Németországban a szeptemberi választások eredményei azt mutatták, hogy teljesen átrajzolódott az ország vokstérképe 2017-hez képest. Például a korábban a CDU által befolyásolt északi területek kompletten váltottak piros színűre, vagyis a szociáldemokraták vitték most azokat a körzeteket.

Értékelve a pártok teljesítményét a választási kampányban elmondható, hogy míg Angela Merkel CDU-ja a „hagyjátok, hadd csináljuk tovább, nyerő csapaton ne változtass” politikáját hozta, addig érdekes módon az SPD korábbi CDU-kampányelemek átemelésével tudott nagyobb támogatottságot szerezni. A Zöldeknek bejött a harsány klímavédelem, a liberálisok óvatosan mozogtak a politikai pályán. Ugyanis az FDP hosszú utat járt be, mert míg 2009-ben még koalícióképes párt formáját mutatta, addig 2013-ban már be sem került a Bundestagba. Minderről Frank Burgdörfer közgazdász, az Európai Bizottság Team Europe szakértői hálózatának tagja beszélt.

Nemcsak a németeknek, hanem egész Európa szempontjából fontosak a német választások, ugyanis csak a végeredmény után derül ki, hogy folytonosság vagy törés következik-e

– erről már Barbara Lippert, a Tudomány és Politika Alapítvány kutatási igazgatója beszélt, amikor felhívta a figyelmet arra, hogy a mostani választások pozitívumaként megerősödött a német politikai közép, a polarizáció pedig csökkent a széleken.

Ezt tükrözi az, hogy mind a Baloldal (Die Linke), mind a jobboldali populista AfD sok szavazatot veszített. A választók körében is érzékelhető volt változás, hiszen a fiatalok már nem kötődnek a nagy néppártokhoz, ellentétben az idősebb generáció tagjaival. Ezért volt az, hogy például a CDU-nál is érzékelhetően kevesebb volt idén a szimpatizáns, és már elmúltak azok az idők, amikor a törzsszavazók maguktól hozták a 20-25 százaléknyi voksot a nagy pártoknak. 

Az Index kérdésére, hogy mikorra lehet működőképes, új kormánya Németországnak, és mikorra tehetnek le az asztalra a tárgyalások eredményeként egy mindenki számára elfogadható koalíciós szerződést, Frank Burgdörfer azt válaszolta: a közlekedésilámpa-koalíció tagjaiban megvan az igyekezet, hogy még karácsony előtt létrejöjjön a megállapodás, de november végén még megadják Angela Merkelnek a lehetőséget, hogy átlépje első kancellári hivatalba lépésének dátumát, így valóban ő legyen a leghosszabb ideje ezt a posztot betöltő első számú német vezető.

A kérdésre, hogy a német–magyar gazdasági kapcsolatokat érdemben befolyásolja-e az új jelzőlámpa-koalíció, Burgdörfer azt mondta, hogy

a gazdasági érdekeket komolyan kezelik majd, de nem számít váltásra.

Ugyanakkor azt is meg kell majd vizsgálni, hogy a magyar vállalatok mit hozhatnak a német gazdaság szereplőinek. Az eddigi időszakban – mivel a Fidesz és a CDU is egy pártcsaládhoz tartozott az Európai Parlamentben – ritka volt a direkt konfrontáció, viszont a mostani szociáldemokrata irányítású berlini vezetés másként fog fellépni Magyarországgal szemben. Vélhetően alapvető jogi kérdéseket vesznek majd elő, és ha az európai intézmények érdekében szükséges lesz, határozottabban fognak fellépni a magyar vezetéssel szemben.

Barbara Lippert is úgy véli, hogy a jövőben a jogállamiság betartatására fognak koncentrálni, és sokkal jobban fognak figyelni a demokratikus értékek esetleges megsértésére. Németország eddig visszafogottan reagált, ha a Fideszről volt szó, de miután már a CDU-val sincsenek egy pártcsaládban, így 

Szerinte eleinte párbeszéd-orientált problémamegoldást javasolnak majd, de később keményebb eszközök bevetése sem lehetetlen.

Az integrációs szakértő a gazdasági kapcsolatokról még elmondta, hogy szerinte ezt inkább egyfajta gerinchálózatként kell felfogni, vagyis ezek a beruházások, vállalkozások kötik össze a két gazdaságot. Nagyon sok a kelet-európai beszállító, ezáltal szoros a kapcsolat Németország és a keleti régió között. Semmiképpen nem szabad elfelejteni, hogy egy kormány sem tévesztheti szem elől saját gazdasági érdekeit, és ez is sok mindent meghatározhat a kétoldalú viszonyban.

A migrációról elhangzott, hogy a téma erősen polarizálja a német választókat, de megosztó a pártokon belül is. Lippert szerint Brüsszelben vélhetően már dolgoznak egy új európai migrációs politikán. Annak pedig ismét elő kell vennie és tisztáznia kell a kérdést, hogy mely tagállam milyen feltételekkel fogadjon be és hány menekültet, vagy ha úgy véli, akkor mondhasson nemet is a kérésre. Magyarország és Lengyelország például a schengeni övezet keleti határán fekszik, és értelemszerű, hogy ezeket az államokat erősen foglalkoztatja határuk védelme, illetve hogy módosul-e valamikor a menekültekre vonatkozó uniós szabályozás.

(Borítókép: Koalíciós tárgyalások Németországban 2021. október 15-én. Fotó: Kay Nietfeld / picture alliance / Getty Images)