Körülbelül 200 ezer macska van Washington D.C.-ben, amiknek közel a fele a háztartásokban, benti macskaként él – derült ki egy nemrég készült felmérésből.

A vizsgálatot összesen három évig végezték. A felmérésben a háztartásokban és menhelyeken élő macskákat, a kóbor állatokat, valamint a vadmacskákat is összeszámolták. A „népszámlálásban” sokat segítettek a kültéren elhelyezett kamerák is. 

Kétlem, hogy van olyan húsevő emlős, amely ehhez hasonló gyakorisággal fordul elő világszerte

– mondta a kutatás vezetője. 

Az elemzés keretében több olyan szervezetet is sikerült összehozni, amelyek közt korábban komoly viták voltak arra vonatkozóan, hogy a macskák milyen hatással vannak a környezetükre és annak élővilágára. 

A macskák körülbelül 10 000 évvel ezelőtt kezdtek az ember társaságában élni, háziasításuknak első ábrázolása mintegy 4000 éve, Egyiptomban történt. 2004-ben Jean-Denis Vigne és kollégái (Nemzeti Természettudományi Múzeum, Párizs) arról írtak, hogy sikerült megtalálniuk a macska háziasítására vonatkozó legkorábbi tárgyi bizonyítékot. 

A lelet mintegy 9500 éves. A sírból a csontok mellett kőszerszámok, vas-oxid-maradványok, maroknyi tengeri kagyló és (az emberi csontoktól 40 cm-re) a saját sírjából egy nyolc hónapos macska csontváza került elő, melyet az emberrel megegyezően, nyugati irányba nézve fektettek. Mivel a macska nem őshonos a mediterrán medence szigetein, ezért csak a szárazföldről kerülhetett oda, minden bizonnyal a közeli levantei partokról. A lelet az ember és a macska tudatos együttélésének bizonyítéka kb. 10 000 évvel ezelőttről, a mai Közel-Keletnek nevezett területen. Ez összhangban van a genetikai kutatások eredményeivel is, melyek szintén ezt a földrajzi és időbeli eredetet erősítik. Úgy tűnik, a macska háziasítása az első emberi települések létrejöttének idején, a neolitikus korban történhetett a termékeny félholdként ismert területen.