Az a tény, hogy a hőség több mint kétezer áldozatot követelt júliusban csak Spanyolországban és Portugáliában, jól mutatja, hogy sok mindent lehetett volna még tenni az emberéletek megmentése érdekében. A szám természetesen emelkedni fog, ha Nyugat-Európa, illetve Kelet-Európa országai is adatot szolgáltatnak, hogy mennyien is hunytak el a hőhullám következtében.
A felkészületlenség jó példája volt az is, amikor a múlt héten sorra lobbantak lángra az erdők Spanyolországban, Portugáliában, Franciaországban és Görögországban, és ahelyett, hogy tűzoltó repülőgépek tucatjait irányították volna a veszélyeztetett államokba, Brüsszel még csak azon töpreng, hogy több ilyen tűzoltógépet kellene beszereznie. Komoly hatása volt a hőségnek a gazdaságokra is, elég, ha csak azt nézzünk, mennyire megrángatta az energiaipar, a szállítás és a technológiai szektor infrastruktúráit a 40 fok feletti meleg.
Miközben soha nem látott hőségrekordok dőltek meg a kontinensen, különösen Nagy-Britanniában, tudósok ismét arra figyelmeztetnek, hogy ez nem volt egyedi eset, ennél extrémebb hőmérsékletek gyakrabban fognak visszatérni, és tovább tartanak majd a klímaváltozás eredményeképpen.
Tényleg az a lényeg, miként kezeljük ezt a dolgot, mert sok száz életet lehetne megmenteni alaposabb felkészüléssel"
– mondta a Politicónak Maarten van Aalst, a Vöröskereszt klímaközpontjának igazgatója.
Az Unió legfelső szintjén sem kezelik megnyugtatóan a kérdést. Bár az uniós törvények előírják, hogy minden tagországnak rendelkeznie kell nemzeti szintű klímastratégiával, és rendre jelenteniük kellene, hogy mennyit fordítottak úgynevezett „klímaadaptációra”, egy felmérés szerint a 27 tagállam közül mindössze 20 szolgáltat némi adatot erről a ráfordításról.
Az elmúlt négy évtizedben 76 ezer és 128 ezer közé tehető azoknak a haláleseteknek a száma, amelyek a hőség miatt történhettek. Érdekes módon arányaiban nem a legforróbb helyeken, mint például Spanyolországban vagy Portugáliában követelte a legtöbb áldozatot, hanem a németeknél. A WHO szerint a 27 tagállam felénél kevesebb országnak van akcióterve extrém hőség esetére, és ezek fele is súlyosan alulfinanszírozott.
Néhány ország a pusztító 2003-as nyári hőhullámok után lépett. Ilyen volt Franciaország, ahol megalkották a plan canicule névre keresztelt akciótervet, amely nyomán gyorsabban és hatékonyabban tudják riasztani és óvni az embereket. A megyékben a helyi hatóságok összeírják a lakosság legveszélyeztetettebb tagjait, hogy szükség esetén elérjék, felkeressék őket.
Van Aalst azt mondja, ezek a lépések nagyban csökkentik a halálesetek számát, de az Unión belül a készültségi szintek nagyban eltérők. Például öt évvel azután, hogy a német környezetvédelmi tárca minden helyi hatóság számára kötelezővé tette hőségriadóterv készítését, egy felmérés kiderítette, hogy a megkérdezett 300 önkormányzat 80 százalékánál nem létezik ilyen tervezet. A német területeken a kiterjedt, hatalmas részeken pusztító erdőtüzekre sincsenek felkészülve. Észak-Rajna–Vesztfáliában az elmúlt négy napban 11 helyen pattantak ki erdőtüzek.
A közismerten precíz németeknél a túlbonyolított bürokrácia is a lánglovagok ellen dolgozik. Például a tűzoltóegység vezetőjének a helyi tűzoltó-parancsnoksághoz kell fordulnia, ha tűzoltó helikopterre lenne szüksége. A parancsnokság a tartományi kormányzathoz fordul, amely aztán a szövetségi belügyminisztériumot értesíti, amely ellenőrzi, vannak-e elérhető, bevethető rendőrségi vagy katonai helikopterpilóták. Amíg ez zajlik, addig vígan terjednek a lángok. Szemben Görögországgal, ahol a hatóságok 15 tűzoltórepülőt helyeztek készenlétbe, amelyek 26 perccel az egyik újabb tűzfészek észlelése után már a levegőben voltak.
A hőségben a kritikus infrastruktúra is sérült. Londonban a lutoni repülőtéren a leszállópálya vált használhatatlanná, miközben volt nap, amikor le kellett állítani a vasúti közlekedést is a szigetországban. Amszterdamban a városi hidakat kellett locsolni, míg Olaszországban a Triesztet az ország belsejével összekötő autópályát kellett teljes egészében lezárni, mert fenyegette a terjedő erdőtűz. Franciaországban és Belgiumban volt, hogy leállították az atomerőműveket a hőségben, illetve csökkentett teljesítménnyel működtek, mert melegedni kezdett a hűtővíz is.
A hőhullám megérintette az internetet is. A Google és az Oracle felhőszolgáltatása is akadozott a brit szerverhűtő rendszerek hibája miatt. Az európai adatközpontokat, amelyek a mindennapi internetes tevékenységhez elengedhetetlenek, alaphelyzetben sem egyszerű hűteni. Ezért is telepítik többségüket a kontinens északi részére, lehetőleg víz mellé, hogy azt is igénybe lehessen venni a szerverek hűtéséhez.
Az infrastruktúrák és a városok hőállóvá tétele komoly pénzbe kerül. Észak-Európában az épületeket általában úgy építették, hogy tartsák az otthonon kívül a meleget, és nem belülről hűtenek. Ha ehhez a logikához ragaszkodnak továbbra is, akkor komoly összegeket kell költeni a jövőben a lakóingatlanok szigetelésének felújítására. A spanyol otthonokban négyszer annyi légkondicionáló található, mint a francia lakásokban. Ugyanakkor a brit lakások mindössze 1-5 százalékában ha van légkondicionáló.
A legfontosabb azonban, hogy az európaiaknak fejben is át kell állniuk. Az egyre gyakoribb és egyre hosszabban tartó hőhullámok megtapasztalása arra kell ösztönöznie őket, hogy valóban tekintsenek a jövőben valós fenyegetésként a hőségre.
(Borítókép: Egy tűzoltó erdőtüzet olt az észak-spanyolországi Zamora melletti Pumarejo de Terában 2022. június 18-án. Fotó: Cesar Manso / Afp)