Az Oroszország elleni nyugati szankciók már 2014 óta érvényben vannak, a 2022 februárjában meginduló nyílt katonai invázió pedig katalizátorként hatott. Putyin már a háború előtt is szankcióálló gazdaságot épített, az embargóknak pedig végső soron Amerika lett a legnagyobb nyertese.
2022. február 24-én Oroszország megindította nyílt katonai támadását Ukrajna ellen, ami fordulópontot jelentett mind az ukrajnai háború, mind az orosz–nyugati kapcsolatokban. A szankciók története azonban sokkal régebbre datálódik, egészen pontosan 2014-ig, a Krím félsziget annektálásáig.
2014 márciusában az Európai Tanács úgy döntött, hogy befagyasztja az ukrán állami vagyon hűtlen kezeléséért felelős személyek vagyoni eszközeit. Ezeket az intézkedéseket legutóbb 2020 márciusában hosszabbította meg, 2023. március 6-ig.
Az EU 2014 júliusában és szeptemberében gazdasági szankciókat vezetett be az egyes gazdasági ágazatokban Oroszországgal folytatott kereskedelemre vonatkozóan.
Ugyanebben az évben elmaradt az EU–Oroszország-csúcstalálkozó, és az uniós tagállamok úgy határoztak, hogy a szokásos kétoldalú csúcstalálkozóikat sem rendezik meg Oroszországgal. A vízumkérdésekről Oroszországgal folytatott kétoldalú egyeztetések is szüneteltek.
A Szocsiba tervezett G8-csúcstalálkozó helyett 2014. június 4–5-én – Oroszország nélkül – G7-csúcstalálkozó volt Brüsszelben. A találkozókat azóta is ebben a formátumban tartják. Az uniós országok támogatták továbbá azon tárgyalások felfüggesztését, amelyek Oroszországnak a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD), illetve a Nemzetközi Energia Ügynökséghez (IEA) való csatlakozásáról folytak.
Ugyanebben a hónapban az uniós vezetők ezek mellett a gazdasági együttműködés korlátozásáról határoztak, amelyek az uniós pénzügyi intézmények oroszországi műveleteinek felfüggesztéséről szóltak.
2015 márciusában azzal kapcsolatban született határozat, hogy a hatályos szankciós rendszer időtartamát a minszki megállapodások 2015. december végéig előirányzott teljes körű végrehajtásához kötik. Mivel a megállapodások teljes körű végrehajtása nem teljesült, ezért a tanács 2016. július 31-ig meghosszabbította a gazdasági szankciók érvényességét.
2016 júliusától kezdve a Tanács hathavonta hosszabbítgatta ezeket a szankciókat.
A meghosszabbításra vonatkozó döntést minden alkalommal megelőzte a minszki megállapodások végrehajtásának értékelése. A gazdasági szankciók a legutóbbi meghosszabbítás értelmében 2023. január 31-ig maradnak hatályban.
Bár sokan várták azt a nyugati gazdasági szankcióktól, hogy azok majd térdre kényszerítik Oroszországot, ez eddig nem történt meg, és nagyon úgy tűnik, hogy egyhamar nem is fog.
Az orosz monetáris politika legfőbb célja ugyanis az elmúlt években nem a gazdasági növekedés gyorsítása volt, hanem az, hogy egy olyan gazdasági erődítményt építsen, amely ellenáll a szankciók okozta válságnak.
Oroszország ennek a politikának is köszönhetően szegényebb, mint amilyennek lennie kellene. 2014 óta a gazdaság átlagos növekedési üteme 0,6 százalék, ami a világátlagnak mindössze az ötöde. A kis- és középvállalkozások bevételei csökkentek, azonban az államhoz közel álló nagyvállalatok növekedtek.
Túlzás lenne tehát azt állítani, hogy Oroszország gazdaságával, és az emberek életszínvonalával minden rendben lenne. Az erős állami kontrollt tápláló új szabályozások, valamint a háború több nyugati céget is arra kényszerített, hogy kivonuljanak az országból.
Oroszország a Krím 2014-es annektálása, valamint az azt követő nyugati szankciók hatására egy önellátó gazdaság kiépítése felé indult el, amelynek alapját a fosszilis energiahordozók jelentik. Ezekből a háborúk óta legalább 65 milliárd, egyesek szerint akár 100 milliárd dollár értékű bevételre tett szert. Mindez értékes devizaforrásokat kínál az oroszoknak, amellyel különböző termékeket tudnak vásárolni a semleges és a baráti országokból.
Szintén fontos kiemelni, hogy a nemzetközi tőkepiacoktól elvágva az orosz cégeknek a tőkeáttételen kívül nem maradt más választásuk. Miközben a nyugati vállalatok az alacsony kamatlábakat kihasználva hitelekkel töltötték föl magukat, addig Oroszország vállalati hitelállománya GDP-arányosan 50 százalék alá süllyedt, míg az állam esetében ez az arány már 20 százalék alatt van.
Az orosz ellenszankciók elsősorban az uniós élelmiszerpiacot érintették, ez pedig növekedésnek indította az ottani mezőgazdaságot.
Az elmúlt öt évben Oroszország élelmiszer-behozatala harmadával csökkent, arányosan 24 százalékra. Fontos még kiemelni, hogy Oroszország jelenleg is a világ egyik legnagyobb arany- és devizatartalékával rendelkezik közel 570 milliárd dollár értékben.
Ilyen előfeltételekkel futott neki a Nyugat az orosz invázió utáni, minden eddiginél nagyobb szankciós hullámnak.
Eddig kilenc szankciós csomagot fogadott el az Európai Unió. Az elsőt már az invázió megindulása előtt egy nappal, 2022. február 23-án megszavazták. Ekkor egyéni szankciókat hoztak az orosz Állami Duma azon tagjaival szemben, akik megszavazták Donyeck és Luhanszk régiók területeinek elismerését önálló államként, emellett Oroszországnak az EU tőke- és pénzügyi piacaihoz és a kapcsolódó szolgáltatásokhoz való hozzáférésére vonatkozó korlátozásokat hoztak.
Az invázió megindulása után egy nappal, 2022. február 25-én egyéni szankciókat vezettek be többek között Vlagyimir Putyinnal, Szergej Lavrovval, valamint az orosz Állami Duma és a Nemzetbiztonsági Tanács tagjaival szemben, valamint felfüggesztették a vízumkönnyítési rendelkezéseket orosz diplomaták, valamint egyéb orosz tisztviselők és üzletemberek esetében.
2022. február 28-án, valamint március 2-án hozta meg az Európai Unió a harmadik szankciós csomagot, ami hét orosz bankot kitiltott a SWIFT-rendszerből, az Orosz Központi Bankkal folytatott tranzakciókat megtiltotta, lezárta az uniós légteret minden orosz légi jármű előtt, emellett a Russia Today és Szputnyik működését is felfüggesztette az EU-ban.
Itt merült föl többek között az a probléma, hogy az orosz energiahordozókért milyen módon fognak fizetni az uniós tagállamok.
Arról korábban az Indexen is írtunk, hogy az Oroszország elleni gazdasági háború egyéb fejleményei hasonlóan jól illusztrálják a gazdasági erő korlátait, tekintettel a világgazdaság egyre inkább többpólusú szerkezetére.
Ilyen például az orosz bankok letiltása a SWIFT-rendszerről, azon kommunikációs hálózatról, amelyet a pénzintézetek az átutalásokról, tranzakciókról és fizetésekről szóló információk továbbítására használnak.
Henry Farrell és Abraham Newman politológusok a kölcsönös fegyveres függőségről szóló munkájukban a SWIFT-rendszert annak példájaként említik, hogy egyes államok hogyan képesek kihasználni az egymásrautaltságot, hogy rákényszerítsék másokra az akaratukat. Megjegyzik, hogy
a SWIFT a határokon átnyúló pénzügyi átutalásokkal kapcsolatos utasítások kizárólagos közvetítője.
Egy ország bankjainak letiltása megnehezíti az importok kifizetését, függetlenül azok forrásától. A legnagyobb különbség a katonai és a gazdasági erő között az, hogy a katonai erő összpontosított, míg a gazdasági erő széttagolt. A hadseregek hierarchikusak, a katonák a felettesek parancsait követik, a zászlóaljakat pedig utasítják a koordinációra.
A piacgazdaságok viszont decentralizáltak. A vállalatok és a háztartások az árak, a nyereség és az értékek alapján hoznak döntéseket a makrogazdasági modellek szerint, bár ezen elméletek hiányosságairól, valamint Joseph E. Stiglitz vonatkozó kritikáiról szintén írtunk az Indexen.
A 2022. március 15-i, valamint 2022. április 8-i negyedik, valamint ötödik szankciós csomag orosz oligarchákat célzott meg, valamint az Oroszországgal való nyersanyag-kereskedést is megtiltotta, emellett lezárta az uniós kikötőket, valamint közutakat az orosz, valamint belorusz fuvarozók és szállítmányok között.
A következő nagy lépést a szankciós hullámok tekintetében a hatodik csomag hozta 2022. június 3-án, ami a köznyelvben olajembargó néven vált ismertté.
Ez a tengeri úton érkező olajat – az import mintegy kétharmadát – érinti, de a vezetékes olajat nem, elsősorban a belengetett magyar vétó miatt.
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke azt mondta, hogy a megállapodás az orosz hadigépezet hatalmas finanszírozási forrását akasztotta meg. Az olajembargó a brüsszeli csúcstalálkozón jóváhagyott hatodik szankciós csomag része, amelyben mind a 27 tagállamnak meg kellett állapodnia.
A hetedik csomag 2022. július 21-én az intézkedések fenntartását és összehangolását célozta. Ekkor megtiltották az orosz eredetű arany behozatalát, valamint megerősítették a kettős felhasználású termékek exportellenőrzését.
A nyolcadik csomagot 2022. október 6-án hozták meg, amiről Deák András György úgy nyilatkozott az Indexnek, hogy
ez a szankciós háború kiterjesztését jelenti, és hogy orosz gáz nélkül szinte biztos, hogy nem húzzuk ki a 2023–24-es telet.
A korlátozó intézkedések között az unió megtiltotta a repülőgépgyártáshoz használható termékek, bizonyos elektronikus eszközök, valamint egyes vegyi anyagok kivitelét Oroszországba. Számos orosz termék importját is érinti a csomag, és megtiltja az uniós állampolgároknak, hogy szerepet vállaljanak orosz állami vállalatok vezető testületében.
A legfontosabb azonban mind közül az olajra kivetett ársapka.
Magyar szempontból kiemelten fontos, hogy a vezetéken érkező orosz olajra nem kell alkalmazni a korlátozott árat, továbbá, ha valamiért ellehetetlenülne a vezetékes orosz olajszállításunk, akkor a tengeren keresztül vásárolt orosz olajra (Horvátország felőli Adria vezeték) sem kell sapkát alkalmazni.
Deák András György elmondta:
Az eredeti javaslat az amerikaiaktól jött, és globális szinten akarták bevezetni.
„Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a nyugati hatalmak harmadik országokat szankcionálnának az orosz kapcsolatokért, többek között például Indiát” – fogalmazott a szakértő.
A szakértő hozzátette: akik elfogadják a szankciókat, azok két tűz közé kerülnek, hiszen Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy aki nem piaci áron fizet az olajért, annak nem szállítanak tovább. Amennyiben viszont az adott ország mégis teljes összeget fizet, akkor a nyugati szankciók lépnek életbe vele szemben.
A kilencedik szankciós csomagot december 16-án fogadta el az Európai Unió tanácsa. Ebben további exportellenőrzéseket és korlátozásokat vezetnek be, különösen a kettős felhasználású, azaz a polgári mellett a katonai célokra is használható termékekre. Az intézkedés vegyi anyagokat, idegmérgeket, elektronikai és informatikai eszközök alkatrészeit érinti, valamint megtiltja az orosz bányászati ágazatba történő új beruházásokat.
„Ha csak a szankciókat nézzük, és megnézzük, mennyibe kerül most a gáz Amerikában – az LNG tekintetében –, akkor azt látjuk, hogy hatodannyiba, mint az Európai Unióban vagy Ázsiában. Ez azt jelenti, hogy amerikai cégeknek az energiaköltségei lényegében ott vannak, mint egy évvel ezelőtt. Ez látható a Henry Hub-indexből is, ha valaki erre rákeres, azt láthatja, hogy Amerikában ez nem változott, miközben Európában a gázárak a többszörösére emelkedtek” – válaszolta az Index kérdésére a 2022. szeptember 13-i Kormányinfón Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter.
Szeptember végén írtunk arról az Indexen, hogy miért az Egyesült Államok az egyik legnagyobb nyertese a kialakult helyzetnek. A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint az USA részéről nem számoltak azzal, hogy az ukrajnai háborúból a gazdaságuk akár jól is kikeveredhet. Ez inkább csak egy okozatnak minősíthető.
Washington már számtalanszor szankcionált országokat a közelmúltban, ám a szankciók működésének módját az Egyesült Államok nem teljesen értette. Egy nagyhatalom szankcionálása nagyban különbözik Irak, Szíria vagy Irán szankcionálásától.
Oroszország oly mértékben veszi ki a részét a világgazdaságból – ráadásul ennek az alapja a nyersanyag –, hogy ha ezt végiggondolja az ember, nem juthat arra a következtetésre, hogy ténylegesen izolálni lehetne a gazdaságát.
A dollár értéke körülbelül 20 százalékkal emelkedett az elmúlt évben a globális valutakosárhoz képest, és most az elmúlt húsz év legmagasabb szintjén áll. Vannak olyan napok, amikor egy euró kevesebbet ér, mint egy dollár, korábban ez nagyon távolinak tűnt.
Ugyanakkor semmilyen szándékosságot nem lehet találni az amerikai oldalról Gladden John Pappin szerint, ahogy az unió gyengítése sem volt az amerikai stratégia elsődleges célja. Az USA nem tervezte meg az európai gazdaság tönkretételét a szankciók visszahatásai miatt. Az amerikai morális külpolitikának tehát nem szándékosan, de mégis kárvallottja lett Európa.
(Borítókép: Index)