Csütörtök reggel fél kilenckor érkezett meg az a három helikopter a tarpai Sándor István Labdarúgó Akadémia futballpályájának kezdőkörébe, amelyek közül az egyik Orbán Viktort szállította. Mielőtt a miniszterelnök találkozott volna a tarpai művelődési ház kertjében felállított sátorban a menekültekkel, beszélgetett a jobbára ukrán nemzetiségű akadémistákkal, és Szécsi Szabolcs polgármestertől érdeklődött a pillanatnyi helyzetről. Orbán találkozott az akadémia egyik ukrán edzőjének családjával.

Vonattal három napig tartott a viszontagságos út Lvivig, onnan pedig taxival utaztak a beregsurányi határállomásig, ahová értük mentek a magyar segítők.

Eközben a tolmács szerepét az akadémia névadója, a kárpátaljai Csepéről származó Sándor István látta el, a legendás mester, az egykori Stadler FC edzője, aki 2006–2007-ben az akkor NB II-es karcagi futballcsapatot is dirigálta.

Jellemző arra a tiszteletre, amivel Orbán Viktor viseltetik az idős szakemberrel szemben, hogy ő volt az egyetlen, aki előtt meghajolt. A miniszterelnök útja Tarpáról a közeli Beregsurányba vezetett, itt van a Híd Kárpátaljáért segélyprogram egyik központja. Orbán Viktor itt még olyan helybeliekkel is találkozott, akikkel 22 évvel ezelőtt, a 2000-es nagy tiszai árvíz idején vett részt a védekezési munkákban, akkor is miniszterelnökként. 

A látogatás végén a miniszterelnök válaszolt az újságírók, köztük az Index munkatársa, külföldi tévécsatornák, például a BBC és egy ír televíziós állomás kérdéseire is, bevezetésképpen értékelve a kialakult helyzetet.

„Hála istennek aránylag gyorsan találnak maguknak szállást a határon keresztül érkező menekültek, sőt sokan már munkát is. Már olyan menekülttel is beszéltem, akinek Nyíregyházán már meg is van a bérelt lakása, ahol meg tud szállni, és másnap már munkába is áll – kezdte a miniszterelnök. – Vannak persze elesettebbek is, akik jobbára nem magyarok, nem beszélik a nyelvünket, és nem tudják, pontosan mit is akarnak: maradni vagy továbbmenni. És akkor itt vannak a magyarokon meg az ukránokon kívül azok a harmadik országbeli menekültek, jellemzően ösztöndíjas diákok Ukrajnából, akik kénytelenek voltak megszakítani a tanulmányaikat. Nagyon sok harkivival találkoztam, indiaiak, nigériaiak, kínaiak is voltak közöttük. Őket beengedjük, és a nagykövetségükkel kötött megállapodás alapján Budapestről hazamehetnek, akik pedig úgy döntenek, hogy nem akarják elveszteni az eddigi tanulmányi éveiket, azokkal megállapodunk, és ha akarják, magyarországi egyetemen is befejezhetik a tanulmányaikat. Szóval próbálkozunk, segítünk mindennel, szállás van egyelőre, ellátás van, munkalehetőség is lesz, a diákoknak van iskola, vannak tolmácsaink. A körülményekhez képest a dolgok gördülékenyen mennek. De hát a helyzet megoldásának kulcsa nem Magyarország kezében van, hanem odaát. Mi csak segíteni tudunk a bajbajutottakon, de a helyzetüket megoldani nem tudjuk.”

Alább kérdés-válasz formájában közöljük a miniszterelnök beregsurányi sajtótájékoztatóját, ahol több újságíró kérdésére is válaszolt.

A háború kitörése óta beszélt-e már az ukrán vagy az orosz elnökkel? 

Az oroszokkal a külügyminiszter tartja a kapcsolatot, az ukránokkal úgyszintén. Beszéltünk magas rangú orosz és ukrán tisztségviselőkkel miniszteri szinten is, de én senkivel sem beszéltem személyesen a háború kitörése óta. Hogy mikor fogok? Amikor a szükség úgy hozza. Ez nem presztízskérdés, amikor beszélni kell, akkor beszélünk, amikor cselekedni kell, akkor cselekszünk, amikor tárgyalni kell, akkor tárgyalunk, amikor pedig hallgatni kell, akkor hallgatunk. 

Moszkvai látogatásán mit mondott Vlagyimir Putyinnak, és mit mondott az orosz elnök önnek? Meglepte-e, hogy lerohanták Ukrajnát?

Azért mentünk, jómagam, a francia elnök és a német kancellár is Moszkvába, hogy megpróbáljuk megelőzni azt, ami most történt. Mindannyian békemissziót teljesítettünk, megpróbáltuk elérni, hogy az ukránok és az oroszok közötti tárgyalással a háború megelőzhető legyen. De hát ez a két félen múlik, nem rajtunk, a lehetőséget – azt hiszem – megteremtettük a békére, sajnáljuk, hogy a lehetőségből nem valóság lett, hanem háború.

Mennyire reális az, hogy Paks 2. megépüljön?

Teljesen. Paks 2. megépül.

Mi az ön üzenete ma, csütörtök délelőtt Zelenszkij elnöknek és Putyin elnöknek? 

Nem üzenek én senkinek sem, illetve csak azoknak a menekülteknek van üzenetem, akik itt vannak Beregsurányban – válaszolta a miniszterelnök a BBC kérdésére. – Mi, magyarok itt vagyunk, Magyarország jó barátja Ukrajnának és az ukrán embereknek. Amennyiben segítségre van szükségük, számíthatnak ránk. Nem hinném, hogy az ön által említett vezetőknek szükségük lenne az én tanácsaimra és üzenetemre, nagyfiúk, és mint nagyfiúk jobban tudják nálam, hogy mit kell tenniük. Nekünk, magyaroknak csak kívánságunk van, nem tanácsunk, egy szívből jövő kívánságunk: békét, békét, békét! 

Elítéli azt, amit az oroszok tesznek az ukránokkal?

Megpróbálunk teret adni a tárgyalásokhoz, mert ami most folyik, az háború, és a háborúnak csakis tárgyalásokkal lehet véget vetni. Ez azonban nem az európai vezetőkön múlik, és nem is a magyar miniszterelnökön, hanem az ukránokon és az oroszokon, alapvetően az oroszokon. A legtöbb, amit tehetünk, hogy elősegítjük a tárgyalások létrejöttét és lefolytatását. Felajánlottuk, hogy mindketten jöjjenek el Budapestre tárgyalni. Ha kellünk nekik a békéhez, Magyarország készen áll, minket mindig megtalálnak.

Magyarország megközelítése különbözik az Európai Unió többi országának megközelítésétől ami az ukrajnai háborút és a menekültkérdést illeti. Mi ennek az oka?

Honnan is jött kegyed? Írországból? Nos, egy írnek nem könnyű megérteni a mi helyzetünket.

Akkor kérem, magyarázza el, hogy megértsem!

Mi nem a kényelmes Nyugaton élünk. Nem a biztonságos távolban, egy tenger által elválasztva a válságövezettől. A bajok kellős közepén vagyunk. Nemcsak most, hanem az elmúlt néhány évszázadban mindig. Ezért meg tudjuk különböztetni a migránst a menekülttől. Nem véletlen, hogy erre a két fogalomra két különböző szó van a magyar nyelvben. A migránsoknak stop, a menekülteknek: Ti megkaptok minden segítséget. 

Hogy lehet az, hogy az Európai Unió szankciókat léptetett életbe Putyin Oroszországával, Magyarország viszont nem, fenntartja a kapcsolatokat, pedig szintén uniós állam?

Számomra csak egyetlen dilemma létezik: háború vagy béke. Mi azon most nem töprengünk, hogy mit hoz a jövő. Erre most nincs idő, most annak van itt az ideje, hogy elérjük a békét. Nem a háborút, hanem a békét.

Ha már az ír kolléga szóba hozta az összefogást, soha nem látott összefogás bontakozik ki itt, hihetetlen mennyiségű élelmiszert és egyéb segítséget ajánlanak fel a magyar állampolgárok. Hová tudjuk mindezt eljuttatni?

Létezik egy koordinációs rendszer, van egy nemzetbiztonsági operatív törzs, annak a keretében hangoljuk össze a lépéseket. Sajnos vagy szerencsére nekünk válságviselt minisztereink vannak, egy nagy válság már volt 2014-ben, a Krím idején is, meg voltak árvizek is, én most találkoztam itt néhány emberrel, akikkel 2000-ben dolgoztam együtt a gátakon, amikor itt ránk tört a tiszai árvíz. És átvészeltünk egy válsághelyzetet 2015-ben is, amikor illegális migránsok százezrei árasztották el a hazánkat. Tehát nekünk van válságkezelési képességünk, amit az elmúlt évtizedekben felhalmoztunk.

Akinek nincs tapasztalata, az kapkod. Ideges lesz, összevissza beszél, még nagyobb bajt okoz, mint ami magától keletkezne. Ilyenkor nyugalom, higgadtság, tapasztalat, rutin – ezekre van szükség. Szerencsére a minisztereim zöme már látott valamilyen válságot. Ezért a koordináció jól működik. Az önkéntesek munkáját összehangoltuk, semmilyen adomány nem megy kárba, mindent csoportosítunk, szétosztunk és eljuttatunk a megfelelő helyre. Ember ellátatlanul nem marad. A legtöbb embert innen elviszik az ismerősök. Vagy magyarok az ország más részeire, vagy érkeznek ide máshonnan, Csehországból vagy Lengyelországból is, sőt Ausztriából, akik elviszik az ismerőseiket. Akik pedig itt maradnak, azokat itt elhelyezzük az átmeneti szállásokon, majd ha kiderül, hogy hosszabb ideig is kénytelenek itt maradni, az ország különböző pontjain kijelöltünk számukra helyeket, ahol ételt és szállást kapnak. De nagyon sok olyannal is beszéltem, aki már mindjárt munkába is áll. Már megvan a munkahelye, már leszerződött, már bérel neki szállást a munkaadója, akinél dolgozni fog. 

Hogy tudják azokat segíteni, akiknek nem átmeneti gyorssegélyre van szükségük, hanem hosszú távúra?

Ez úgy néz ki, hogy már megkezdtük annak a megoldását, hogy aki nem akar vagy nem tud továbbmenni, annak legyen munkája. Felvettük a kapcsolatot a legnagyobb munkaadókkal, a legnagyobb munkaerő-közvetítő cégekkel, és mindenkinek megpróbáljuk megteremteni azt a lehetőséget, hogy saját egzisztenciát alakítson ki. Ha már úgy hozta az élet, hogy az illető itt fog velünk élni. Ez egy munkaalapú ország, itt mindenkit munkához segítünk. Akik itt maradnak, azoknak lesz munkájuk. A magyar gazdaság szerencsére felszálló ágban van, munkaerőhiány van nálunk, elkel a dolgos munkáskéz. 

Azt mondta, hogy biztosan megépítik Paks 2.-t. Miért és mikor?

Hát a menetrend szerint, reményeink szerint a mi kormányunk irányításával, úgy, ahogy elterveztük. Paks 2.-re szüksége vagy Magyarországnak és a magyar embereknek. Paks 2. nélkül az iparunk is versenyképtelenebb lenne, a családok rezsiköltsége is magasabb lenne, semmi okunk arra, hogy megváltoztassuk a korábbi terveinket, nincs is ilyen szándékunk.

Tarpáról érkezett. Hogy látja, a második vonalban lévő településeken mi a helyzet?

Tarpát is jól ismerem, mert ott az árvíz idején is meg kellett fordulnom, és szerencsére ismerek néhány embert, mert van ott egy futballakadémia-alközpont, amit most arra tudunk használni, hogy ott szállásoltuk el a gyerekeket meg a szüleiket. Jól jön most az elmúlt években épült mindenféle infrastruktúra. A második védekezési vonalban lévő települések is rendben vannak. Ahhoz képest, hogy milyen nagy a baj, a dolgok rendezett mederben zajlanak. 

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)