A Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének oktatója, Szűcs Anita szerint bár nem nyert, mégis beérett Marine Le Pen új kampánytaktikája, hiszen soha nem szavaztak még rá ennyien.
A szakértőt leginkább az lepte meg, hogy milyen fölényes győzelmet aratott Emmanuel Macron, hiszen ez nem volt egy lefutott menet. Most először ugyanis benne volt a pakliban, hogy akár a szélsőjobboldali jelölt is nyerhet. A dolog egyébként a tévévitánál fordult meg, mert addig a közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy április 20-áig nagyon közeledik egymáshoz a két jelölt, utána kezdtek eltávolodni támogatottságban egymástól.
Fontos azt is megjegyezni, hogy a 67 milliós Franciaországban 15 millión követték a vitát. A szavazókorúak jelentős része nem iratkozik fel a szavazásra, tehát eleve kevesebben szavaznak, mint amennyinek lehetősége lenne, és nagyon magas volt a tartózkodók aránya. Ez nagyjából 28 százalékot tett ki.
A kérdésre, hogy mennyiben volt ez a mostani egy protest szavazás, Szűcs Anita azt mondta: kevésbé, mint korábban. Le Pen ezúttal teljesen más kampányt vitt, mint máskor, vagy amilyet előzőleg a családja folytatott. Marine már harmadszor futott neki az elnökválasztásnak, de soha ennyi embert nem mozgatott még meg, mint most. 2010 óta folyamatosan megy be középre, azóta tart egy modernizációs átalakulás a pártján belül, elmozdította az apját a pártelnöki tisztéből, üzeneteit mérsékeltebb nyelvezetbe csomagolja, de ez nem jelenti azt, hogy az eredeti programjának a lényegét elveszítette volna.
Az látszik, hogy ez a politika az utóbbi időben meghozta gyümölcsét sok választónál, és ezúttal nem volt jelen a szélsőjobbal szemben korábban megszokott összezárás, amit akkor követnek a francia választók, amikor meg akarják akadályozni, hogy szélsőség jusson hatalomra. Ez részben annak is köszönhető volt, hogy Marine Le Pen egy sor szélsőséges elképzelést kivett a programjából, például a kilépést az Európai Unióból, illetve finomított az eddig használt gyűlöletbeszédén is.
Sokakban felmerül a kérdés, hogy jó néhány sikertelen elnökválasztási megmérettetés után mi lehet a szélsőjobboldali politikus jövője. A Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének oktatója elmondta: Le Pen pártja júniusi kampányát végigviszi, viszont ott a kérdés, hogy pártja szavaz-e neki bizalmat, tudja-e így folytatni, vagy ez a politika bizony elérte a határait. Pártján belül megvan a maga belső ellenzéke is, méghozzá a saját unokahúga, Marion Maréchal, aki sokkal radikálisabb vonalat követ, és az elnökválasztási kampányban nyíltan Eric Zemmourt támogatta.
Marine Le Pen már egyértelműen építi utódját. Ezzel együtt az még nyílt kérdés, hogy miként sikerül majd átadnia az eddig gyűjtött politikai tőkéjét, kapcsolatrendszerét és a mindennapi politizálásban szerzett rátermettségét.
Ennek megválaszolása nagyban függ attól, hogy milyen parlamenttel és kormánnyal kell majd együttműködnie. A francia választási rendszer félprezidenciális, a kormány és a köztársasági elnök a két feje a végrehajtó hatalomnak, és nagyon szorosan kell együttműködniük. Ha Macron a parlamenti választás után nem tud olyan koalíciót kialakítani, amelyben ő diktálja a tempót, és ha esetleg a voksolás nyomán a radikális baloldali Mélenchon vagy Le Pen felé billennek el a szavazatok, akkor nehéz helyzetbe kerül, mert kénytelen lesz egy politikai társbérletben, cohabitationban együttműködni.
Politikai társbérletek esetében az elnöknek a belpolitikában lesz nehéz boldogulnia, a külpolitikát azonban töretlenül alakíthatja.
A koronavírus-járvány idején a francia állam kiköltekezett. Macron a pandémia alatt nagyon ügyelt arra, hogy a belső fogyasztást fenntartsa: aki a válság hatására vesztette el az állását, az megkapta az első három hónapban a teljes fizetését, és nagyon sok adó- és hitelkedvezményhez jutottak a kisvállalkozások, hogy ne menjenek tönkre. Később pedig a felpörgött belső fogyasztás tudta beindítani a gazdasági növekedést. Ennek nyomán most tehát az államháztartás egyensúlyának a helyreállítása lesz az egyik legfontosabb feladata.
A pártszerkezetek esetében egy 10-20 éve tartó folyamatot látunk, ahogyan a nagy politikai váltógazdaságok lassan elkezdenek erodálódni. A franciáknál a tér 2002 után válik háromosztatúvá, amikor megjelenik a Nemzeti Front. 2012-ben kezdenek a szocialisták is mélyrepülésbe, amit követ 2017-es halovány szereplésük a szavazatok alig 6 százalékának megszerzésével, 2022-ben pedig már 2 százalékot sem kaptak, kevesebbet, mint a kommunisták.
Macron 2017-ben François Hollande protezsáltjaként futott be, aki addig is egyengette az útját, hiszen tőle kapta a gazdasági tárcát is. És Macron annak ellenére, hogy a baloldalról jött, már 2017-ben elkezdett nagyon tudatosan a közép felé mozdulni, hogy elfoglalja a helyet a jobbközépen, míg Marine Le Pen a jobboldal széléről indult középre. A baloldalon pedig megjelenik a szocilista pártból kivált Jean-Luc Mélenchon, aki radikális szocialista programmal indul, és telepakolja környezetvédelmi elemekkel, amelyekkel hatásosan meg tudja szólítani a 35 év alattiakat.
A társadalomban azonban nem látszik a jobbrarendeződés.
Elsősorban azért, mert az általános politikai magatartáshoz tartják magukat az emberek, vagyis elmennek szavazni, hogy ők döntsenek a maguk politikai közösségének sorsáról. Ez a fajta szemlélet ma már leginkább a vagyonosabb középnemzedékre vonatkozik, ők egyébként alapvetően jobboldaliak, és ezért látjuk azt, hogy a jobboldal szavazótábora igen aktív. A 35 év alattiak nagyon aktívak, foglalkoztatja őket a politika, a szociális ellátórendszerek, a gazdaság és a környezetvédelem. Ugyanakkor egyre kevésbé érzik, hogy a szavazással, azzal, hogy részt vesznek a választásokon, valós változást tudnak elérni. Más eszközöket vesznek igénybe, ha alakítani akarják a környezetüket.
A társadalmon belül van egy erős bal- és jobboldali radikalizálódás, amit jól tükröztek az első forduló eredményei. A második fordulóban a radikális pártok egy része is átszavazott Macronra. Nem véletlenül mondta Macron a választást követően, hogy nem hagynak el senkit, hogy oda akar figyelni azokra is, akik nem mentek el szavazni. Ez egyébként komoly probléma, hogy az emberek egy része nem a parlamentáris rendszeren belül látja a politika alakításának lehetőségét – mondta Szűcs Anita.
(Borítókép: Marine Le Pen 2022. április 24-én. Fotó: Thierry Chesnot / Getty Images)