Nincs könnyű helyzetben Robert Fico szlovák miniszterelnök. Miközben moszkvai útja miatt az ellenzék egyre nagyobb tüntetéseket szervez, addig két koalíciós partnere még mindig egymást marja, ráadásul a pártokon belül is egyre mélyebbek a konfliktusok, ami miatt a kormány elvesztette a parlamenti többségét is. Amennyiben Ficónak nem sikerül kezelnie utóbbit, akár idő előtt is megbukhat kormánya.
Január 31-én Robert Fico szlovák miniszterelnök Matus Sutaj Estok belügyminiszterrel és a titkosszolgálat igazgatójával, Pavol Gasparral ötvenperces sajtótájékoztatót tartott, melyen bemutatták, milyen külföldi puccsot és összeesküvést készítettek elő a szlovák kormánnyal szemben.
Fico az elmúlt hetekben többször is arról beszélt, hogy kormányát külföldről akarják megpuccsolni. Az ellene benyújtott bizalmatlansági indítványról szóló vitáról is emiatt zárták ki a nyilvánosságot, hogy a szlovák parlament képviselőinek is beszámolhasson ezekről.
Január utolsó napján pedig már a közvéleményt is tájékoztatták a Fico-kormány elleni állítólagos puccskísérletről, aminek a kormányfő állítása szerint az a célja, hogy aláássák Szlovákia alkotmányos rendjét, majd kikényszerítsék a kabinet idő előtti lemondását.
Fico a nyilvánosságban is elérhető adatokra hivatkozva egy széles körű összeesküvést mutatott be. Azt állította, hogy a kormányellenes tüntetések, a Progresszív Szlovákia és külföldi szövetségeseik lényegében egy majdani felkeléshez hasonló színes forradalommal kívánják kiharcolni kormányának lemondását, valamint az előrehozott választásokat, aminek a tüntetések mellett a szlovák állam elleni hackertámadás is a része. Szerinte egyik kulcsfigurája Mamuka Mamuasvili, az Ukrajnában harcoló Grúz Légió vezetője.
A probléma az, hogy a Fico által prezentált terv egy részét már cáfolták a sajtóban, míg több állítása bizonyíték hiányában megalapozatlan.
Titkosszolgálati információkat nem közöltek, a legtöbb információt már korábban megírta a sajtó – esetenként cáfolta is –, vagy épp politikusok szellőztették meg. Fico azt is gyanúsnak látja, hogy a sajtó már előre cáfolta az általa elmondottakat.
Azonban, ha volt ilyen állítólagos összeesküvés, ha nem – jelenleg nagyon homályos a legtöbb részlet. Egy azonban biztos:
Fico enélkül is gondban van, és akár előrehozott választások is jöhetnek Szlovákiában, amennyiben azt nem sikerül kezelnie.
A történteket két részre kell bontani. Egyrészt a kormánykoalíciót alkotó pártok, a szociálpopulista Smer, a szociáldemokrata Hlas és a szélsőjobboldali-nacionalista SNS között régóta feszültség van, ami aláásta a működését, így parlamenti többségüket is elvesztették ideiglenesen.
Ennek alapját apró, olykor kicsinyes ellentétek adják. A Hlas és az SNS például nem hajlandó megegyezni arról, hogy ki legyen a házelnök. Ismeretes, hogy a posztot korábban betöltő hlasos Peter Pellegriniből köztársasági elnök lett, ezután a házelnöki posztot a Hlas és az SNS is magának követelte.
Ezt a konfliktust nem is sikerült zárt ajtók mögött feloldani, a két párt politikusai gyakran a sajtóban kritizálják egymást, és okolják a másikat a kormány működésképtelenségéért. Ezek az érdekellentétek személyes sérelmet is okoznak a résztvevők között, ami pedig a két párt közötti ideológiai különbségeket is felszínre hozta.
A konfliktus odáig jutott, hogy az SNS-pártelnök, Andrej Danko már az egykori hlasos Pellegrini köztársasági elnököt okolja az egész válságért, amivel újabb szintre emelte az ellentétet.
Danko azt állítja, Pellegrini ugyan pozíciójából adódóan otthagyta az általa alakított Hlast, azonban a gyakorlatban még továbbra is ő mozgatja a szálakat a Smer-szakadárokból létrehozott pártban, a legfőbb célja pedig a kormány megbuktatása, hogy aztán Ficót megkerülve egy hivatalnokkormánnyal vegye át az ország irányítását. Ugyan Pellegrini cáfolta Danko ezen vádjait, az azonban tény, hogy a Hlas tiszteletbeli elnökeként továbbra is nagy hatása van az általa alapított pártra.
Miközben az SNS a Hlast vádolja a kormány szétverésével, addig a Hlas az SNS-t a koalíciós szerződés megszegésével, így a pártokban is egyre mélyebb a belső ellentét,
amiért a kormány jelenleg ideiglenesen el is vesztette parlamenti többségét.
A 150 fős parlamentben eddig a kormánypártoknak 79 képviselője volt, ugyanakkor a Hlasból négy képviselő elégedetlen, akik közül kettőt ki is zártak a pártból, míg az SNS-ből kivált Nemzeti Koalícióban hárman vannak, így hivatalosan már csak 72-en maradtak kormánypárti képviselők – a többséghez viszont minimum 76 képviselő kell.
Robert Fico egy interjúban fel is szólította a Hlast és az SNS-t, hogy minél hamarabb oldják meg a házon belüli problémáikat, mivel februárban több fontos törvényjavaslatot is meg kell szavaznia a parlamentnek – közülük talán az egyik legfontosabb az új egészségügyi törvény, aminek hiányában az orvosok sztrájkolnának.
A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a két kizárt hlasos képviselőt elveszítik, de a másik két hlasossal, valamint az SNS-ből kivált három képviselővel megegyezhetnek, amivel egy nagyon vékony, 77 fős többséget tudnak majd felmutatni – már ha sikerül a jelenleg a kabinettel nem rokonszenvező kormánypárti képviselőket visszacsábítani.
Ezzel párhuzamosan kormányellenes tüntetések is zajlanak, az ellenzéki pártok pedig Fico ellen bizalmatlansági indítványt nyújtottak be.
Ezeknek azonban a kormányon belüli válságokhoz semmi köze. Az egészet az robbantotta ki, hogy Robert Fico egyrészt decemberben ellátogatott Moszkvába, hogy Vlagyimir Putyinnal találkozzon, másrészt rendkívül megromlott a viszonya Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel a gáztranzit leállítása miatt.
Az ellenzéki pártok már az utazás miatt is bírálták Ficót, azonban további olaj volt a tűzre, hogy utána a kormányfő eltűnt, és Vietnámban vakációzott egyet; a smeres parlamenti alelnök, Tibor Gaspar pedig kijelentette (Oroszország magasztalása mellett), hogy ha az Európai Unió nem változtat a politikán, akkor a pozsonyi kormány hajlandó megvizsgálni az unióból való kilépést is.
Ugyan Gaspar kijelentése valószínűleg magánvélemény volt, amit nem egyeztetett koalíciós partnereivel, azonban
az ellenzéki pártok, valamint a szlovákok egy része szerint ezzel lényegében lehullt a lepel Ficóék valódi céljáról, azaz az EU-ból és a NATO-ból való kilépésről.
Bizalmatlansági indítványukat is a kormány külpolitikája miatt nyújtották be, a több százezreket megmozgató tüntetéseken pedig az ország nyugati orientációját követelték a demonstrálók.
Ugyan a tüntetések közvetlenül nem jelentenek veszélyt Ficóra, az azonban már igen, ha ezzel sikerülne a töredezett és megosztott ellenzéki pártoknak egy platformra terelni a pártokat a liberális Progresszív Szlovákiától és SaS-től a kereszténydemokrata KDH-ig és Igor Matovic bukott kormányfő populista-centrista pártjáig, a Szlovákiáig, egyben alternatívát is felmutatni Ficóék ellenében.
Ezek azonban nehéz feladatok, tekintve, hogy a szereplők között eleve sok az ellentét – elég csak Igor Matovic és az SaS-elnök Richard Sulíkéra gondolni. Ők hathatós munkával buktatták meg a Matovic- és Heger-kormányokat.
Fico ezt kihasználva élezné tovább az ellenzéki pártok közötti konfliktust az alkotmánymódosítás ötletével.
Abban ugyanis Ficóék többek között lefektetnék, hogy csak két nem van, illetve nehezítenék az azonos nemű párok örökbefogadását is. Ezt a kereszténydemokraták akár még támogathatják is, hiszen ez az egyik fontos céljuk, azonban a Progresszív Szlovákia és az SaS számára már elfogadhatatlan, ezért megnehezítenék az ellenzék Fico-ellenes alternatívájának kidolgozását.
Mivel az alkotmánymódosításhoz kétharmados többség szükséges, azt csak abban az esetben tudja Fico átvinni a parlamenten, ha a KDH és Matovicék is csatlakoznak – ezzel kapcsolatosan már meg is kezdődött a taktikázás mindkét pártnál.
A tüntetések nem rendítik meg Fico hatalmát, ha az nem jár az ellenzéki pártok egymáshoz közeledésével, azonban a kormánypártok közötti konfliktusok már sokkal jobban aggaszthatják a kormányfőt. Ha ugyanis a Smernek, a Hlasnak és az SNS-nek nem sikerül egymás között, illetve párton belül elsimítani az ellentéteket, akkor biztosan elveszítik parlamenti többségüket, amivel elkerülhetetlenné válna az előrehozott választás.
Jelenleg emiatt azon dolgoznak a háttérben, hogy egy minimumprogrammal folytathassák tovább a közös kormányzást,
aztán pedig – reményeik szerint – idővel a további konfliktusokat is rendezni fogják.
Ugyan Fico elmondta, hogy amennyiben a Hlas és az SNS nem rendezi a sorait, akkor akár a koalíciós szerződést is újratárgyalhatnák, sőt ő nem zárkózik el az előrehozott választástól sem, ez azonban vélhetően az egyik pártnak sem lenne ínyére.
A koalíciós szerződés újratárgyalása során a két kisebb koalíciós partner valószínűleg miniszteri pozíciókat vesztene a Smerrel szemben, míg az előrehozott választáson képviselői mandátumot. A 2023-as szeptemberi választás óta ugyanis mindegyik pártnak csökkent valamelyest a támogatottsága, az SNS jelenleg meg sem ugorja az ötszázalékos parlamenti küszöböt.
A pártok vélhetően most megpróbálják elsimítani a konfliktusaikat és folytatni a kormányzást, hogy a koalíciós szerződés újratárgyalásával vagy pedig az előrehozott választással ne járjanak sokkal rosszabbul.
Előrehozott választás abban az esetben lesz, ha a konfliktusokat egyáltalán nem sikerül rendezni az elégedetlen hlasos és SNS-es képviselők és pártjaik, valamint Matus Sutaj Estok Hlas-elnök és Andrej Danko SNS-elnök között.
(Borítókép: Robert Fico 2024. január 24-én Berlinben. Fotó: Maryam Majd / Getty Images)