A Hezbollah dermedt tehetetlenséggel nézi végig, ahogy Izrael éppen leszámol fő patrónusával. Pedig még Libanonból is tisztán látszik, ahogy fényesre festik az eget az iráni ballisztikus és az izraeli elfogó rakéták. Képzeljük el, mi történne, ha most a libanoni milícia még ereje teljében lenne… A Hamász 2023. október 7-i terrortámadása olyan dominót lökött meg, amelynek utolsó darabja most borul fel. Irán évtizedekig építgetett szövetségi rendszere darabjaira hullik szét. A libanoni Hezbollah megalázó tűzszünetre kényszerült, és a túlélésért küzd, az ősellenség Szíriában pedig fordulat történt. Ez tette lehetővé, hogy most a perzsa állam kerüljön célkeresztbe, miközben meggyengített proxy erői látványosan kimaradnak a háborúból. Jelentés az északi frontról.
Metula apró, takaros település Izrael egyik legészakibb pontján, a libanoni határon. A falu feletti magaslatról azonnal szembetűnik, micsoda stratégiai rizikó ilyen közel az ellenséghez megtelepedni. Egyrészt a völgyben futó házak könnyű célpontjai az ellenséges tüzérségnek, másrészt a zsákszerű nyúlványba egyetlen főbb út vezet: ha azt a támadó lezárja, a teljes lakosság csapdába esik. Márpedig a városkát körülölelő kerítésen, a zöldellő szántókon túl még szabad szemmel is kivehető a libanoni határt jelző betonfal. Onnan pedig csak egy kanyarra van a Hezbollah egyik fellegvára – pontosabban a romhalmaz, amely maradt belőle.
Így miután 2023. október 7. után a libanoni síita milícia is csatlakozott a harcokhoz, Metula az elsők között került célkeresztbe. A rakétákkal és páncéltörő lövedékekkel bombázott falu lángba borult, korábbi híradások szerint „a házak 60 százaléka elpusztult”. A nagyjából kétezer – a tágabb térségben több tízezer – fős lakosságot evakuálták. Izrael egyéves gázai háború után 2024 októberében a Hezbollahra is „ráfordult”, a rövid, de intenzív szárazföldi offenzíva után kisöpörték az ellenséget Dél-Libanonból, novemberben tűzszünetet kötöttek.
Fél évvel később Metula lakóinak alig 15 százaléka tért haza. Ennek egyik oka, hogy nem kérnek újabb rakétaesőből. A másik egészen prózai: a háború alatt az iskolák bezártak, a következő tanévig a családosokra biztosan várni kell. A falu azért koránt sincs szétlőve, de kihalt és csendes, csak néhány lebombázott ház körül takarítják a romokat a munkagépek. A földek viszont meglepően jól műveltek és rendezettek, pedig nem veszélytelen kimerészkedni: tavaly decemberben például egy izraeli gazda és négy thaiföldi segédmunkás halt meg a határ menti almakertekben egy kósza csapásban.
„Lehet, hogy másokat meglepett a háború, de mi számítottunk rá. Végignéztük, ahogy a Hezbollah készülődött. Mindennap láttam őket, és ők is láttak engem” – magyarázza Metula felett Sarit Zehavi. A biztonságpolitikai szakértő nemcsak azért ismeri jól a helyzetet, mert helyi, hanem azért is, mert miután alezredesként leszerelt a seregből, életre hívta a nonprofit Alma Kutatói és Oktatási Központot, elsősorban az északi – libanoni és szíriai – frontok megfigyelésére és elemzésére.
Állítja, az itt élőknek csak szerencséje volt, hogy nem ismétlődött meg ugyanaz, ami október 7-én Gázánál. Hogy miért nem lendült támadásba a libanoni síita milícia, ahogy arra sokan – valószínűleg a Hamász is – számítottak? Ezt az izraeli szakértők is csak találgatják. Sarit Zehavi úgy véli, szerepe lehetett ebben annak is, hogy a Hezbollah nem engedhette meg magának, hogy kisebb sikereket érjen el, mint a majdnem 1200 életet követelő gázai terrortámadás. Mondhatni, „a Hamász túl magasra tette a lécet”. Más izraeli források úgy vélték, talán Irán „tartotta pórázon” libanoni szövetségesét. Attól tarthattak ugyanis, a kiprovokált izraeli válaszcsapás olyan pusztító lesz, amilyet talán túl sem él legértékesebb proxyjuk.
Hogy mi történt volna, ha a Hezbollah szárazföldi offenzívával próbálkozik, már sosem derül ki. Ehelyett 2023. október 8-tól folyamatos, de korántsem teljes erejű tűz alá vették a határ menti területeket. Izrael egy év után elégelte meg a támadásokat – illetve jutott odáig Gázában. Előbb célzott légicsapással végzett Bejrútban a szervezet évtizedek óta bujkáló vezetőjével, Haszan Naszrallahhal. Majd egy gyors hadműveletben kisöpörte a dél-libanoni területekről a fejét veszített milíciát. Sarit Zehavi fegyverraktárakról készült képeket mutogatva magyarázza, hogy a Hezbollah irtózatos arzenált halmozott fel, ráadásul a civil infrastruktúra alatt: szinte minden második házban találtak fegyvereket. A megoldás a Hezbollah-fellegvárak teljes megsemmisítése lett:
egy ilyen, szó szerint porig rombolt falut láttunk a határfal mellet.
A síita milícia mindenesetre nem húzta sokáig, novemberben tűzszünetet is kötöttek. Az Alma Center szakértője viszont figyelmeztet rá, hogy a fegyvernyugvás valójában törékeny. Izrael módszere egyszerű: egy biztonsági zónát hozott létre Libanonban, ahonnan ellenőrizhetnek minden ellenséges fenyegetést. Ha bármilyen gyanús mozgást érzékelnek, lecsapnak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tűzszünet óta több mint 400 célzott csapást hajtottak végre. Közben az újonnan megalakult libanoni kormány ígéretet tett arra, hogy lefegyverzi a Hezbollahot. Magyarország egyébként éppen februárban jelentette be, hogy az ukrajnai fegyverszállítások helyett a libanoni hadsereg megerősítését támogatja 400 millió forinttal.
Hogy képesek lesznek-e leszerelni és kordában tartani az eddig délen teljhatalmú milíciát?
Sarit Zehavi szerint erre egyelőre korai választ adni, de óvatos a derűlátással. „Ha ezek az elpusztításunkra törő terrorszervezetek szörnyetegek, akkor megpróbáljuk megsemmisíteni őket. Ha ez nem sikerül, akkor igyekszünk olyan kicsiként tartani, amennyire csak lehet. És közben ketrecbe zárjuk őket” – hoz szemléletes hasonlatot az izraeli stratégiára.
A taktika most az iráni–izraeli háború fellángolása után kifizetődő igazán. A Hezbollah sietett leszögezni, távol tartják magukat a harcoktól, nem avatkoznak be Irán oldalán. Teherántól jött az utasítás, vagy maguktól döntöttek így? A kérdésre egyelőre nincs válasz. Azt viszont könnyen el lehet képzelni, hogy Izrael képtelen lett volna ilyen támadást indítani Irán ellen, ha közben az északi frontja miatt is aggódnia kell.
Néhány tucat kilométerrel arrébb az 1967-ben elfoglalt Golán-fennsík egy elhagyatott katonai bázisáról tekintünk le Szíriára. Damaszkusz 65 kilométer – hirdeti a tábla, a szíriai főváros tiszta időben látható is, de most porfelhőbe vész. A szögesdrótok és árkok között egy izraeli család tologatja babakocsiját. A kilátó tetején épült pizzériára már évekkel ezelőtt lakat került.
A helyzet nyugodt. Régóta nem került sor hadi cselekményre
– erősíti meg David Baruch, az Izraeli Védelmi Erők kirendelt szóvivője is ottjártunkkor. Ez a nyugalom is értékes most, amikor iráni ballisztikus rakéták szabdalják az eget. A hírhedt izraeli ütközőzónából semmit nem látni, ezt néhány kilométer mélyen azután alakítottak ki, hogy tavaly decemberben a felkelők megbuktatták Bassár al-Aszad elnököt. Keletre magasodik a Hermon-hegy, a szóvivő tájékoztatása szerint azon most az izraeli csapatok feljebb húzódtak, ahonnét az egész térséget jobban beláthatják. Nyugat felé fehér épületegyüttes jelzi az ENSZ táborát. Túl nagy népszerűségnek nem örvendenek errefelé.
A szíriai hatalomátvétel káoszában Izrael gyorsan reagálva azonnal lebombázta a hadsereg haditechnikáját, nehogy az új és kiszámíthatatlan vezetés kezére jusson. Az ország új (átmeneti) elnöke, Ahmed as-Saraa azóta sietett leszögezni, jó viszonyra törekszik még Izraellel is, ráadásul ki nem állhatja az előző vezetést hatalomban tartó Iránt. Olyannyira, hogy a sajtó már arról találgat, Damaszkusz csatlakozna az Ábrahám-egyezményekhez (ennek keretében több arab állam rendezte diplomáciai kapcsolatait Izraellel).
Lehet hinni a dzsihadistából lett államfőnek?
Az Alma Központ Szíriát is figyelemmel kísérő szakértője kérdésünkre mosolyogva csak annyit válaszol: „majd meglátjuk.” Izraelnek van még egy aduja: az állig fegyverzett – arról szemérmesen hallgatnak, hogy izraeli fegyverekkel-e – szíriai drúz közösség, amely egyelőre nem egyezett meg Ahmed as-Saraa-val. Az összesen nagyjából kétmillió főt számláló, különleges vallást követő drúzok izraeli tagjai mindenesetre nincsenek meggyőzve. Vendéglátóink elmondása szerint félnek tőle, hogy a dzsihadisták „szíriai testvéreikre” támadnak, akkor pedig számítanak Izrael segítségére.
A Hezbollahot legyőzték, az ősellenség Szíriában baráti(bb) erő került hatalomra, de Izrael még nem dőlhet hátra. Egy jeruzsálemi tisztségviselő már az Irán elleni támadás megkezdése előtti héten arra figyelmeztet, ennél nagyobb hibát nem is követhetnének el. „Irán és szövetségesei most valóban meggyengültek. És még így is erre képesek. Napi szinten támadnak minket. Nem adják fel. Mi lenne, ha hagynánk őket újra megerősödni?” – magyarázza. Azóta elkezdődött az utolsó harc: Irán ellen.
A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatóhelyettese.
(Borítókép: Porig rombolt Hezbollah-fellegvár. Fotó: László Dávid)