Martha’s Vineyard, a Massachusetts állambeli kis sziget lett a szimbóluma az amerikai migránsválságnak, a republikánus cinizmusnak és a liberális képmutatásnak. A sziget esete azt is világosan mutatja, hogy manapság szenzációs akcióra van ahhoz szükség, hogy egyáltalán felfigyeljen a média, a közvélemény vagy a politikai elit a nagy problémákra.
Az Atlanti-óceáni Martha’s Vineyardnak mindössze 1700 állandó lakosa van, de a turistaparadicsomban nyáron akár kétszázezren is megfordulnak. Nem csoda. Gyönyörű tengerpart, hatalmas zöld terület, hangulatos kis utcák, éttermek, kávézók. Itt volt háza Jacqueline Kennedynek, később Barack Obamának, a médiamogul Oprah Winfrey-nek, Larry David forgatókönyvírónak, a Seinfeld sorozat alkotójának. Itt nyaralt évente elnöksége idején Bill Clinton és felesége, Hillary. A kis sziget demokratapárti lakói osztották a nagyok világnézetét a sokszínűségért, az egyenlőségért, emberi jogokért folytatott harcban. Egységesen elítélték a trumpi kirekesztést, a rasszista bevándorláspolitikát, menedéket kívántak nyújtani minden bevándorlónak. Nem véletlen, hogy rendezett kertjeikben ilyen táblákat lehetett látni, akár három nyelven, angolul, spanyolul, arabul is: „Nem számít, hogy honnan jöttél, örülünk, hogy a szomszédunk leszel.”
Álmuk akár teljesülhetett is, hiszen szeptember 15-én két repülő szállt le Martha’s Vineyardra, fedélzetükön ötven venezuelai menekülttel. A gépet a republikánus floridai kormányzó, Ron DeSantis küldte azzal az üzenettel, hogy ne csak a határállamok – Texas, Arizona, Florida – viseljék az illegális bevándorlás hatalmas terheit, osztozzanak ebben az északi államok is. Különös tekintettel azokra, amelyek elméletben minden bevándorlónak menedéket adnának. DeSantis követte a texasi és arizonai kormányzó forgatókönyvét, akik már nyár óta szállítják a bevándorlókat a demokratapárti fellegvárakba, Washingtonba (7400 bevándorlót), New Yorkba (9000-et), Chicagóba (600-at). Nemrégiben Kamala Harris washingtoni háza előtt állt meg egy migránsbusz, miután az alelnök kijelentette, hogy a déli határ biztonságos, válság nincs. Miközben a hivatalos statisztikák szerint 2022-ben eddig 1,9 millió ember lépte át a déli határt, ennek csak közel a felét utasították ki.
A liberális nagyvárosoknak meg kellett tanulniuk, hogy a bevándorlóknak lakást, élelmet, egészségügyi ellátást kell biztosítani egészen addig, amíg közel egyéves menedékkérelmi eljárásuk le nem zárul.
Nem véletlen, hogy New York polgármestere a szövetségi kormány segítségét kérte, Washington polgármestere közegészségügyi szükségállapotot jelentett be, Chicago a Nemzeti Gárdát hívta segítségül.
Az ideológiai háború és retorikai összecsapás azonban a Martha’s Vineyard-akció után tört ki. A demokraták cinikus politikai manővernek, szadisztikus hazugságnak, embertelennek, szégyenteljesnek nevezték a republikánus kormányzó akcióját. Kalifornia kormányzója, Gavin Newsom emberrablásért bűnügyi eljárást kezdeményezne a texasi, arizonai és floridai kormányzó ellen. De ezt akár kiterjeszthetné Joe Bidenre is, hiszen a kormány is szállított országon belül bevándorlókat, különös tekintettel a felnőtt nélkül maradt gyermekekre.
A konzervatívok szerint viszont világossá vált a liberálisok képmutatása, akiknek a bevándorlók problémái csak elméletben fontosak, addig, amíg kényelmes életüket nem zavarják meg. Szlogenekben szomszédok akarnak lenni a bevándorlókkal, de ha a valóságban is felbukkannak az ajtajuk előtt, akkor pánikba esnek.
A gazdag Martha’s Vineyard mindössze egy napig tartotta ott a venezuelai menekülteket, akkor is az episzkopális egyház segítségével. Egyetlen milliomos sem ajánlotta fel támogatását. A nyári szezonnak már vége volt, a szállodák, Airbnb-szobák többsége üresen állt. A sziget mégis arra hivatkozott, hogy ilyen méretű invázióra, azaz ötven emberre nincsenek felkészülve. Már másnap hívták a Nemzeti Gárdát, mely elszállította a venezuelaiakat egy katonai támaszpontra. Jelenleg ők gondoskodnak róluk. De búcsúzóul felsorakoztak a sziget lakói, hogy sok sikert kívánjanak a távozóknak. Jogvédő ügyvédek pedig sajtótájékoztatót tartottak.
Amerika mindig is a bevándorlók országa volt, ahol a nagy olvasztótégelyben a különböző etnikumú emberek együtt építették új hazájukat. A bevándorlási hullámok (ír, olasz, mexikói) lendületet adtak az országnak, lévén az újonnan érkezettek mindig bizonyítani akartak. Hosszú lenne azoknak a bevándorlóknak a listája – Teller Edétől a Google-alapító orosz Szergej Brinig –, akik tudományban, technológiában, művészetekben naggyá tették Amerikát.
A legális bevándorlás ma is tart. A probléma az illegális bevándorlással van. Nagyon nehéz a közel kétezer mérföldes, Mexikóval közös déli határt biztonságossá tenni, kerítést építeni sziklás területeken, folyókon vagy magánföldeken.
A komplex határvédelmet tűzte ki célul számos elnök, köztük George W. Bush és Barack Obama, ami egyaránt magába foglalja a 700 mérföldes fizikai barikádot, a megfigyelőkamerákat, drónokat és a határőrséget. A stratégiához hozzátartozott, hogy segítsék azokat a közép-amerikai országokat, ahonnan a legtöbb menekült érkezik, tehát előzzék meg a tömeges bevándorlást.
Aztán jött 2016-ban egy New York-i üzletember, aki kampánya középpontjába állította a bevándorlás visszaszorítását. „Build the Wall” – kiáltották több tízezren a nagygyűléseken. Trump nemcsak a határfal felhúzását ígérte, hanem azt a képtelenséget is, hogy ezt Mexikó fogja fizetni. Az elnökké választott Trump megtapasztalta, hogy ígéreteit nem könnyű betartani. Négy éve alatt mindössze 15 mérföldnyi új fal készült el, 350 mérföldön erősítették meg a meglevőt.
A falfelhúzás ígérete jó üzletnek is bizonyult. Trump egykori stratégája, Steve Bannon és társai a „We Build the Wall” projektre összesen 25 millió dollárt gyűjtöttek össze azzal a céllal, hogy magánerőből határfalat építsenek. Csak néhány mérföld készült el, a megmaradt pénzt magukra költötték. A bűnvádi eljárás alatt álló Steve Bannont Trump egyszer már elnöki kegyelemben részesítette. Most a New York-i ügyészség pénzmosás miatt állítja bíróság elé.
Ha fallal nem is tudta elrettenteni Trump a bevándorlókat, kemény ígéreteivel igen. Minden illegális bevándorló deportálásra kerül – fenyegetőzött az elnök. Ez annyit jelentett, hogy saját országukban kell beadni a menekültstátusz-kérelmet, nem Amerikában. A négyéves Trump-elnökség idején közel 800 ezer embert utasítottak ki, míg Barack Obama nyolc éve alatt 1,18 milliót.
Joe Biden megengedőbb bevándorlási politikát hirdetett meg, és Leállította a falépítést. A bevándorlók maradhatnak addig az országban, amíg menedékkérelmüket elbírálják.
Az elnök Kamala Harrist bízta meg a déli határ problémáinak kezelésével. Az alelnököt nem különösebben inspirálja a feladat, mindössze egyszer járt a helyszínen – miközben naponta megközelítően 1200-an lépik át a határt. Jönnek nemcsak Közép- vagy Dél-Amerikából, de Kínából, Közel-Keletről, feltűnően sokan Afganisztánból. A menekülők közül sokan válnak az embercsempészek áldozataivá, és már útközben meghalnak. Megnőtt a drogcsempészek száma is. Különösen aggasztó a Kínában gyártott Fentanyl szállítása, mert a gyógyszer olyan mértékben szedi áldozatait Amerikában, hogy kormányzók a Fehér Ház és a Kongresszus közbelépését kérik a „tömegpusztító fegyver” megfékezésére.
A határőrök túlterheltek. Miközben a menedékkérők adminisztrációs munkáit végzik, kevesebb idejük marad a határon átszökők elfogására, nem beszélve a drogkartellek letartóztatására vagy a határmenti kisvárosok biztonságának ellenőrzésére.
A 700 ezer lakosú texasi határvárosba, El Pasóba szeptember óta átlagosan napi ezer emigráns érkezik. A menedékközpontok, óvóhelyek megteltek, a családok sem tudnak több idegent befogadni. Az utcán élő bevándorlók látványa többeknek a harmadik világot juttatja eszébe.
(Borítókép: Migránsok a Port Authority buszpályaudvarán 2022. augusztus 25-én New Yorkban. Fotó: John Smith / VIEWpress / Getty Images)