Miközben Európa-szerte energiatakarékosságra szólítják fel a lakosságot elkerülendő az áramhiányt, a svájci Bavona-völgyben élőket szó szerint hidegen hagyja a kérés, tudniillik soha nem csatlakoztak az elektromos hálózatra.
A dél-svájci Ticino régióban található, a Bavona folyót övező, a távoli, gleccserek által faragott völgy az Alpok egyik legmeredekebb barázdája.
A zord katlanban elszórtan tizenkét, kőházból álló falucska, Roseto található. Az év nagy részében néhány tucat lakosnak ad otthont, kivéve télen, amikor már csak tíznél is kevesebben maradnak.
A kőházak közül tizenegy mind a mai napig nem csatlakozik az elektromos hálózathoz, jóllehet a magasan fekvő gátak jóvoltából a térség rengeteg áramot termel.
Az erőműveket a II. világháború után építették, hogy az Alpok északi oldalán fekvő német régiók áramellátását biztosítsák – idézte fel a völgy alsó végén fekvő Cevio volt önkormányzati képviselője.
Ahhoz, hogy a villanyáramot lehozzák a völgybe, transzformátorokra lett volna szükség, de „az itt élőknek erre nem volt pénzük” – idézte az AFP hírügynökség Romano Dadót. Csak a völgy tetején lévő utolsó falu engedhette meg magának ezt a luxust.
Évtizedek alatt a völgy lakossága félezerről ötvennél is kevesebbre zsugorodott. A megmaradtak megtanultak villany nélkül boldogulni. A nyolcvanas évektől kandallókat és napelemeket szereltek otthonaikba.
While people across Europe are being urged to save energy this coming winter to avert power shortages, Switzerland's Bavona Valley is unfazed, having never been plugged into the power network.
— AFP News Agency (@AFP) October 11, 2022
* https://t.co/XEHXrztscT by @agnespedrero for @AFP pic.twitter.com/o4iZMNgoeF
A falucskában élők gázpalackból főznek, gyertyákkal és petróleumlámpákkal világítanak.
A folyóban mosnak, „mint mindig” – meséli Dado fivére, egy kőműves.
A keskeny, mintegy tíz kilométer hosszú völgyet, amelyet több mint 2500 méter magas hegyoldalak szegélyeznek, az évszázadok során olykor halálos lavinák, árvizek és földcsuszamlások sújtották.
A nyári legelőkre egészen a hetvenes évekig „kiköltöztek” a csordások, méghozzá családostul. Márciustól decemberig éltek ott az állatokkal együtt, és csak karácsonyra tértek haza – mondta Sonia Fornera, az Alpok történelmével és kultúrájával foglalkozó szakértői csoport munkatársa.
Nehéz, de egyszerű élet volt
– emlékszik vissza a 88 éves Bice Tonini, aki otthonában a kandalló mellett melegszik.
Hajlott kora ellenére – a napelemeknek köszönhetően – tavasztól októberig továbbra is kőházában él.
„A modern társadalomban olyan sok az árampazarlás” – panaszolta.
Az éjszakai fények – áram híján – nem zavarják a látványt. A néni a csillagokban gyönyörködik az esti tévézés helyett, ami amúgy is ritkaságszámba megy a Bavona-völgyben.
„Megszoktuk, hogy nagyon egyszerűen élünk, az energiával pedig takarékosan bánunk” – mondta a 81 éves Ivo Dado, aki még 1987-ben telepíttetett napelemeket a házára.
Az egykori gazdálkodó – a Dado fivéreknek csak névrokona – örömmel nyugtázta, hogy néhány város az idén lemond a hagyományos decemberi díszkivilágításról. Mintha csak az ő példájukat követnék.
Ez a karácsony olyan lesz, mint régen, kevés fénnyel. Megint gyönyörű lesz!
– ünnepel már előre.
A villanyáram nélkülözése persze nincs mindenki ínyére.
„A napelemek csak részleges megoldást jelentenek” – állítja Martino Giovanettina, a völgyben található kevés étterem egyikének tulajdonosa.
Szerinte az elektromos áram hiánya, valamint a régi épületek felújítására vonatkozó szigorú előírások hozzájárulnak a völgy elnéptelenedéséhez.
A hely szabadtéri „múzeummá”, skanzenné válik, ahelyett, hogy az idegenforgalmat virágoztatná fel, mint a szomszédos völgyekben, mondja a vendéglős, aki egyben író is.
És író Doris Femminis, a tavaly előtti svájci irodalmi díj nyertese is, aki itt nőtt fel, és húszas éveiben kecskéket nevelt. Azóta könyveiben idézi fel a Bavona-völgy történetét.
Közben máshová költözött, de kéthavonta visszatér „gyermekkorának csodálatos helyszínére”.
„Svájcban szeretjük, hogy még mindig a sarkunk alatt lapít a vad természet” – mondta, ugyanakkor elismerte, hogy az ilyen helyek nem alkalmasak a modern életre.
Ez egy múltbéli hely – állítja –, ahol már senki sem akar élni.
„Ez már csak egy álom.”
(Borítókép: Házak a svájci Cevio közelében, a Bavona-völgyben 2022. szeptember 20-án. Fotó: Fabrice Coffrini/AFP)