A jelenlegi fegyverkezési verseny nagyobb, mint bármi, amit Ázsia valaha is látott − három atomhatalom és egy gyorsan fejlődő hatalom, a világ három legnagyobb gazdasága és évtizedes szövetségek versengenek az előnyért a világ legvitatottabb szárazföldi és tengeri területein.
Az egyik sarokban az Egyesült Államok és szövetségesei, Japán és Dél-Korea. A másik sarokban Kína és partnere, Oroszország. A harmadikban pedig Észak-Korea. Mivel mindegyikük egy lépéssel a másik előtt akar járni, mindannyian egy ördögi körbe kerültek, amely egyre inkább kicsúszik a kezükből. Végül is, ami valakinek elrettentés, az a másiknak eszkaláció − írta meg a CNN.
Továbbra is látni fogjuk ezt a gyorsuló spirált Kelet-Ázsiában, ahol nincsenek korlátozó intézkedések, nincs fegyverzet-ellenőrzés
− mondta Ankit Panda, a Carnegie Endowment for International Peace nukleáris politikai szakértője a CNN-nek.
A japán vezetők múlt heti washingtoni látogatása rávilágított erre a tényre. Pénteken, Joe Biden amerikai elnökkel folytatott találkozója után Kisida Fumio japán miniszterelnök aggodalmát fejezte ki Kína kelet-kínai-tengeri katonai tevékenysége és a Tajvan felett augusztusban átlőtt, Japánhoz közeli vizeken landoló ballisztikus rakéták kilövése miatt.
Kisida óva intette Pekinget attól, hogy megpróbálja „megváltoztatni a nemzetközi rendet”, és kijelentette, hogy Japán, az Egyesült Államok és Európa számára „feltétlenül szükséges”, hogy egységesen lépjen fel Kínával szemben. Szavai alig néhány nappal azután hangzottak el, hogy amerikai és japán miniszterek vészjóslóan beszéltek „a (kínai) nukleáris arzenál folyamatos és gyorsuló bővüléséről”.
Észak-Korea és Kína szerint azonban Japán az agresszor. Tokió a közelmúltban ígéretet tett arra, hogy megduplázza védelmi kiadásait, miközben olyan fegyvereket szerez be, amelyek alkalmasak kínai és észak-koreai területen lévő célpontok támadására. Aggodalmaik pedig csak fokozódtak azzal, hogy néhány nappal ezelőtt bejelentették, hogy az amerikai haditengerészet új csapattelepítéseket tervez Japán déli szigeteire, beleértve az új mobil hajóelhárító rakétákat, amelyek célja, hogy meghiúsítsanak egy esetleges pekingi csapást.
Az Egyesült Államok és Japán számára ezek a lépések az elrettentésről szólnak, Peking számára pedig az eszkalációról.
Kína azt állítja, hogy aggodalmainak történelmi okai vannak. Attól tart, hogy Tokió visszatér a második világháború korszakának katonai expanziójához, amikor a japán erők Ázsia hatalmas területeit ellenőrizték, és ennek terhét Kína viselte. Mintegy 14 millió kínai halt meg, és akár 100 millióan menekültek el a Japánnal 1937 és 1945 között zajló nyolcéves konfliktus alatt.
Peking ragaszkodik ahhoz, hogy a tervek, amelyek között szerepel, hogy Japán nagy hatótávolságú, „ellencsapásra alkalmas” fegyvereket, például Tomahawk rakétákat szerezzen, amelyek Kínán belüli támaszpontokat találhatnak el, azt mutatják, hogy Tokió ismét Kelet-Ázsia békéjét fenyegeti.
A kritikusok azonban azt gyanítják, hogy Kínának hátsó szándéka van a történelmi sebek felemlegetésével: elvonja a figyelmet saját katonai fejlesztéséről.
Rámutatnak, hogy miközben Peking hangosan elutasítja az Egyesült Államok és Japán aggodalmait saját növekvő katonai erejével kapcsolatban, a Japánhoz közeli területeken növeli haditengerészeti és légierőit, miközben a Kelet-kínai-tengeren lévő, lakatlan, Japán által ellenőrzött Szenkaku-szigeteket szuverén területnek tekinti.
December végén Japán közölte, hogy 2022-ben 334 napon, azaz 2012 óta − amikor Tokió megszerezte a szigetek egy részét egy japán magántulajdonostól − a legtöbb napon észleltek kínai kormányhajókat a Kínában Diaojuként ismert szigetek körüli összefüggő övezetben. December 22. és 25. között kínai kormányhajók csaknem 73 egymást követő órát töltöttek a szigetek előtti japán felségvizeken, ami 2012 óta a leghosszabb ilyen behatolás.
Kína Oroszországgal való partnerségének erősítésével is emelte a feszültséget. Egy külügyminisztériumi tisztviselő a CNN-nek nemrégiben azt mondta, hogy ez nemcsak az amerikai–japán megállapodások egy részét ösztönözte, hanem Oroszország ukrajnai inváziója is „sebességbe kapcsolta a dolgokat”, tekintve, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök és Hszi Csin-ping kínai vezető demonstrálta szoros kapcsolatukat a pekingi olimpiát megelőzően.
Oroszország továbbá a Csendes-óceánon is megmutatta katonai képességeit, többek között decemberben, amikor hadihajói kínai hajókkal és repülőgépekkel együtt egyhetes éleslövészeti gyakorlatot tartottak a Kelet-kínai-tengeren.
Peking agressziója különösen jól látható volt, amikor Tajvanról volt szó, a 24 millió lakosú, önrendelkező szigetről, amelyet a Kínai Kommunista Párt saját területének tekint, annak ellenére, hogy soha nem volt az ellenőrzése alatt.
Hszi nem zárta ki a katonai erő alkalmazását annak érdekében, hogy a szigetet Peking ellenőrzése alá vonja, és Kína fokozta agresszív katonai tevékenységét a sziget körül, különösen Nancy Pelosi akkori amerikai házelnök augusztusi látogatása óta. A Pelosi látogatását követő napokban Kína példátlan katonai gyakorlatokat tartott a sziget körül, több rakétát lőtt ki a felségvizek közelében, és harci repülőgépeket küldött a szigethez.
Még a múlt héten Kína 28 harci gépet küldött át a Tajvani-szoros középvonalán, köztük J–10, J–11, J–16 és Szu–30 vadászgépeket, H–6 bombázókat, három drónt és egy korai előrejelző és felderítő repülőgépet. Ez a gyakorlat tükrözte a karácsonyi hasonló gyakorlatot, amikor a Népi Felszabadító Hadsereg 47 repülőgépet küldött át a középvonalon.
Az ilyen akciók közepette az Egyesült Államok eltökéltsége erős maradt. Washington továbbra is jóváhagyta a szigetnek történő katonai eladások egyre bővülő listáját, összhangban a tajvani kapcsolatokról szóló, törvényben foglalt kötelezettségeivel.
Tajvantól ezer mérföldre északra a Koreai-félszigeten az együttműködésről szóló beszéd halvány, és egyre inkább tovább halványul.
Kim Dzsongun észak-koreai vezető országa nukleáris fegyverarzenáljának „exponenciális növelését” szorgalmazza 2023-tól kezdődően, és olyan „szupernagy” mobil rakétaindítókból álló flottát épít, amelyek nukleáris robbanófejjel a Dél bármely pontját képesek eltalálni.
Egy csütörtöki jelentésében a dél-koreai Korea Institute for Defense Analyses (KIDA) szerint Kim terve 300 fegyverben nyilvánulhat meg az elkövetkező években.
Ez nagy előrelépés 2022-höz képest, amikor a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) becslése szerint 20 összeszerelt atomfegyverrel és 55 töltethez elegendő hasadóanyaggal rendelkezett.
Háromszáz nukleáris robbanófejjel Észak-Korea megelőzné a már régóta nukleáris fegyverekkel rendelkező Franciaországot és az Egyesült Királyságot, és a SIPRI nukleáris készleteket rangsoroló listáján csak Oroszország, az USA és Kína lenne előtte.
Ezen kilátások arra késztették Yoon Suk Yeol dél-koreai elnököt, hogy saját katonai fejlesztéseket irányozzon elő.
A támadások megelőzésének legfontosabb módszere az olyan (katonai) képességek szilárd kiépítése, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy 100-szor vagy 1000-szer nagyobb csapással válaszoljunk, ha megtámadnak bennünket
− mondta Yoon a Yonhap hírügynökségnek.
Még azt is kilátásba helyezte, hogy Dél-Korea saját nukleáris arzenált épít ki, utalva arra, hogy országa „taktikai atomfegyvereket telepíthet, vagy saját atomfegyverekkel rendelkezhet”.
A gondolattól, hogy a Koreai-félsziget még több nukleáris fegyvernek adna otthont, az amerikai vezetők nagyon óvakodnak − még akkor is, ha ezek a fegyverek egy szövetségesükhöz tartoznának.
Az atomfegyverek kifejlesztése azt is jelentené, hogy Dél-Korea elveszítene valamennyit abból az erkölcsi töltetből, amelyet eddig azért élvezhetett, mert ragaszkodott a Koreai-félsziget nukleáris mentesítéséről szóló 1992-es közös nyilatkozathoz, amelyet Phenjan többször is megsértett.
Az Egyesült Államok tehát szövetségesének biztosítása érdekében világossá tette, hogy Washington „vasszilárdságúan” támogatja Dél-Koreát, és minden amerikai katonai eszközt felhasznál a védelmére.
Az Egyesült Államok nem fog habozni, hogy teljesítse a (Dél-Korea) felé vállalt kötelezettségét az amerikai védelmi képességek teljes spektrumának felhasználásával, és ez kiterjed a nukleáris, a hagyományos és a rakétavédelemre is
− mondta Mike Gilday admirális, az amerikai haditengerészeti műveletek főnöke csütörtökön a Koreai–Amerikai Tanulmányok Intézetének (ICAS) virtuális fórumán.
Gilday a Dél-Koreának nyújtott amerikai támogatás példájaként említette egy amerikai repülőgép-hordozó tavalyi látogatását a dél-koreai Busan kikötőjében. De éppen Washington egyik legerősebb hadihajójának megjelenését Észak-Korea fenyegetésnek látja.
Ahogy az ázsiai fegyverkezési verseny felgyorsul, egy dolog világossá vált: az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea inkább falkaként, mint elszigetelt egyénekként fog fellépni. Kisida és más japán vezetők jelenléte Washingtonban az elmúlt héten bőséges bizonyítékot szolgáltatott erre.
Minél szorosabban együttműködünk, annál erősebbek leszünk. Remélhetőleg ez meggyőz minden potenciális ellenfelet arról, hogy nem érdemes lépniük
− mondta Gilday admirális a hármas együttműködésről az ICAS előtt tartott beszédében.
„Kitartásra van szükség az ellenfelek könyörtelen nyomásával szemben” − tette hozzá.
(Borítókép: Dél-Korea, Japán és az Egyesült Államok hadgyakorlata 2022. szeptember 30-án Dél-Koreában a Keleti-tengeren. Fotó: South Korean Defense Ministry via Getty Images)