Egy pénz nélküli vitakörből kilépve alakultak meg, küzdenek a túlszabályozott EU ellen, elutasítják a szépség nélküli szépségversenyt és a a fodrászok összeurópai munkavédelmét. A szociális kérdéseket a tagállamokra hagynák, a kereskedelmet szabadnak, Európa hatalmát kicsinek szeretik: ők az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR).
David Cameron 2005 óta, azaz mióta csak a brit konzervatívok vezetőjévé választották, szerette volna, hogy a toryk saját frakcióban ülhessenek az Európai Parlamentben, az Európai Néppárt Európai Demokraták alcsoportját egy beszédében „alkalmazottak és pénz nélküli vitakörnek” nevezte. Az elszakadásra az előző, 2009-es EP-választás után adódott lehetőség, de nem mindenki nézte jó szemmel a fejleményeket: a Financial Times azt vetette fel, hogy Cameron az Egyesült Királyság nemcsak brüsszeli, de washingtoni befolyását is kockáztatja, ha „az EU-ban a pálya szélére szorul”.
A konzervatívok nem így látták: az elképzelésük lényege, hogy az Európai Konzervatívok és Reformerek csoporttal olyan frakciót hozzanak létre, ami az EU-ellenesek és a középen elhelyezkedő nagy pártok között van: a szabad piacot és a tagállamok együttműködését támogatja, de a föderalista (az Amerikai Egyesült Államokra hasonlító, Brüsszelnek a tagállamokhoz képest sok hatalmat adó) törekvéseket ellenzi. 15 lengyel és 9 cseh képviselő mellett Bokros Lajost is leigazolták, ahogy még néhány párt egy-egy képviselőjét is (a frakcióalakítás szabályai ugyanis előírják, hogy 7 ország legalább 25 képviselője kell a megalakuláshoz).
A lengyel képviselők az UEN (Unió a Nemzetek Európájáért) frakciót hagyták el az új formációért, előbbi ezzel meg is szűnt. Az UEN-t egyébként sokan az ECR elődjének tartják, de fontos tudni, hogy az ECR mérsékeltebb, például nem bevándorlásellenes. Bokros elődje, a korábbi MDF-es EP-képviselő, Olajos Péter néppárti volt, Bokros helyválasztásáról az MDF akkor azt mondta, „értékazonosság van” az új formáció és pártjuk között (persze utólag megpróbálták visszahívni és be is perelték, miután megszakította a kapcsolatot a párttal).
Törékeny koalíció
– kommentálták szakértők a frakciót már az induláskor, de James Holtum, az ECR sajtófőnöke nem ért egyet: Brüsszelben egy kávé mellett taglalta az Indexnek, hogy az angolok fő motivációja a hitelesség volt. „Furán vette ki magát, hogy otthon azzal kampányol valaki, hogy minél több jogot magánál kell tartania az Egyesült Királyságnak, miközben az EP-ben egy olyan csoportban ül, aminek a Több Európát a válasza gyakorlatilag bármilyen kérdésre” – mondta.
Holtum szerint mára már azok sem kételkednek az ECR életképességében, akik eredetileg azt jósolták, a csoport legfeljebb egy évig húzza ki: „Akár harmadikok is lehetünk a választáson, az újonnan jövőknek ez nem rossz hely” – jelentette ki, bár pontos célszámot és az érdekelt pártok nevét nem volt hajlandó elárulni. Holtum elmondta: az EU túlszabályozására kedvenc példája a fodrászok összeurópai munkavédelmi előírása.
A kereskedelmi egyezményeket támogatják, köztük az Amerika és EU közti transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerségi megállapodást (TTIP), melyet a Zöldek azért kritizálnak, mert szerintük nem kapnak elég nyilvánosságot a részletek, és a megegyezés gyengíti az egyébként magas európai minőségbiztosítási, egészségügyi sztenderdeket. Szerintük az lenne a furcsa, ha nyilvános eseményeken tárgyalnának meg egy kereskedelmi megállapodást, a frakciónak a TTIP központi kérdés, alapvetően fontosnak tartják a kereskedelmi kapcsolatok erősítését. Fontosnak tartják még a kutatás-fejlesztést, az új tagállamok gazdasági fejlődésének támogatását, és az üldözött keresztények érdekeinek képviseletét.
Legnagyobb eredményüknek azt tartják, hogy politikai programjukat a legnagyobb pártok, és így tulajdonképpen az egész EP átvette – magukat tartják az intézmény- és szabályrendszer egyszerűsítésére kitalált REFIT program ötletgazdáinak, és úgy gondolják, az eurózónán kívüli és belüli országok együttműködésének összehangolásában is átvették a nagy csoportok az elképzeléseiket. Az Európai Bizottság elnöki pozíciójára a nagy frakciókkal ellentétben nem állítottak csúcsjelöltet:
Szépség nélküli szépségverseny
– mondta Holtum a csúcsjelöltek vitasorozatáról, amivel szerinte az a legnagyobb baj, hogy nincs arra garancia, hogy valóban közülük kerül majd ki az EB új elnöke. A sajtófőnök szerint az átlageurópai fel sem ismerné a jelölteket, mert mindenkinek elsősorban a saját tagállamának politikája és választásai a fontosak.
Bokros Lajos munkájáról azt mondta: a leghasznosabb, amit hozott magával, a pénzügyminiszteri tapasztalata, és a „speciális kelet-európai nézőpont”. Holtum szerint egyébként egyedül a szociális kérdésekben lehetnének a régi és új tagállamok képviselői között nagy eltérések a frakcióban, de minthogy ezeket szerintük nem EU-szinten kell kezelni, ezeken sem mennek ölre. „Erősebbek vagyunk, ha mindenkinek maglehet a saját véleménye” – mondta.
Az UKIP-ról, vagyis az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjáról, mely felmérések szerint megnyerheti a brit EP-választást, az egyébként brit Holtum elmondta: „Klasszikus populista párt,
fűt-fát ígérhetnek, mert soha nem kell megvalósítaniuk semmit,
nem is tudnák, még ha akarnák sem. Westminsterben egy szál képviselőjük sincs, miközben népszavazást ígérgetnek, az EP-be bejutottak, de be sem járnak, nem szavaznak, nem végzik el a munkájukat, amiért a fizetésüket felveszik.” Holtum szerint az EP-választáson protest (a nagy pártok és a rendszer ellen tiltakozó) szavazatokkal nyerhetnek: „Régen a Liberális Demokratákra szavaztak a britek tiltakozásból, például az iraki háború miatt, de most, hogy már ők is a kormánykoalíció tagjai, más párt után kell nézniük” – mondta.