Hosszú távú külföldi finanszírozásra lesz szüksége Ukrajnának ahhoz, hogy újjá lehessen építeni az országot. Bár Kijev nagyra értékeli a humanitárius és pénzügyi támogatást partnereitől, az országnak elsősorban katonai segítségre van szüksége ahhoz, hogy továbbra is sikeresen tudjon védekezni az orosz megszállókkal szemben. A háborúnak pedig csak úgy lehet mihamarabb véget vetni, ha az orosz energetikai szektort megszorongatja Európa. Interjú Inna Szovszunnal, ukrán parlamenti képviselővel, a parlamenti energetikai bizottság tagjával, gazdasági professzorral, az ukrán oktatási minisztérium 2014 és 2016 közötti helyettes vezetőjével.
Hogyan értékeli azt, hogy a magyar kormány nem támogatja az orosz energetikai szektor elleni szankciókat?
Opportunista magatartásnak találom, melynek célja a biztonság megteremtése áldozatok meghozatala nélkül. Csakhogy a háború Ukrajnában nemcsak az ukránok létezéséről szól, hanem az európai és a globális biztonságról is, védelmi és energetikai szempontokból egyaránt. Hadd válaszoljak kérdésekkel: vajon örömmel vennék-e a magyarok azt, hogy orosz katonákkal és rakétarendszerekkel osztozzanak egy közös határon? Támogatásukról biztosítanak vajon egy újabb nukleáris katasztrófát Csernobilban, netán a világ legnagyobb atomlétesítményében, a megszállás alatt lévő Enerhodarban, ami egészen biztos hatással lenne az ön népére is? Putyin európai kontinens elleni agresszióját ezért csakis a szankciók állíthatják meg.
Hogyan áll jelenleg az ukrán gazdaság? Milyen károkat okoz a háború, mekkora sebet ejt ez Ukrajna gazdaságán?
Baj van, és ezt a kormány sem tagadja, hiszen egyértelmű. Az oroszok nem véletlenül rombolják le az infrastruktúránkat.
Az előzetes számításaink alapján csak az infrastruktúrában 70 milliárd dolláros kárt okoztak. (Ez jelenlegi árfolyamon több mint 23 ezer 836 milliárd forintnak felel meg − a szerk.)
A gazdaságunk 30-50 százaléka megbénult, a tengeri kikötőink le vannak zárva. Szeretném emlékeztetni, hogy Ukrajna a világ második legnagyobb gabonabeszállítója, a világ igényeinek 10 százalékát elégíti ki. Az árak már így is emelkednek világszerte, amit Európa – és kiváltképpen Magyarország – is megérzett már. Ez még csak a kezdet, és a szegényebb országokban akár akut élelmiszerhiány, éhezés is kialakulhat. Éppen ezért hangsúlyozom: a háború Ukrajnában globális probléma.
Ukrajna gazdasági helyzetére visszatérve: a gazdasági károk elérhetik akár a 300-400 milliárd dollárt is, kormányunk pedig ezt Oroszországon akarja leverni háborús jóvátétel formájában.
Milyen bevétele van jelenleg az ukrán államnak? Kap anyagi támogatást a nyugati országoktól?
A helyzet nehéz, de egyelőre a költségvetés kiegyensúlyozott, az elsődleges szükségletekre (például állami alkalmazottak fizetése) időben megérkeznek a pénzek a számlákra. Kapunk pénzügyi támogatást a partnereinktől is, amit természetesen nagyra értékelünk. Mindazonáltal rövid és hosszú távú stratégiai finanszírozási tervekre van szükségünk, utóbbira azért, hogy a háború utáni Ukrajnát újjá tudjuk építeni.
Bár Ukrajna szankciókat kér az uniótól az orosz energetikai szektorra, továbbra is folyik az orosz gáz a saját területén. Mennyire szorul rá a tranzitdíjakra az ukrán állam, és van-e alternatíva? Egyelőre nem érte támadás az orosz gázt Európába szállító ukrajnai vezetéket, de úgy hallani, hogy a helyi felhasználást szolgáló vezetékek már célponttá válhattak.
Ezt az értesülést sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Arról viszont tudok beszélni, hogy Ukrajna öt éve nem vásárol földgázt közvetlenül Oroszországtól, de valóban használ orosz gázt, az úgynevezett „virtuális fordított áramlás” útján. Tehát másodkézből veszi az oroszországi energiahordozót. Az orosz gázimporttól való függőséget a beszerzés diverzifikálásával lehetne orvosolni. Ehhez azonban világos szándékra van szükség a fő európai aktoroktól.
A gáztranzit Ukrajnának évi 1,5-2 milliárd dollár bevételt hoz, ami meglehetősen sok, de nem jelent érvágást, ha a közeljövőben lemondunk róla, és megfontolt stratégiát alkalmazva átalakítjuk és megerősítjük a gazdaságunkat.
Mik Kijevnek az ország gazdaságára és energetikai szektorára vonatkozó tervei, ha már az egyelőre megjósolhatatlan jövőt emlegetjük?
Először is, meg kell nyernünk a háborút. A kormány már előkészítette a terveket az ország újjáépítésére, amelyhez viszont jelentős finanszírozásra van szükség. Én, mint parlamenti képviselő, készen állok bármely olyan reform támogatására és előmozdítására, amely életet tud lehelni a gazdaságunkba. Beszélünk itt az adó-, igazságügyi, versenyjogi szabályozási reformokról.
A célunk az, hogy ne „ingyenpénzt” szerezzünk mindenkitől, akitől csak lehet, hanem bizonyítani: Ukrajna megbízható és vonzó ország a befektetéseknek.
Az energiaszektorról szólván biztos vagyok benne, hogy fel kell gyorsítani az átállást a megújuló energiaforrásokra, amelyek kiválthatnák a szénenergiát. (A 2014-es események után Ukrajna sokáig kénytelen volt kőszenet vásárolni a szakadár területekről, lényegében közvetetten finanszírozva a szeparatizmust − a szerk.)
Emellett remek lehetőséggel kecsegtetnek az Európai Unió számára a zöld hidrogénprojektjeink, például biometán és biodízel előállítása.
Ön ugyebár a Holosz (Hang) párt képviselője, ami a háborút megelőzően ellenzékben volt a parlamentben, a Verhovna Radában. Bár jelenleg minden párt egységben van Volodimir Zelenszkij elnök égisze alatt, visszatérnek-e az ellenzékbe a jövőben?
Jól tudja, a pártom békeidőben ellenzékben volt, de most minden vitát és civakodást felfüggesztettünk, egységben állunk az ellenséggel, Oroszországgal szemben. Kollégáim és én is mindenben támogatjuk Zelenszkij elnököt mint Ukrajna Fegyveres Erőinek a főparancsnokát. A háború után természetesen pártunk továbbra is az ország érdekeit fogja szem előtt tartani, ellenzéki szerepünk pedig azon múlik, mit tesz a parlamenti többség.
Van a kormánynak bármilyen feltételezése arról, hogy mikor éri el a háború a következő szakaszát?
Ezt egyelőre nehéz megmondani, de természetesen abban bízunk, hogy az elkövetkező néhány hónapban véget ér az egész. Hogy a háborúnak a valóságban mikor lesz vége, az a partnereinken múlik. Minél több szankciót hoznak Oroszország ellen, és minél jobban segítik Ukrajnát katonailag és anyagilag, annál hamarabb tudhatjuk ezt a borzalmat magunk mögött. Más esetben ez egy elhúzódó háború lesz, szörnyű következményekkel egész Európára nézve.
Mik a harcok legaggasztóbb aspektusai, különös tekintettel arra, ha a háború elhúzódik?
A legnagyobb tragédia a gyermekek halála. Több mint 135 gyereket gyilkoltak meg az orosz erők egy hónap alatt. A teljesen elpusztított Mariupolból nincsenek pontos adataink, de tudjuk, hogy rémisztő számok elé nézünk, miután tisztázódik a helyzet. Érthetetlen számomra, hogy bárki is kétségbe vonja: a megszállók nem kímélik a civileket, óvóhelyeket, iskolákat, óvodákat, gondozókat és kórházakat támadnak. Tehát senki sincs biztonságban az országban, hiszen az oroszok dominálják az eget, rakétákat tudnak lőni az ország bármelyik pontjára. Nem véletlenül kértük a NATO-t, hogy zárja le a légteret, vagy legalábbis adja át a Varsó által odaígért MiG-eket, amelyeket a mi katonáink is tudnának használni. Felhívnám a figyelmet arra, hogy nekünk bőven jók a szovjet gyártású harci eszközök, a hadseregünk ismeri őket, tudja őket használni, nincs szükség külön kiképzésre hozzájuk.
Az ukrán külügyminisztérium és a mariupoli önkormányzat tudomása szerint az oroszok elhurcoltak mintegy hatezer embert oroszországi táborokba. Beszámolók szerint egyesek még a határon kapnak egy perc telefonidőt, hogy felhívjanak valakit, mielőtt – nem tudni, mennyi időre és hova – elviszik őket Oroszországba. Belegondolni is szörnyű ezekbe a háborús bűncselekményekbe, amelyeket az orosz megszállók követnek el.
Mit tehetnek Ukrajnáért az ország partnerei? Mit tehetne még Magyarország Ukrajnáért?
Különböző módjai vannak a segítségnyújtásnak, de amit jelenleg a legfontosabbnak találunk, az a repüléstilalmi övezet elrendelése országunk felett. Ez ezrek életét menthetné meg. Hadd mutassak rá megint: a XXI. század Európájában emberek halnak meg, mert bombázzák őket.
Értékelünk minden segítséget, azonban a fontossági sorrendben a katonai eszközök foglalják el a második helyet. Nem katonákat kérünk, fegyvereket, lőszereket, egyéb eszközöket, hogy meg tudjuk védeni magunkat. Egyebek között harci repülőkre, légvédelmi és tankelhárító eszközökre van szükségünk.
Ezután jön a gazdasági része a segítségnyújtásnak, ez pedig tetszik, nem tetszik: az orosz gáz és olaj teljes embargója.
Moszkva precedens nélküli árakon nyerészkedik, mi több, a piaci ár emelkedésével − szakértők szerint − idén az orosz államkasszába 17 milliárd dollárral több folyhat be.
Ezt a pénzt pedig az ukránok vérével mossák tisztára. Válaszolva a második kérdésére: szerintem itt nem arról van szó, hogy mire van szüksége Ukrajnának Magyarországtól, hanem arról, hogy mit kell tennie Magyarországnak a hosszú távú biztonságának garantálásához. Márpedig ha Budapestnek a biztonság az első, akkor meglátásom szerint csatlakoznia kell az EU-s szankciókhoz, és hozzá kell látnia az orosz energiafüggőségének csökkentéséhez.
Az orosz–ukrán háború eseményeit folyamatosan figyelemmel kísérjük, keddi percről percre frissülő hírfolyamunkat itt találja.
(Borítókép: Inna Szovszun)