Az Afrika–Kína-kapcsolatok új szakaszba lépnek. A legújabb szakpolitikai kezdeményezések, fejlesztési stratégiák és pénzügyi ígéretek Afrika és Kína mélyebb és szélesebb körű együttműködését jelzik közép- és hosszú távon.
2021 novemberében tartották a nyolcadik Afrika–Kína-fórumot a szenegáli fővárosban, Dakarban, melynek kapcsán az Economist Intelligence Unit készített részletes elemzést az Afrika–Kína-kapcsolatokról. A találkozó legfontosabb eredménye a 2035 Vision a Kína–Afrika-együttműködésért nevű közép- és hosszú távú stratégia a két fél között. A dokumentum nyolc területet emel ki:
Ezek az általános témák kiegyensúlyozottabb megközelítést sugallnak a kínaiak Afrikában való szerepvállalása kapcsán az elkövetkező évtizedben.
A hivatalos kínai befektetések továbbra is olyan kölcsönök és támogatások formájában érkeznek, amelyeket állami vállalatokon, valamint a kormányzat által támogatott pénzügyi intézeteken keresztül bonyolítanak le.
Ezek továbbra is Afrika természeti erőforrásait, valamint a kereskedelmet elősegítő közlekedési és energiainfrastruktúrát célozzák meg, amelyek Kína jelenlegi és jövőbeli erőforrásigényét tekintve kiemelten fontos területek. Az élelmiszerválság miatt a kínaiak nagy kereskedelmi beruházásokat indíthatnak el az afrikai mezőgazdasági termékek és termelés, valamint az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló stratégiák terén.
Afrikában hatalmas, fiatal és alacsony költségekkel működő munkaerő áll rendelkezésre, ami nagy lehetőséget kínál. Ezzel szemben a kínai munkaerő öregszik, és egyre költségesebb alkalmazni, holott Kína gazdasági fellendülésének egyik alapját pont az olcsó, nagy létszámú munkavállaló adta. Erre a problémára jelenthet megoldást Afrika, ahova a kínai ipar kiszervezheti ellátási láncának gyártási szakaszát.
Természetesen nem maradt el a válasz az Egyesült Államok és Európa részéről sem. Az Európai Unió ugyanis nemrég egy 150 milliárd euró értékű beruházási csomagról kötött megállapodást Afrikával, amely a zöld és digitális átállást célozza, valamint egészségügyi, oktatási és fenntarthatósági területekkel is foglalkozik.
Az USA különböző kezdeményezéseken keresztül próbálja újból elkötelezni Afrikát, melyek elsősorban a klímaváltozással, oktatással, egészségüggyel és biztonsággal foglalkoznak. Ezek azonban nem érik el azt a hatást, mint a fizikailag megvalósuló arab, török, orosz, valamint kínai beruházások, amelyekért cserébe gazdasági és ezzel együtt politikai előnyhöz is jutnak a nyugati hatalmakkal szemben a kontinensen.
A nagyhatalmak közötti verseny azonban jót tehet Afrikának, hiszen a kontinens tárgyalási pozíciója sokkal előnyösebb helyzetbe kerül, főleg úgy, hogy az Afrikai Unión keresztül egységesebben tudnak fellépni, mint külön-külön. A kínai külügyminiszter, Vang Ji januárban tett látogatása Eritreában, Kenyában és a Comore-szigeteken azt jelzi, hogy az „Afrika szarvának” nevezett kelet-afrikai régió különösen fontos Kínának.
Ennek két jelentős oka van: az egyik, hogy a terület még Afrikán belül is szegénynek mondható, emellett népessége, különösen Etiópiában rohamosan növekszik.
Ez nagy létszámú, olcsó munkaerőt kínál a kínai iparnak.
A másik, hogy a térség geopolitikai szempontból is kulcsfontosságú helyen van.
A világkereskedelem 12 százaléka a Szuezi-csatornán keresztül bonyolódik le, ahol a szállítmányok átjutnak a Földközi-tengerről a Vörös-tengerre.
A Vörös-tengerről azonban egy szoroson keresztül vezet az út az Indiai-óceánra. Ez a Báb el-Mandeb tengerszoros, amelyen keresztül előbb az Ádeni-öbölbe, majd a nyílt óceánra jutnak ki a szállítmányok. A térség a földrajzi és vízrajzi adottságai miatt az egyik leginkább sebezhető pontja a világkereskedelemnek, ahol még manapság is nagyon aktívak a kalózok.
Kínának, amely az egyik legnagyobb nyertese a globális világkereskedelemnek, nem véletlenül érdeke, hogy a térség stabil legyen, lehetőleg az ő ellenőrzése alatt, amit a már említett befektetéseken és támogatásokon keresztül politikai szinten is elérhet, valamint nem elhanyagolható a kereskedelem sem.
A kétoldalú kereskedelem értéke Afrika és Kína között 2021-ben 254 milliárd dollárt tett ki, ami a 2020-as szinthez képest 35 százalékos bővülést jelent. Az Afrikába áramló kínai export 148 milliárd dollár értékű volt tavaly, ami az azt megelőző évhez képest 33 milliárd dolláros, azaz 29 százalékos bővülést jelentett.
Afrika a pandémia leküzdéséhez szükséges egészségügyi eszközöket, köztük gyógyszereket, maszkokat, valamint védőruházatot vásárolt. Kína 106 milliárd dollár értékben importált a kontinensről, amit nagyrészt az energiaipari, bányászati és mezőgazdasági árucikkek iránti nagy kereslet és ennek következtében magas árak hajtottak.
Kína a már említett állami vagy az állam által támogatott pénzintézeteken keresztül folyósít hiteleket és támogatásokat az afrikai országoknak. Bár kevesebb a bürokratikus akadály, a feltételek mégis sokszor átláthatatlanok.
Afrikának jelenleg több hiteltartozása van, mint bármikor korábban,
visszafizetési problémák pedig már jelentkeztek Etiópiában, Kenyában, Ugandában és Zambiában.
A hiteleken keresztül Kína eladósítja, és ezáltal politikai befolyása alá tudja vonni a kontinenst. 2000 és 2020 között 159 milliárd dollárnyi hitelt folyósítottak a kínaiak Afrikának, ebből 47 milliárd dollár ment közlekedésre, 41 milliárd dollár energiaiparra, valamint 18 milliárd dollár bányászatra.
Kína gazdasági lassulása és az egyensúly helyreállítása ugyanakkor rövid és középtávon gyengébb importkereslethez és nagy valószínűséggel alacsonyabb rizsárakhoz vezet, míg a kínai külföldi tőke kiáramlásának egy része a finanszírozási korlátok és a nagyobb kockázat miatt nehezebbé válhat. A legveszélyeztetettebb afrikai országok az áruexportőrök, különösen azok, amelyek a fém- és energiaigényes kínai építőipari szektort látják el. Az érintett országok Dél-Afrika, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Zambia, Mauritánia és Namíbia.
(Borítókép: Afrika–Kína-fórum Dakarban 2021. november 29-én. Fotó: Fatma Esma Arslan / Anadolu Agency / Getty Images)