A lélekbúvárok azt mondják, az ember életére a gyermek- és ifjúkorában történtek nyomják rá a bélyegüket. Ha ez így van, könnyedén találunk előzményeket Vlagyimir Putyin jellemének kialakulásához. Nyomorúságos gyermekkor, drámai élmények a drezdai KGB-rezidentúrán – van mit elemezniük a pszichológusoknak.
Olyan nincs, hogy egykori KGB-ügynök.
Oroszországban évtizedek óta járja ez a mondás, amelynek a lényege nagyon könnyen megfejthető: akit a Komityet Gaszudarsztvennoj Bezapasznosztyi, magyarul az Állambiztonsági Bizottság egyszer beszippantott, az örökre a szervezet tagja marad. Akár akarja, akár nem. A Cég nem ereszti az alkalmazottait.
Nem árt az eszünkbe vésni a fenti szállóigét, amikor megpróbáljuk kibogozni Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, a földkerekség egyik – ha nem a – legnagyobb hatalmú politikusa motívumait.
A majdani orosz elnök 1952. október 7-én született Leningrádban, a korábbi és későbbi Szentpéterváron. Apja gyári munkás volt, anyja segédmunkákat vállalt. Putyin két idősebb testvére korán meghalt, ő maga késői gyerek volt, igazából nem is számítottak az érkezésére a szülei, akik átvészelték Leningrád 900 napos ostromát a háború alatt. Apja 28 tagú egységéből négyen maradtak életben a háború végére, a férfi egy lábába fúródott repesztől élete végéig, 1998-ig sántított. Anyja olyan szenvedéseket és éhezést élt át a nácik által körülzárt városban, hogy egyszer az éhségtől elájult, és azt hitték, már nem is él. El akarták temetni, és csak az utolsó pillanatban hallották meg a nyögdécselését. Ő egy évvel élte túl a férjét.
Minderről 2000-ben megjelent önéletrajzában ír az orosz elnök, abban a könyvben, amelyben elmeséli az egyik kalandját is.
A ház, ahol laktunk, tele volt patkányokkal, mi, kölykök vadásztunk rájuk. Egyszer egy jókora patkányt beszorítottam a sarokba, mire a rágcsáló nekem támadt. Épphogy be tudtam csapni az ajtót az orra előtt, de akkor örök életre megtanultam, milyen a sarokba szorítva lenni.
Putyin az utcán nőtt fel, és mivel meglehetősen gyengécske srác volt, sokszor helybenhagyták. Ezért kezdett el dzsúdózni és az orosz harcművészetet, a szambót tanulni, hogy meg tudja védeni magát a nagyobb és erősebb fiúktól. Ez olyan jól sikerült neki, hogy mára fekete öves mester lett.
Egy 2015-ös interjúban ezeket mondta:
A leningrádi utcákon nőttem fel, ahol megtanultam az aranyszabályt: ha a harc elkerülhetetlen, neked kell bevinned az első ütést.
Ehhez az aranyszabályhoz politikusként is tartja magát, 2014-ben, a Krím annektálásakor és most is, amikor lerohanta Ukrajnát.
A fiatal Putyin rendkívül szorgalmas, ambiciózus diák volt, jól tanult, fel is vették az elitképző 281-es számú leningrádi középiskolába, ahonnan később az akkor Zsdanov nevét viselő Leningrádi Állami Egyetemre került 1970-ben. Itt nemzetközi jogot tanult, kiváló eredménnyel végzett, és megvalósíthatta gyerekkori álmát: kém lett.
1975-ben, 23 éves korában bebocsátást nyert a KGB-be, ahol 1991-ig, a szocialista világrendszer összeomlásáig szolgált.
Közben megnősült, 1983. július 28-án Ljudmila, egy francia- és angoltanárnőből lett légiutas-kísérő lett a felesége. Két lányuk született, Marija 36, Jekatyerina 34 éves, de úgy hírlik, az apjuk nem nagyon tartja a kapcsolatot velük.
Mint ahogy már Ljudával – ez Ljudmila beceneve – sem, akitől 2014-ben elvált. De ez egy másik történet.
Putyint 1984-ben, 32 éves korában kiemelték, ami azt jelentette, hogy beíratták az elit kémképzőbe, a Vörös Zászló Hírszerzési Intézetbe, amelyet kiváló eredménnyel el is végzett, és jutalmul kihelyezték Németországba.
Putyin választhatott: az NDK-ba vagy az NSZK-ba megy. Ő az előbbit választotta, és 1985-től 1989-ig, a berlini fal ledöntéséig ott szolgált, a drezdai rezidentúrán. (Jekatyerina itt, Drezdában született.) Ahol perfektül elsajátította a német nyelvet, majd 1989-ben későbbi életét meghatározó élmény – jobban mondva több élmény – részese volt.
Az egyik a remek drezdai sör, a Radeberger, amelytől – saját elmondása szerint – 12 kilót hízott, a másik a fal leomlása után történt, 1989. december 5-én, amikor a feldühödött tömeg megrohamozta az Állambiztonsági Minisztérium, a Stasi drezdai központját. Ami történetesen ugyanabban az utcában volt, ahol a helyi KGB-rezidentúra is. Egy Siegfried Dannat nevű férfi, aki ott volt a tömegben, ezt a jelenetet így idézte fel az ntv.ru honlapnak:
Egy szovjet tiszt, egy őrnagy kijött az épületből, odajött a vaskapuhoz, és tökéletes német nyelven azt mondta nekünk, hogy menjünk el onnan, mert ez a Szovjetunió felségterülete, és az őrségnek parancsa van arra, hogy ha mi behatolunk, akkor lőjenek. Nem kiabált, jeges nyugalommal mondta mindezt, és mivel mi sem akartunk vérontást, elvonultunk. Ma már tudom, hogy ez az őrnagy Vlagyimir Putyin volt.
Mindezt Putyin később így idézte fel:
Nagy munkában voltunk, éjjel-nappal égettük a dokumentumokat, de olyan hevesen, hogy a kályhánk áttüzesedett és megrepedt. Közben erősítést kértem a német hatóságoktól, de azt mondták, nem tudnak küldeni senkit sem. Akkor tanultam meg örök életre, hogy csak magunkra számíthatunk.
Hát így ért véget Putyin NDK-beli KGB-s szolgálata. Azt mindenesetre megtanulta a szervezetben, hogy csak kemény munkával tud előrehaladni, és az ott elsajátított munkamorál jellemzi ma is: napi 16-17 órát dolgozik a munkatársai elmondása szerint.
1990-ben hazarendelték, majd 1991-ben Anatolij Szobcsak, immár Szentpétervár polgármestere – Putyin korábbi egyetemi professzora – állást ajánlott a városházán, ezzel elindítva a KGB-től ezredesi rangban leszerelő Vlagyimir Putyin politikusi karrierjét.
A többi – ahogy mondani szokás – már történelem.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök beszédet mond 2021. december 17-én. Fotó: Mikhail METZEL / SPUTNIK / AFP)