Indonézia a többirányú elköteleződés felé mozdult el, ami üzenetértékű a változó világpolitikai viszonyok között. Délkelet-Ázsia legnagyobb gazdasága a BRICS teljes jogú tagjává vált.
Január 6-án jelentették be, hogy Indonézia teljes jogú tagként csatlakozott a BRICS-államokhoz. Kína azonnal üdvözölte a bővülést, és gratulált a délkelet-ázsiai országnak. A világ negyedik legnépesebb állama azzal indokolta csatlakozási szándékát, hogy tagként lehetőséget lát a fejlődő országok erősítésére és az úgynevezett globális Dél érdekeinek előmozdítására.
A BRICS nem egy Európai Unió típusú szoros integráció, hanem inkább nem nyugati gazdaságok csoportja, amelyek koordinálják gazdasági és diplomáciai erőfeszítéseiket. A kormányközi szervezetet 2009-ben alapította Brazília, Oroszország, India és Kína. A rendes tagok közé tartozik még a Dél-afrikai Köztársaság, Egyiptom, Irán, Etiópia, az Egyesült Arab Emírségek és most már Indonézia is. A BRICS-államok többek között arra törekszenek, hogy alternatívát képezzenek a jelenlegi multilaterális csoportosulásokkal szemben, amelyekről a globális Dél országai úgy tartják, hogy túlságosan a nyugati álláspont dominálja őket (például a Világbankot, a G7-et vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsát).
Hogy mi a BRICS jelentősége, arról ebben a cikkünkben írtunk bővebben, a tavalyi kazanyi csúcstalálkozó értékeléséről pedig itt és itt közöltünk elemzést.
Szakáli Máté, az Eurázsia Központ kutatója az Indexnek azt mondta, a BRICS számára Indonézia taggá válása egyértelmű politikai siker, valamint kommunikációs szempontból is fontos eredmény. Ezek révén a csoport az újrakeretezés mellett saját stratégiai pozícióját és identitását erősítheti meg.
A földrajzilag kiemelt stratégiai elhelyezkedésű G20-tag Indonézia ugyanis a világ negyedik legnépesebb állama, illetve Délkelet-Ázsia legnagyobb gazdasága, és a regionális kormányközi integráció, az ASEAN de facto vezetője
– mutatott rá a kutató, aki azt is hozzátette, hogy a BRICS-csoport megfelelő eszköznek bizonyul a tagországok belföldi politikai prioritásainak előmozdítására, mivel hozzájárul az adott ország nemzetközi stratégiai mozgásterének, fejlesztési lehetőségeinek és tranzakciós képességeinek bővítéséhez.
Az Eurázsia Központ kutatója ezzel kapcsolatban kifejtette, Indonézia várhatóan arra használja BRICS-tagságát, hogy elősegítse a gazdasági és pénzügyi előnyök kihasználását.
Ha pedig a tagság előnyei egyértelműbbé és biztosabbá válnak, az nemcsak a csoport hatékonyabb működését javíthatja, hanem növelheti annak vonzerejét és befolyását is a nemzetközi színtéren.
Lapunk kérdésére válaszolva Szakáli Máté arról is beszélt, hogy az Indonézia csatlakozását üdvözlő gyors reakciók a tagok részéről azt üzenik a világnak és a többi csatlakozni szándékozó államnak, hogy a BRICS bővítése aktív, eredményes, a csoport geopolitikai programja pedig naprakész és legitim.
A kutató azt is elmondta, Indonézia számára a BRICS-tagság több tárgyalási és együttműködési lehetőséget nyújt, valamint könnyebb hozzáférést biztosít a finanszírozáshoz, technológiához és a kereskedelmi lehetőségekhez. Ez segítheti az országot kormányzati céljai elérésében, például az élelmezésbiztonság javításában, az energiafüggetlenség megteremtésében, a zöldátmenet támogatásában, a mélyszegénység felszámolásában, valamint a humán erőforrások és az infrastruktúra fejlesztésében.
„Az indonéz kormány számára a BRICS különösen a tengeri biztonsággal, a gazdasági növekedéssel és globális kormányzással kapcsolatos érdekegyeztetések előmozdítására és a többi délkelet-ázsiai fejlődő ország álláspontjának a becsatornázására kínál platformot” – fogalmazott Szakáli Máté.
Az Index kérdésére, hogy milyen geopolitikai üzenetet hordoz Indonézia csatlakozása, különösen az Egyesült Államokkal és a Nyugattal való viszonyában, az Eurázsia Központ kutatója azt válaszolta:
A BRICS-csatlakozás arra utal, hogy a tavaly októberben hivatalba lépő új indonéz elnök az ország »független és aktív« külpolitikai doktrínájának fenntartása mellett a korábbi el nem kötelezett álláspontról a többirányú elköteleződés felé mozdul el. A taktikaváltás célja az egyensúlyi partnerségek egyidejű kialakítása és stabil fenntartása a fejlett, illetve a feltörekvő gazdaságokkal is.
Szakáli Máté hozzátette, a többirányú elköteleződést jelzi az is, hogy Jakarta a BRICS-tagság mellett továbbra is tárgyal a tavaly februárban elkezdett OECD-csatlakozásról. (Az OECD, vagyis a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet egy nemzetközi gazdasági szervezet, amelyet az Egyesült Államok, Kanada és tizennyolc európai ország hozott létre, de mára nem nyugati tagjai is vannak, például Japán, Ausztrália és Új-Zéland. Magyarország 1996 óta tagja a szervezetnek.)
A BRICS-taggá válással az indonéz kormány a hagyományos stratégiai kétértelműségének fenntartása mellett tehát egyszerre nyilvánította ki nyitottságát és szándékát a meglévő bilaterális kapcsolatai elmélyítésére, a multilateralizmus támogatására, saját regionális vezető szerepének fenntartására, illetve középhatalmi státuszának az eddigieknél kezdeményezőbb és érzékelhetőbb globális kivetítésére.
A kutató kitért arra is, hogyan befolyásolhatja Indonézia csatlakozása a BRICS bővítési politikáját. Szakáli Máté szerint a délkelet-ázsiai ország csatlakozása önmagában nem változtat a BRICS bővítési politikájának alapelvein, de teljes jogú tagként hatással lesz a további csatlakozási tárgyalásokra. Indonézia prioritásait figyelembe kell venniük a tagjelölt országoknak a stratégiáik kialakításakor. Ez különösen érezhető lesz a BRICS új partnerországainál, például Bolívia, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kuba, Malajzia, Thaiföld, Uganda és Üzbegisztán külpolitikájában és gazdasági kapcsolataiban Indonéziával.
(Borítókép: A BRICS-csúcstalálkozó az oroszországi Kazanyban 2024. október 24-én. Fotó: Iranian Presidency / Anadolu / Getty Images)