Index Vakbarát Hírportál

Egymillió aláírással átalakíthatjuk az EU életét

2011. december 17., szombat 18:36 | aznap frissítve

2012 április elsején lép életbe az Európai Unió polgárainak új joga, a polgári kezdeményezés. Az európai polgári kezdeményezés bevezetésével első ízben lehet majd össz-európai népi kezdeményezések segítségével közvetlenül a Bizottság elé terjeszteni az Unió illetékességi körébe tartozó ügyeket. Mindehhez legkevesebb hét országból összesen egymillió aláírást kell online vagy papíron összegyűjteni. Az uniós politikusok szerint ezzel leszünk csak igazi európai állampolgárok, de az alkalmazásról még nekik is csak homályos elképzeléseik vannak. Az Index az Európa Pontban járt az európai polgári kezdeményezésről tartott fórumon.

A Millenárison található üvegfalú uniós rendezvényteremben elsőként Alain Lamassoure, a rendszer kialakításáért felelős parlamenti képviselő beszélt a polgári kezdeményezés intézményéről. Igaz, mindezt csak videóhívással, ugráló pixelek képében és Darth Vader-szerű hangon tehette, mert a francia politikus valahol Párizs környékén rekedt egy viharban.

Lamassoure elmondta, hogy 2002-2003 táján, az Európai Unió alaptörvényét szövegező Konventben merült fel először egy közvetlen demokratikus eszköz uniós adaptációja. Először a népszavazásra gondoltak, de mivel ennek a jogintézménynek több országban – például Németországban – nincs kellő hagyománya, ezért végül a a polgári kezdeményezésre, erre a javaslattételre korlátozódó kollektív petícióra esett a törvényalkotók választása.

Egy ilyen új intézmény esetében az egyik fontos kérdés mindig az, hogy milyen problémákra lehet jó ez az egész? A polgári kezdeményezés csak és kizárólag uniós ügyekben indítható, a képviselő példaként az iskolai végzettség uniós elismertetésének problémáját, illetve a nemzeti határokon átnyúló családok jogi egyesítését említette a lehetséges témák között. Ez utóbbi kérdés fontosságát saját, francia-spanyol szülőktől Skóciában született unokájának állampolgársági problémáin keresztül szemléltette.

Martonyi emelte a fényt

A polgári kezdeményezés Skype-bemutatóját Martonyi János beszéde követte. A magyar külügyminisztert inkább csak az esemény tekintélyét emelendő hívhatták meg az Európa Pontba, ugyanis beszédével néhány általánosságon – „az egységesítési törekvések mögött demokratikus legitimációnak kell lennie” – kívül semmivel nem járult hozzá a polgári kezdeményezés megismeréséhez.

Ennél meglepőbb volt, hogy a Martonyi után következő Gurmai Zita, a polgári kezdeményezés ügyének európai parlamenti jelentéstevője sem árult el sokat az új demokratikus jogintézménnyel kapcsolatos várakozásokról. A képviselő az Oscar-gálákat is megszégyenítő hosszúságú köszönetnyilvánítások és a budapesti EP-iroda „csipet-csapatának” méltatása mellett annyit azért elmondott, hogy a polgári kezdeményezéssel európai vitát kívánnak generálni, és a jogszabály kidolgozása során konfliktusba kerültek a Bizottsággal is. Gurmai Zitának egyébként nyugdíjasokból álló rajongótábora is részt vett a fórumon, sőt, a lelkes tapsolás mellett egy uniós zászlókkal hímzett szőttessel is megajándékozták a képviselőt. Az alkalom spontán báján azonban sokat rontott, hogy az Index tudósítójának egy illetékes felfedte, hogy a „civilek” valójában az MSZP Tolna megyei szervezetének tagjai voltak.

Később Simonné Berta Krisztina, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára volt az, aki Alain Lamassoure után újra konkrétumokkal szolgált a polgári kezdeményezés révén nyílt új lehetőségekről. Berta Krisztina szerint az új uniós intézmény megtölti a Maastrichti Szerződés óta meglehetősen üresen maradt uniós állampolgárságot. Az államtitkár a francia EP-képviselő által említett területeken kívül még a schengeni szabályokkal, bevándorlási kérdésekkel, és a terrorizmus-elleni, illetve a szexuális kizsákmányolás elleni törvényekkel kapcsolatban tartja érdemesnek állampolgári kezdeményezés indítását.

De mit kezdenek ezzel az európaiak?

Az Index a fórum résztvevőitől arra volt kíváncsi, a polgárok uniós ismereteinek hiányossága nem torpedózza-e meg a valódi politikai eredménnyel kecsegtető kezdeményezéseket. Alain Lamassoure elismerte, hogy az első kezdeményezők valóban a megfelelő apparátussal bíró pártok, szakszervezetek és egyházak lesznek majd, de kifejezte reményét, hogy előbb-utóbb az utca embere is élni fog jogával. Gurmai Zita azt is elárulta, hogy történtek már próbakezdeményezések: az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) például az európai közszolgáltatások érdekében indított uniós aláírásgyűjtést, melyben azonban a szükséges egymillió helyett csak mintegy ötszáznegyvenezer aláírást sikerült szerezni.

Rovatok