanak ki a tárgyalóteremből.
Nem véletlen, hogy a teljes olasz bírói kar kifogásolja „a tolvajok és maffiózók mentsvárának” bélyegzett módosításokat.
Giuseppe Conte, az idén januárban lemondott korábbi miniszterelnök, végig azért küzdött, hogy garantálják a terrorizmussal és a maffiás ügyekkel kapcsolatos perek lefolytatását, így ezek esetében a javasolt két év helyett a tárgyalások időtartamának meghosszabbítását kérte. Az Öt Csillag Mozgalom Contéval az élen végül kivívott némi kozmetikai kiigazítást: 2024-ig, az új szabályozás bevezetéséig tartó átmeneti időszakban kizárólag a hat évnél tovább húzódó maffiaperekre alkalmazzák csak az eredeti rendelkezést. Marta Cartabia kissé félrevezető módon többek között a saját érdemeként beszélt a Conte által kiharcolt ideiglenes változtatásokról: „Megmentettük a maffiapereket” – közölte a kabinet ülése után. Giuseppe Conte a következőképpen kommentálta a megállapodást: „Nem a mi reformunk, de legalább javítottunk rajta.”
A nehezen kialkudott kompromisszum ellenére Olaszországban sokan támadják az európai normákkal összeegyeztetett igazságügyi szabályozást. Július 29-én, a törvényjavaslat elfogadásának napján a maffia által 1992-ben meggyilkolt Paolo Borsellino vizsgálóbíró testvére, Salvatore Borsellino által alapított „Agende Rosse” mozgalom videókonferenciát tartott a Képviselőházban. A résztvevők között elismert ügyvédek, bírók és újságírók szerepeltek, sőt a maffiaszervezetek áldozatainak hozzátartozói is megjelentek.
A reform ellen felszólalók közül a legérdekesebb személyiség kétségkívül az Öt Csillag Mozgalom parlamenti képviselője és a maffiaellenes bizottság tagja, a szicíliai származású Piera Aiello volt, akit 1985-ben, mindössze tizennyolc évesen arra kényszerítettek, hogy egy Nicola Atria nevű maffiózó felesége legyen. 1991-ben a szeme láttára ölték meg a férjét, ekkor a maffia szabályait felrúgva feljelentette a tetteseket és az igazságszolgáltatással való együttműködést választotta. Piera Aiellón kívül a legveszélyesebb maffiózókat börtönbe juttató Gian Carlo Caselli bíró, valamint az Il Fatto Quotidiano című olasz napilap igazgatója, Marco Travaglio újságíró is megszólalt a reform kapcsán.
Travaglio egyenesen „aljasságnak” bélyegezte a jogi berkekben alkotmánysértőnek talált módosításokat, majd kifejtette, hogy az új szabályozás szöges ellentétben áll azzal, amit az Európai Unió vár Olaszországtól, mert az igazságszolgáltatás gépezete attól még nem fog olajozottabban működni, hogy előre megszabják egy tárgyalás maximális időtartamát.
Gian Carlo Caselli úgy látja, hogy a reform következményeinek ostora a bírókon fog csattanni, mivel őket teszik majd felelőssé az eredménytelenül zárult perekért, ráadásul a hatékony igazságszolgáltatás hiánya tökéletesen megfelel a maffiózókkal összejátszó korrupt politikusok érdekeinek, akik egyfajta külső szövetségesekként a maffiacsoportok hatalmának egyik fő tartóoszlopát jelentik.
Az uniós helyreállítási alap folyósításának feltételeként beállított igazságügyi reform csak tovább mélyíti az esélyegyenlőség szakadékát,
mivel a befolyásos és tehetős személyek, például a törvénytelenül meggazdagodott maffiózók megtehetik, hogy a legjobb ügyvédeket megfizetve addig húzzák az ügyet, míg letelik a törvény által előírt két év, a per pedig megszűnik, így a reform könnyen a büntetlenség kiskapujává válhat. Ráadásul az adott bíróság létszámviszonyai is erősen befolyásolják egy tárgyalás kimenetelét: ahol kevesebb a bíró, ott értelemszerűen az ítélethozatal is több időt vesz igénybe. Salvatore Borsellino a reform azonnali leállítását sürgetve kijelentette, hogy az uniós irányelvek alapján született szabályozás gyakorlatilag porig rombolja a maffia áldozatául esett két vizsgálóbíró, Paolo Borsellino és Giovanni Falcone eszményi igazságszolgáltatásról szőtt álmait.
Az idén januárban a calabriai ’Ndrangheta nevű bűnszövetkezet ellen indított csúcspert irányító Nicola Gratteri catanzarói államügyész július 27-én, a legújabb könyve soveratói bemutatóján reagált az igazságszolgáltatás megreformálásának hírére:
Ez maga lesz a vég, ami a felére csökkenti majd a maffiaszervezetek elleni fellépés hatékonyságát.”
Az olasz parlament igazságügyi bizottsága Gratteri véleményét is kikérte a tervezett reform kapcsán, de az államügyész konkrét példákkal illusztrált szakmai érvei süket fülekre találtak. Gratteri elmondta, hogy másodfokon átlagosan három évig tart egy tárgyalás, tehát ha az új szabályozás értelmében két évre faragják le a perek időtartamát, akkor a perelhetetlenség jogi kategóriájának falába ütközve legalább a vádlottak fele elkerülheti a felelősségre vonást. Végül ő is kitért a létszámhiány problémájára és a földrajzi tényező szerepére, ugyanis olasz viszonylatban a bíróságok nagyon egyenlőtlenül oszlanak el az egyes régiók között és azokon belül egyaránt, ráadásul a fellebbezések száma tízszerese a francia átlagnak.
A catanzarói államügyész rámutatott, hogy az Európai Unió valójában nem a perek megszüntetését, hanem azok érdemi lezárását és a bírók hiányának orvoslását várja az olasz igazságszolgáltatástól. Nicola Gratteri úgy fogalmazott, hogy az igazságügyi reformmal tulajdonképpen szívességet tettek a maffiacsoportoknak, ráadásul az sem zárható ki, hogy az ügynek uniós kötelezettségszegési eljárás lehet a vége.
Az olasz maffiaellenes harc jellegzetes koreográfiája tehát a törvényhozásban is tetten érhető. A mostani, sokat bírált reform is látszólagos előrelépést jelent, de valójában két lépéssel megint visszaveti a maffiabűnözéssel szemben folytatott küzdelmet. Az olasz igazságügy átalakítása jól szemlélteti, hogy az uniós irányelvek nem feltétlenül illeszthetőek rá kivétel nélkül az összes tagállamra, mert a helyi sajátosságok figyelembevételének mellőzése hasonlóan felemás eredményekhez vezethet, mint Olaszország esetében, ahol az európai mérce szerint lerövidített perek akár azt is lehetővé tehetik, hogy számos maffiózó büntetlenül megússza a tetteit.
(Borítókép: Lamezia Terme-i Felső Biztonsági Bíróság 2021. január 30-án. Fotó: Valeria Ferraro / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)