Az olajipari vállalatokat három csoportba sorolták

Az olajpiacon sokkal kisebb részesedéssel bírnak a magán-, mint az állami vállalatok, emiatt jórészt utóbbiakon múlik, hogy az energiaszektorban sikerül-e véghez vinni a zöld átállást. Az állami olajvállalatok együttesen a világ nyersolajának háromötödét, földgázának felét termelik, emellett a Föld olaj- és gázkészletének kétharmada fölött rendelkeznek.

A Wood Mackenzie energetikai tanácsadó cég szerint, amennyiben 2030-ig a hordónkénti olajárak átlagosan 70 dollár körül mozognának,

Ennek a többletbevételnek a felét az Öböl-menti államok (Egyesült Arab Emirátusok, Kuvait, Szaúd-Arábia, Katar) kapnák, míg az orosz cégek majdnem ötödét.

Ez azt is jelenti, hogy hiábavalóak a magánvállalatok erőfeszítései, ha az állami olajóriások nem hajlandóak a zöld átállásra a nagyobb profit miatt. Míg a vezető magánvállalatok szén-dioxid-kibocsátása stabilizálódott vagy tetőzött, ugyanez csak két állami vállalatra igaz: a brazil Petrobrasra és a kolumbiai Ecopetrolra.

Kavita Jadhav, a Wood Mackenzie munkatársa úgy véli, hogy az állami óriáscégek tőkekiadásaik kevesebb mint 5 százalékát fordítják az energiaátállásra, míg az amerikai és európai cégek átlagosan 15 százalékát. Az Economist három csoportba sorolja az olajipari cégeket:

1. a főleg latin-amerikai, afrikai és ázsiai állami vállalatok alkotják az elsőt, amelyeknek felsővezetése gyenge, emellett kis vagy nem vonzó tartalékokkal rendelkeznek. Az algériai és venezuelai vállalatok háromszor-négyszer annyi szén-dioxidot bocsátanak ki az olajtermelés során, mint például a szaúdi Aramco. Ben Cahill, egy amerikai agytröszt szakértője az algériai Sonatrach, az angolai Sonangol, az indonéz Pertamina, a mexikói pemexe és a nigériai nnpc cégeitt sorolja ebbe a kategóriába. Ők most a lehető legtöbbet termelik, hogy a készletek kimerülése előtt maximalizálják bevételeiket.
2. A második kategóriába azok a cégek kerültek, akik gyors ütemben kezdtek el egyre több forrást fordítani a zöld átállásra. Alex Martinos, az Energy Intelligence munkatársa úgy véli, hogy ezek a többnyire közepes méretű cégek az elmúlt három évben követték az európai nagyvállalatokat a tiszta energiára fordított kiadások felgyorsításában, gyakran meghaladva az amerikaiak hasonló beruházásait. Ilyen például a malajziai Petronas és a thaiföldi ptt, amelyek gyorsan áttértek a megújuló energiaforrásokra.
3. A legnagyobb csoport azonban a középutasoké. Idetartoznak az Öböl-menti országok, valamint az oroszok olajtársaságai. Ők kisebb költségű, alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású és hosszú élettartamú készletekkel rendelkeznek, amelyek túlélik a kevésbé jó adottságokkal rendelkező társaságokat és a magánvállalatokat is. Évekig, sőt évtizedekig termelnek, de néhányan próbálkoznak a zöld átállással is.

A Mol is próbál elmozdulni a zöldebb technológia felé

Gaál Gellért, a Concorde energiapolitikai szakértője ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a Mol is közzétette a zöldebb technológiára való átállási stratégiáját, az pedig egyértelműen látszik, hogy

A fosszilis energiahordozók iránti kereslet azonban továbbra is óriási, és ez az elkövetkező években sem lesz másképp, emiatt a szakértő szerint nem a jelenlegi helyett, hanem a jelenlegi mellett próbál meg kiépíteni egy zöldebb stratégiát a Mol. Gaál Gellért ugyanakkor hozzátette, az erre vonatkozó beruházások egyelőre töredékét jelentik a nyugat-európaiaknak, ahol az éves beruházás 30-40 százalékát fordítják már a zöld átállásra.

Arra a kérdésre, hogy hosszú távon tartható-e a Mol számára az Ural–Brent-különbözeten nyert profit, a szakértő azt válaszolta, hogy nehéz megítélni, de hosszú távon valószínűleg szűkülnie kell az árfolyamrésnek. Ennek oka, hogy az európai piacokon lévő tiltások ellenére Afrikában, Indiában és Kínában már most látható, hogy nagyobb kereslet lesz az orosz olajra, ami az árfolyam növekedését is magával hordozza, ugyanakkor logisztikai oldalon is szükséges az alkalmazkodás, ami majd felgyorsíthatja a két nyersolajtípus árkonvergenciáját.

(Borítókép: Maya Siddiqui/Bloomberg/Getty Images Hungary)