Nicola Sturgeon váratlan lemondása nagy űrt hagy maga után a Skót Nemzeti Pártban és a skót függetlenség ügyében. A helyére bejelentkezett három jelölt mindegyike az egyik legfontosabb kérdésnek a függetlenséget tartja, de kérdés, azzal, hogy Humza Yousaf lett az SNP új vezetője, sikerülhet-e neki az, ami még Sturgeonnak sem: kiharcolni Londonban egy második népszavazást.
Március 27-én ért véget az Skót Nemzeti Párt (SNP) pártelnökválasztása, miután a párt – és egyben Skócia – eddigi egyik legmeghatározóbb politikusa, Nicole Sturgeon váratlanul bejelentette lemondását.
Mint az a pártelnökválasztás kapcsán írt cikkünkben olvasható, Sturgeon helyére hárman pályáztak:
Közülük végül Yousaf került ki győztesen: ugyan az első körben egyik jelöltnek sem lett meg a szavazatok 50 százaléka + 1, de az első körben legkevesebbet kapó Regan kiesése után a szavazásra jogosult SNP-tagok 52,1 százaléka gondolta úgy, hogy az SNP képzeletbeli trónján Yousaf kövesse a Skócia történetének leghosszabb ideig kormányzó Sturgeont.
Ezzel eldőlt, az eddig egységesnek gondolt párton belül a progresszív és a konzervatív szárny közül a Yousaf vezette progresszívek kerekedtek felül.
Az SNP újdonsült elnöke pakisztáni és kenyai felmenőkkel rendelkezik, és a jelöltek közül ő volt a legtapasztaltabb politikus: már 2012 óta tölt be különböző pozíciókat először még az Alex Salmond-, majd a Nicola Sturgeon-kormányokban.
A kampány során magát Sturgeon örököseként pozicionálva a folytonosság jelöltjének számított: a különböző politikai kérdésekben elődje progresszív nézeteit vallja. Egyébként Yousaf volt az első színes bőrű, illetve muszlim származású miniszter Skóciában – most már az első ilyen első miniszter lesz, illetve az Egyesült Királyságban az első muszlim pártvezető is.
Mint a párt új elnöke a szavazás után a győzelmi beszédében elmondta, a heves, olykor rendkívül személyeskedő kampány után a legfontosabb most, hogy a párton belül ismét lenyugodjanak a kedélyek, és már másnap nekilássanak a munkának, hogyan lehetne kiharcolni azt Londontól, hogy 2014 után a skótok ismét népszavazáson dönthessenek függetlenségük sorsáról.
Ez pedig elsőre jóval nehezebb feladatnak tűnik, mint ahogy azt a jelöltek a vasárnapi, utolsó vitán ígérték.
Az STV nevű tévécsatornán közvetített vitán Yousaf mellett a másik két jelölt is úgy gondolta, legkésőbb öt éven belül ki fogják írni a népszavazást, mivel Rishi Sunakék nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy a skótok ismét az urnákhoz szeretnének járulni, mivel a 2016-os brexit népszavazás alapjaiban változtatta meg az Egyesült Királyság politikai helyzetét – beleértve Skóciát is.
Ugyanakkor hiába az erős nyilatkozatok, egyelőre nem látni, hogy az újdonsült pártelnök ezen ígéretét hogyan tudná teljesíteni.
Yousaf szerint a népszavazáshoz vezető út a jó kormányzáson keresztül van kikövezve: amennyiben az SNP új pártelnökét kedden megválasztják első miniszternek, majd feláll a kabinetje, akkor jó kormányzással a skót társadalomban kialakítható egy függetlenséget pártoló többség, amely aztán az SNP-n belüli progresszív, illetve konzervatívabb tömböt is egybe tudja fogni.
Ugyan a végül alulmaradó Forbes is ígéretet tett, hogy a pártelnökválasztás után az egy a tábor, egy a zászló elven beáll újdonsült pártelnöke – és leendő első minisztere – mögé, az biztos, hogy
Yousaf kemény belső vitákra számíthat a Forbes-pártiaktól a függetlenségtől eltérő kérdésekben.
Forbesék például nem támogatnák a Sturgeon bukását részben előidéző nemek elismeréséről szóló törvényt, ami lehetővé tenné, hogy az emberek könnyebben változtassák meg a nemüket, amennyiben ezt szeretnék – a londoni kormány végül blokkolta a skót törvény életbe lépését, de Yousaf azt ígérte, bíróságon kényszerítik ki, hogy a skót törvényhozás, a Holyrood által elfogadott törvényt kihirdethessék Skóciában.
Ráadásul a Sturgeon lemondásától eltelt másfél hónapban a függetlenség támogatottsága is csökkent: míg 2023-ra úgy fordultak a skót nacionalisták, hogy többségben voltak a függetlenségpártiak – de így sem volt meg mindig az 50 százalék + 1 fő –, azóta már a nemek vannak többségben, igaz, ezen álláspont mögött sem áll a skót társadalom abszolút többsége.
Ugyanakkor Yousaf annyival könnyebb helyzetben várhatja a kormányzást immáron egészségügyi miniszter helyett első miniszterként, hogy az SNP-kormányt kívülről támogató, szintén függetlenségpárti Skóciai Zöldek már a pártelnökválasztás előtt bejelentették: számukra csak olyan jelölt elfogadható, aki továbbvinné a két párt között megkezdett együttműködést, ahhoz pedig a társadalmi kérdésekben a leendő kormányfőnek progresszív szociális politikát kell folytatni – ez Yousaf kapcsán teljességgel adott.
Amennyiben Yousafnak sikerülne is maga mögött egyesítenie a pártot, akkor sem ideális helyzetben folytatja tovább a kormányzást a párt: az ellenzéki, unionista pártok a pártelnökválasztási kampányban elhangzott személyes jellegű támadásokat könnyen felhasználhatják az SNP ellen – a jelenleg Londonban kormányzó Konzervatív Párt skót szárnya már be is jelentette: Forbes korábbi nyilatkozatát, amiben Yousaf miniszteri teljesítményét kritizálta, a következő politikai reklámjukban fel fogják használni.
Emellett Yousaf új kormányának azzal a nehézséggel is meg kell küzdenie, hogy a toryk gyengülése egyben a Munkáspárt erősödésével is járt az egész országban, így Skóciában is,
ami ráadásul az SNP 2010-es évek előtti felemelkedése előtt a Munkáspárt fellegvárának számított.
A legutóbbi, március eleji közvélemény-kutatások szerint a függetlenséget támogató párt és a Keir Starmer által egyfajta blairi harmadik utas neoliberális politikát hirdető unionista Munkáspárt fej fej mellett álltak Skóciában – az SNP még mindig vezet, de mindössze hibahatáron belül, két százalékponttal van lemaradva a Starmer-féle Munkáspárt.
A jövőre esedékes westminsteri választásokon – amikor az Egyesült Királyság alsóházának, a Képviselőháznak a tagjait választják újra – az erősödő Labour miatt az SNP-nek közel sem biztos, hogy sikerül megismételni a legutóbbi, 2019-es választás eredményét.
Akkor az 59 skót választókerületből 46-ot sikerült megszerezni, ugyanakkor összességében nem lett meg a szavazatok 50 százaléka – ez pedig elég baljós lehet, ha tényleg kitartanak Sturgeon korábbi tervénél, miszerint a következő választás egy kvázi függetlenségpárti népszavazás lenne, ahol a skótok arról dönthetnének, hogy akarnak-e népszavazást vagy sem. Sturgeon már a 2021-es Holyrood-választáson is ezzel kampányolt, akkor is csak elég kérdésesen lett meg az 50 százalék.
(Borítókép: Humza Yousaf és Nicola Sturgeon a skót parlamentben 2023. március 23-án Edinburghben. Fotó: Jane Barlow / PA Images / Getty Images)