A világ nagy gátrendszerei 2050-ig elveszíthetik tárolókapacitásuk negyedét az iszaposodás miatt, veszélybe sodorva a globális víz- és energiabiztonságot – figyelmeztet egy szerdán közzétett ENSZ-kutatás.
A gátak kapacitása hatbillió köbméterről 4,655 billió köbméterre csökkenhet 2050-ig, ezért lépéseket kell tenni a probléma megoldása érdekében – hangsúlyozta a világszervezet kutatással és posztgraduális képzéssel foglalkozó, tokiói székhelyű globális szervezete, az ENSZ Egyetem (UNU).
Az iszap a természetes vízáramlás zavara miatt halmozódik fel a víztározókban, és károsíthatja a turbinákat, illetve csökkentheti az energiatermelést.
Az üledékáramlás akadályozása a folyó felső szakaszán gyakoribb áradásokhoz, alsó szakaszán pedig az élőhelyek pusztulásához vezethet.
Az ENSZ a kutatásához 150 országban több mint 47 ezer gátról gyűjtött adatokat, és megállapította, hogy a létesítmények eredeti kapacitásuk 16 százalékát már elveszítették. A tanulmány szerint az Egyesült Államokban 2050-re 34, Indiában 26, Brazíliában 23, Kínában pedig 20 százalékos veszteséggel kell számolni – írja a The Guardian.
A tanulmány egyik szerzője rámutatott, hogy napjainkban világszerte jóval kevesebb, évente körülbelül ötven gát épül, míg a múlt század közepén ezer volt ez a szám. A kutató szerint fel kellene tenni a kérdést, hogy milyen alternatíváik vannak a gátaknak, amelyeket régóta bírálnak környezeti és társadalmi költségeik miatt.
Kína továbbra is folytatja a nagy folyók felduzzasztását, miután a vízenergia kulcsfontosságú szerepet tölt be a fosszilis energiaforrások helyettesítésében és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésében. Azonban hatalmas projektjei nagy környezeti károkat okoznak, és veszélyeztetik a folyó mentén élő gazdálkodók megélhetését.
(Borítókép: A Xiaolangdi tározó gátja Kínában 2020. július 19-én. Fotó: Str / AFP)