Amerikai becslések szerint a kémek száma a kétezres évek első évtizedében elérte a hidegháborús szintet. A politikai hadviselés előszeretettel alkalmazott formája a dezinformáció, a propaganda, a megtévesztés, a szabotázs, a destabilizáció és a kémkedés.
A húszéves börtön után most szabadult kémet, a 65 éves Ana Montest Kuba királynőjének nevezte a hírszerzés zárt világa. Az amerikai nő másfél évtizeden át annyi titkot szivárogtatott ki Havannának, hogy az Egyesült Államok talán soha nem lesz képes kideríteni a Montes okozta kár mértékét – állítják a CNN szerint a katonai szakértők.
Hagyományos kém volt a javából. Nem pénzért segítette a kubai forradalmi vezetést, hanem pusztán ideológiai okokból.
Csaknem négy évtizede, 1984-ben még egyszerű irodista volt az igazságügyi minisztériumban, és mesterképzésre készült az elit Johns Hopkins Egyetemen. Felfigyeltek arra, hogy gyakran és kendőzetlenül szidalmazta Ronald Reagan elnököt, amiért a közép-amerikai kommunista rezsimek ellen harcoló lázadókat támogatta.
„Úgy érezte, hogy az Egyesült Államoknak nincs joga más országokra ráerőltetni az akaratát” – mondta utóbb Pete Lapp, az FBI különleges ügynöke, aki a Montes elleni nyomozást vezette, majd végül bilincset kattintott a nő kezére.
Az amerikai külpolitika által kiváltott indulataival nem sok barátot szerzett saját környezetében, felkeltette viszont a kubai hírszerzés figyelmét, amely felajánlotta, hogy fordítson hátat családjának, barátainak és saját hazájának.
Valaki már az egyetemen felfigyelt Montes Kubával kapcsolatos szenvedélyes nézeteire, így a fiatal nőt rövidesen bemutatták egy toborzótisztnek. Montes szinte önként és dalolva vállalta a kubai küldetést.
Nagyjából ezzel egyidejűleg pályázott a Védelmi Hírszerző Ügynökségnél, a DIA-nál, ahol az alkalmazottak napi szinten kezelnek amerikai katonai titkokat. Amikor 1985-ben felvették, az FBI szerint Ana Montes már teljesen beszervezett kubai kém volt.
Tizenhat évig, 1985 és 2001 között volt a Pentagon alá rendelt DIA elemzője. Az ügynökségben végül vezető kubai elemzővé léptették elő.
Az FBI és a DIA 2000 őszén kezdett Montes ellen nyomozni. Ennek ellenére a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után hozzáférést kapott az Afganisztán és a tálibok elleni amerikai támadások terveihez. Rövid időre.
Ana Montest pontosan tíz nappal a csaknem háromezer áldozatot követelő terrortámadás után, 2001. szeptember 21-én tartóztatták le Washingtonban azzal a váddal, hogy titkos védelmi információkkal látta el Kubát.
Nem sokkal később, 2002 elején 25 év börtönbüntetésre ítélték. A tárgyaláson Montes bűnösnek vallotta magát a kémkedésben, a bíró pedig elrendelte, hogy a vádlott szabadulása után öt évig felügyelet alatt maradjon.
Az amerikaiaknak Ana Belén Montesra kémként kell emlékezniük, annak ellenére, hogy leszolgálta büntetését – hangoztatta egy kubai szenátor.
Ha elfelejtjük ennek a kémnőnek a történetét, egészen biztosan megismétlődik
– írta Marco Rubio közleményében.
Gyanút keltett, amikor 1996-ban, egy éjszaka egy nemzetközi incidens kapcsán a Pentagonba rendelték egy megbeszélésre, Montes azonban az előírásokra fittyet hányva nem maradt szolgálatban.
Az FBI egy téglát keres, egy azonosítatlan, Kubának ügyködő kémet a DIA-n belül – erre figyelt fel négy évvel később a DIA kémelhárító tisztje. Scott Carmichael átfésülte a kubai Guantánamói-öbölben lévő amerikai haditengerészeti támaszpontra utazó DIA-alkalmazottak listáját, és egy ismerős név bukkant fel: Ana Montesé.
Abban a pillanatban, amikor megláttam a nevét, tudtam, miben mesterkedik
– mondta Carmichael.
Összefogott Pete Lapp-pel, az FBI ügynökével, hogy bebizonyítsák: a DIA kubai királynője valójában kém. Az alapos nyilvántartásból tudták, hogy a „tégla” egy bizonyos márkájú, gyártmányú és típusú számítógépet vásárolt 1996-ban egy ismeretlen üzletben, a virginiai Alexandriában.
Lapp azonosította a boltot, nyilvántartásából előkerült a vásárló, Ana Montes neve, és ezzel bebizonyosodott, hogy a nő kém, amit utólag, a bírósági tárgyaláson el is ismert.
Még felbecsülni sem lehet, hogy a Szovjetunió összeomlása környékén, a kilencvenes években hányan kémkedtek a nagyhatalmaknak vagy ellenük. Amerikai becslések szerint 2007-ben a kémek száma valószínűleg elérte a hidegháborús szintet.
Vaszilij Mitrohin, aki 1992-ben disszidált Nagy-Britanniába, több ezerre becsülte az orosz ügynökök és hírszerző tisztek számát, akik közül néhányan mélyen álcázva éltek külföldön – lásd például a Foglalkozásuk: amerikai című sorozatot.
Vlagyimir Putyin egykori munkáltatója, a rettegett KGB ekkoriban három utódszervezetre, a Szövetségi Biztonsági Szolgálatra, az FSZB-re, a Felderítő Főcsoportfőnökségre, a GRU-ra és a Külföldi Hírszerző Szolgálatra, az SZVR-re bomlott fel.
Szergej Tretyakov ezredes, fedőnevén J elvtárs ez utóbbinak volt a beosztottja. A kilencvenes évek végén ő irányította Moszkva titkos műveleteit New Yorkban és az ENSZ-ben, majd 2000 októberében disszidált.
Ekkor tárta fel, hogyan működik az orosz hírszerzés az Egyesült Államokban, hálául pedig megkapta az amerikai állampolgárságot, amit csak három évig élvezhetett, mert viszonylag fiatalon, 53 éves korában meghalt.
A KGB által alkalmazott, úgynevezett aktív intézkedések a posztszovjet korszakban is folytatódtak. A politikai hadviselés sajátos formája a mind a mai napig az eredményesen alkalmazott dezinformáció, a propaganda, a megtévesztés, a szabotázs, a destabilizáció és a kémkedés.
A technológia fejlődése és a net elterjedése megkönnyítette az orosz hírszerzés számára a beavatkozást – például az amerikai elnökválasztásba, a humán kémkedés hagyományos taktikáját azonban mind a mai napig előszeretettel alkalmazzák.
A volt FBI-igazgató szerint Oroszország beavatkozása külföldi választásokba „nem egyetlen kísérlet volt. Most is ezt csinálják, miközben mi itt ülünk” – mondta a jelentése közzététele kapcsán megtartott kongresszusi meghallgatáson Robert Mueller.
(Borítókép: Ana Montes. Fotó: Wikipédia)