A repülőgépek személyzetét már alapból felkészítik arra, hogy utazás közben bizony lehetnek egészségügyi vészhelyzetek. Az egyszerűbbeket megpróbálják a fedélzeten megoldani, vagy esetleg a földi irányító orvos kollégákat bevonva, de ha nagyobb a baj, akkor bizony útvonalat kell váltani, és leszállni a legközelebbi légikikötőben.
Repüléssel foglalkozó szakemberek úgy foglalták össze az Indexnek, hogy mindennek a csúcsa az ICAO, vagyis az ENSZ szakosított szervezete, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet. Ez az intézmény hivatott arra, hogy megfogalmazza a legátfogóbb ajánlásokat és sztenderdeket a polgári repülés számára, amelyeket kötelezően be is tartanak a tagállamok. Emellett irányadónak számítanak az IATA, vagyis a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség ajánlásai is. A következő szint már a nemzeti lenne, de Magyarország esetében még ott van az Európai Unió légügyi szabályozása, amelynek szintén vannak a tagállamokra nézve kötelező előírásai.
Ezt pedig a nemzeti szabályozások követik. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden ország meghatározza azokat a szabályokat, feltételeket, amelyek saját polgári repülési normáira vonatkoznak. Ennek része az is, hogy például mi a teendő, ha utazás közben egészségügyi vészhelyzet lép fel. Érdemes hozzátenni, hogy mivel minden eset különböző, ezért ezek észszerű megoldásában a kapitánynak elég széles döntési jogköre van.
Egyébként pedig fontos még tudni, hogy bizonyos esetekben, ha vészhelyzet áll elő, akkor a repülőgépet lajstromozó ország törvényei az irányadók, tehát mondjuk egy Németországban lajstromozott Lufthansa-gép esetében a német törvények szerint kell eljárni.
Ha például valaki rosszul lesz, de már közel járnak úti céljukhoz, akkor nem biztos, hogy a legközelebbi repülőtéren fog leszállási engedélyt kérni a pilóta, hanem végigviszi a gépet a távon.
Szakemberek három kategóriát emelnek ki a fedélzeti haláleseteknél:
A leggyakoribb vészhelyzetek között találjuk az ájulást, légzési nehézséget, hányást, szívrohamot, szélütést, valamiféle balesetet a gépen, vagy evés közben történő fulladást. Szakemberek az előbb felsorolt kategóriák közül a harmadik tartják a legveszélyesebbnek. Olyanokról van szó, akik minden körülmények között haza akarnak menni, vagy egyszerűen utasbiztosításuk hiánya miatt nem mondják le az utazást.
Ha egy utas mondjuk szívrohamot kap, és a személyzet megkezdi az újraélesztést, és van orvos a fedélzeten, ám ennek ellenére elvesztik a beteget, akkor csak az orvos mondhatja ki hivatalosan és visszavonhatatlanul a halál beálltát. Bonyolultabb a helyzet, ha nincs orvos az utasok között, mert a személyzetnek nincs joga megállapítani a halál beálltát. Ilyenkor általában a kapitány leszállási engedélyt kér, jelzi előre a helyzetet, és mire földet érnek, már egy mentő várja a gépet. A fedélzetre lépő mentőorvos az, aki megállapíthatja, hogy az utas meghalt.
Varga G. Gábor repülésügyi szakértő az Indexnek elmondta, hogy veszélyhelyzet esetén a kapitány belátásán is múlik, hogy mi történik. Egy alkalommal Ázsiából repült egy utasszállító Európába, amikor Oroszország felett rosszul lett egy utas. A kapitány egy szibériai városban landolt, és a beteget a helyi kórházba kellett volna vinni. Azonban a családtagok pánikolni kezdtek, nem akarták egyedül egy teljesen ismeretlen helyen hagyni rokonukat, aminek az lett az eredménye, hogy a kapitány folytatta az utat.
Az egekura blog alapítója azzal folytatta, hogy ilyen esetben megpróbálnak kiüríteni egy széksort, és oda fektetni az elhunytat, vagy ha nagy távolságra utazó gépről van szó, akkor a személyzet pihenőkabinjába viszik a testet. Ha a gép nagyon tele van, akkor az elhunyt utast a székében hagyják, ám elültetik mellőle a szomszédait.
A New England Journal of Medicine című orvosi szaklap egy tíz évvel ezelőtti összesítése azt állapította meg, hogy általában minden 600 repülésre jut egy egészségügyi vészhelyzet. Ezek azonban szerencsére nagyon ritkán végződnek halállal, az esetek mindössze 0,3 százalékában.
(Borítókép: LeventKonuk / Getty Images Hungary)