Két hónapja léptek életbe az európai uniós szankciók a tengeri szállítással érkező orosz kőolajra, és ugyanennyi idő telt el a termékre kivetett ársapka bevezetése óta. Mi történt az elmúlt két hónapban az orosz nyersanyag exportjával, és milyen irányba mozgott a nyersanyag világpiaci ára?
Az orosz–ukrán konfliktus felgyorsította az Európai Unió energiaforrások diverzifikációjára irányuló törekvéseit. Elkerülhetetlenné vált a korábbi kőolaj- és földgázimport pótlása az Oroszországon kívüli országokból. Az Oroszországból származó kőolajra kivetett tilalom 2022. december 5-étől kezdődött, a finomított kőolajtermékek esetében pedig 2023. február 5-étől alkalmazandó.
A 2022 végével életbe lépő szankciók a tengeri úton érkező nyersolajra vonatkoznak, a csővezetéken érkező nyersanyag ezalól kivételt képez. Utóbbi az Európai Unió importjának mindössze 4-8 százalékát jelenti, és e kivétel elsősorban Csehországot, Magyarországot és Szlovákiát érinti. Emellett a nyugati országok – így az Európai Unión kívül a G7-országok: az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Japán, Németország, Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia és Ausztrália – az oroszországi, úgynevezett uráli kőolajra is ársapkát vezettek be. Az első időszakban hordónkénti 60 dollárban határozva meg annak maximális értékét.
Az intézkedések hatására az uráli kőolaj ára – 2022 tavaszához hasonlóan – elvált más kőolajtípusokétól, így például az északi-tengeri Brent és az Egyesült Államokból származó WTI olaj árától.
A Brent, az uráli és az amerikai WTI kőolajtípusok árának alakulása 2022 eleje óta
Európai szempontból azonban az uráli kőolaj ára már kevésbé lényeges, a szankciók hatására egyre nagyobb súllyal az urálitól eltérő, drágább kőolajtípusok árazása érvényesül.
Nagyot változott az egyes partnerországok részesedése az európai kőolajimportban 2021 és 2022 második fele között
A kőolajkérdés igen kényes Európa számára, mivel 2020-ban 97 százalékban importból fedezte szükségleteit. A földgázzal szemben ez esetben lényegesen változatosabbak a források. Mindazonáltal 2021-ben még Oroszország volt Európa legnagyobb kőolaj-beszállítója, az Európai Unióba érkező kőolaj közel negyedét biztosította. A legutolsó, 2022 harmadik negyedévére vonatkozó statisztikák alapján részesedése 14,4 százalékra csökkent. Ez a zsugorodás tovább gyorsult 2022 végén. Az Európai Bizottság becslése alapján a korlátozó intézkedések szempontjából kivételt jelentő vezetékes kőolaj aránya 4-8 százalékot képvisel. Így egy év leforgása alatt akár 15-20 százalékponttal is csökkenhetett az Oroszországból származó behozatal.
Ennek az árakra is jelentős hatása van, mivel a nyugati típusú Brent és WTI kőolajtípusok világpiaci ára rendre 20-30 dollárral is meghaladhatja az uráliét. Az EIA (az Egyesült Államok Energiainformációs Ügynöksége) által közölt, 2023-ra vonatkozó előrejelzés alapján az északi-tengeri Brent olaj ára éves átlagban 83 dollár körül alakulhat, ami 18 százalékos mérséklődést jelent 2022-höz képest.
Az előrejelzések bizonytalanságát növeli, hogy az Oroszországból származó kőolajra bevezetett szankciók a vártnál nagyobb zavart okozhatnak a globális kőolajpiacokon. További kockázatot jelent, hogy a termelő államok (OPEC) korábbi elképzelésüknek megfelelően visszafogják a termelést. A világgazdaság lassulása 2023-ban már inkább a kőolaj iránti kereslet csökkenése irányába hat, ami az árak emelkedését gátolhatja.
Az Oroszországból exportált kőolaj mennyiséget tekintve 2022 októberében felpörögtek a szállítások – e mögött feltételezhetően tartalékolási szándék állt –, majd 2022. december 5-e után bezuhantak.
Közvetlenül a szankciók bevezetése előtt, az októberi, de különösen a novemberi időszakban a napi szállítások mennyisége akár harmadával-negyedével is emelkedett. Még az európai uniós országok irányába is visszakorrekció történt.
A 2022 márciusától fokozatosan csökkenő európai megrendelések októberben és novemberben megugrottak. Október közepe és november közepe között közel 50 százalékkal emelkedett az Európába szállított mennyiség, míg november végén újra zsugorodni kezdett.
Az orosz kőolaj exportjának alakulása partnerországok szerint 2021 vége és 2023 januárja között
A partnerek többsége irányába csökkenés volt tapasztalható, de az év utolsó hónapjában az ismeretlen célpontokra és a közvetítő országokba irányuló szállítások aránya megnövekedett.
2022-ben lényeges változás volt, hogy átrendeződött az egyes exportcélországok súlya. Miközben Európa jelentősen visszaesett, Ázsia – benne Kína és India – felértékelődött. A kínai kereslet decemberi megtorpanása átmenetinek bizonyulhat, mivel a zéró-Covid politika felfüggesztése után az ázsiai ország gazdasági termelése fokozatosan felpöröghet. Emellett az orosz exportban Törökország és Egyiptom is nagyobb súlyt képvisel az előző év során. Utóbbi ország szerepe különösen a decemberben bevezetett szankciók után értékelődött fel, ahogy más, a nyugati világon kívüli országoké is. E célországok akár közvetítői szerepet is betölthetnek a korábbi orosz partnerek felé.
Az ársapka hatására az uráli kőolaj ára jelentősen elmarad a nyugati kőolajtípusokétól. Így Oroszország számára ez lényegében bevételkiesést jelent. Többek között Kína továbbra is vásárol az orosz nyersanyagból, amelyet jelenleg akár 20-30 dollárral kedvezőbb áron szerez be, mint ha nyugati típusú kőolajat vásárolna.
A kínai gazdaság számára ez versenyelőnyt jelenthet Európával szemben.
Európa szempontjából ugyanakkor paradox módon kedvező lehet, ha a szankcionált orosz kőolajat mások megveszik. A világon rendelkezésre álló kőolajexport több mint tizede származik Oroszországból, és ezzel Szaúd-Arábia után globálisan a második legnagyobb exportőr. Így azzal, hogy Európa elveszítette korábbi legnagyobb beszállítóját, legalább tizedével szűkítette azt a piacot, ahonnan beszerezheti a nyersanyagot. Ahhoz, hogy a fennmaradó kínálatból, vagyis a más országokból származó kőolaj iránt ne legyen olyan kiélezett a verseny, szükséges lehet, hogy az orosz nyersanyag megtalálja az új piacát.
Az elmúlt héten az Oroszországból érkező nyersolajszállítmányok mennyisége emelkedett, ezzel együtt az ismeretlen célállomásokra irányuló szállítmányok száma növekedett. A kőolajtermékek szállításának értéke meglehetősen stabil maradt.
Oroszország tengeri szállítási volumene visszaállt az uniós tilalmat megelőző szintre, de annak értéke még mindig elmarad a korábbiaktól az orosz olaj árának csökkenése miatt.
Az árazás kérdése ugyanakkor egyre képlékennyé válik, mivel az új helyzet az orosz kőolaj iránti keresletet a szürkegazdaság irányába terelte.
A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány senior elemzője.
(Borítókép: Andrey Rudakov / Bloomberg via Getty Images)