A szakértő szerint az orosz fegyveres erőkben sajnos gyakorlatilag nincsenek ötödik generációs harci repülőgépek. Ezenkívül nem rendelkeznek elegendő nagy pontosságú fegyverrel és modern célzóberendezéssel.

Ez tovább csökkenti a bombázók hatékonyságát, amelyek vagy kénytelenek irányítatlan bombákat használni az ellenséges hordozható légelhárító fegyverek számára elérhető magasságban, vagy kénytelenek teljesen feladni a műveleteket a csapatok támogatására − mondta el a Prisp című lapnak adott interjújában az orosz védelmi minisztérium jelenleg is aktív katonai tanácsadója.

Hozzátette:

A szárazföldön az orosz hadsereg ma már főként modernizált, harmadik generációs harckocsikat használ. A következő Armata család harcjárművei még mindig nem állhatnak szolgálatba. Még a rendelkezésünkre álló legmodernebb T-90-es harckocsink is az elavult T-72-es módosítása. Egyszerűen fogalmazva: a T-90 egy szovjet harckocsi tuningja. Ezért a legújabb Javelin, NLAW vagy Matador páncéltörő rendszerekkel szembeni sikeres ellenállást követelni tőlük nem teljesen tisztességes. Ráadásul paradox helyzet alakult ki: a Szovjetunió volt az első ország, amely feltalálta az aktív védelmi komplexumot (KAZ). De egyetlen harckocsinkon sincs KAZ. Ez persze szégyen, mert az ukrajnai harcok tapasztalatai azt mutatják, hogy egy KAZ nélküli harckocsi ma már általában nem képes túlélni a harctéren.

A legrosszabb véleményt – a nemzetközi elemzőkkel egybehangzóan – a gyalogság állapotáról fogalmazta meg.

Nagyon kevés a gyalogságunk

− mondja. 

A front nagy, és a „különleges műveletben” részt vevő emberek száma nem elegendő. Az ukránok relatíve védekező helyzetben vannak, sok tüzérségük és harcosuk van. Az oroszoknak elégtelen számú katonával, sebezhető harckocsikon és gyalogsági harcjárműveken kell betörnünk a frontra.

Most a Donbaszban az orosz fél ezt nagy mennyiségű tüzérséggel próbálja megoldani, de a dolgok nagyon lassan haladnak − vázolta fel a helyzetet a szakértő.

Közlése szerint 

azt sem szabad elfelejteni, hogy az ukránok nyolc éve aktívan képzik a hadseregüket. Szinte az összes gyalogságukat végigvezették a Donbaszon, és aktívan használták a tüzérségüket. Vagyis mi rendkívül korlátozott mértékben használtuk a tüzérségünket, főleg Szíriában vagy gyakorlatok során, míg ők harci helyzetben voltak. Ezért a tüzéreik tapasztaltabbak. Ráadásul megtanulták, hogyan használják a régi szovjet ágyúikat a kereskedelmi quadrocopterekkel együtt. Ennek eredményeként jobb, ahogy most mondják, „helyzetfelismerő képességgel” rendelkeznek, és jobb a célmegjelölésük. Egyszerűen fogalmazva: egy tüzérségi párbajban gyakran legyőznek minket. Általánosságban elmondható, hogy a kis drónok használata forradalmasította a tüzérség használatát. Mi tulajdonképpen lemaradtunk erről a forradalomról, és most „menet közben” kell felzárkóznunk.

 A nyugati fegyverszállításokról megjegyezte:

igen, a nyugati hadseregek megszabadulnak a régi felszerelésüktől, és most újakat rendelnek. Ez persze előnyös az államoknak: új munkahelyek jelennek meg, újabb adókat lehet beszedni és így tovább. Minden háború egy „tesztpálya”. Nekünk Szíria volt az, a Nyugatnak most Ukrajna. Nincs itt semmi szégyellnivaló, ostobaság lenne ezeket a helyzeteket nem kihasználni.

(Borítókép:  Andrey BORODULIN / AFP)