Nepálban készítik azt a helyiek körében igen népszerű sajtot, amely megfelelő körülmények között tárolva húsz év után fogyasztható. A nepáli sajt, a csurpi tulajdonképpen a Himalája térségében élők nemzeti étele és vélhetően a világ legkeményebb sajtja.
A csurpit korábban csak pásztorok készítették a Himalája keleti oldalán. Az étel egyébként fehérjében gazdag, füstös ízű és kemény állagú, amelyet minél tovább rág az ember, annál puhább lesz – írja a BBC riportjában.
A csurpit a chauri tejéből készítik. A chauri egy hím jak és egy tehén keresztezéséből született kérődző. A sajtnak ez a fajtája közkedvelt Kelet-India területén, valamint Nepál és Bhután nagy részén. Az emberek kisméretű kockákat vesznek a szájukba, és órákon át rágják, ami olyan, mint
egy kőkemény rágógumi. viszont a hosszas rágás és a nyál hatására egyre inkább veszít keménységéből, miközben a csurpi különleges ízét folyamatosan érezni lehet.
A kemény sajt a hegyi éghajlat és a Himaláján megszokott életmód eredményeként született. A kész termék akár egy évig is fogyasztható, azonban megfelelő csomagolás esetén húsz éven át is megőrizheti szavatosságát.
A riport megemlíti Paszang Darcse Tamang helyi csurpikészítőt, aki a Himalájában, több mint négyezer méteres magasságban él. A mester naponta háromszáz liter chauritejet gyűjt össze, ebből kell elkészítenie a csurpit, mielőtt a tej megromlik.
Az állattenyésztés évszázadok – ha nem évezredek – óta a Himalájában élő közösségek egyik alaptevékenysége. A zárt hegyvidéki terület pedig erősen korlátozott kereskedelmi lehetőségeket biztosít a helybélieknek. Mukta Szing Lama Tamang – aki nem rokona a csurpikészítő Tamangnak –, a katmandui Tribúvan Egyetem antropológusa úgy gondolja, hogy
a tejtermék mindig elengedhetetlen részét képezte a himalájai kultúrának. Szerinte a sajtot már több ezer évvel ezelőtt is készítették, hiszen sokszor szembesültek az emberek akkoriban is azzal, hogy nem tudják felhasználni a lefejt tejet.
A sajt egyik különlegessége, hogy valóban kőkemény, mivel nagyon alacsony a nedvességtartalma. Bár a keménység a fogyasztását is elég nagy mértékben megnehezíti, a sajt hónapokig, sőt évekig eláll, ha megfelelően tárolják, például állati bőrben. Miután néhány napig hagyják erjedni, kiszárítják és tűz fölött megfüstölik, hogy különleges ízt kapjon. Végső formája, kinézete merőben eltér az általunk megszokott sajt megjelenésétől.
Hálásak vagyunk, amiért vannak chaurijaink, amelyek tejéből csurpit tudunk készíteni. Analfabéták vagyunk, ezért szinte ez az egyetlen járható út a megélhetésünkhöz. Ez az, amihez értünk, tudjuk, hogyan kell sajtot készíteni, és tudjuk, hogyan éljünk túl. Így nem csak továbbvisszük ősi kultúránkat, még gazdaságilag is segít rajtunk
– mondta Paszang.
A Himalája hatalmas kiterjedésű, ezért a csurpi hasznos élelemforrás, hiszen hosszan eltartható, ezért vált tulajdonképpen a serpák – a nepáli teherszállítók, jakpásztorok – közkedvelt ételévé. A nepáliak számára fontos jövedelmet jelent a Himalájához látogató expedíciók kiszolgálása, viszont a csurpi is jó bevételi forrás. Mert azonkívül, hogy
keménysége miatt sokáig eláll, előszeretettel használják levesek ízesítéséhez is. A tej és a sajt egyébként a cserekereskedelem alapja a térségben.
A közeli falvakban rizsre, gabonára, sóra és olajra cserélik.
A chaurik egy különleges fűfajtát legelnek ebben a magasságban (3500-4000 méter), amelyet télen is fogyaszthatnak, így az állatok nem fogynak le, vagyis mindig sűrű és finom tejet adnak.
Ezenkívül a világ legkeményebb sajtja még egészséges is, ugyanis teljes egészében természetes alapanyagokból készül, és nagyon alacsony a zsírtartalma.
Semmiféle tartósítószert és adalékanyagot nem használnak az elkészítésekor, csak a megszokott, ősi módszereket.
(Borítókép: A nepáli sajt, a csurpi. Fotó: Shutterstock)