Mit gondol, mi történik a májusi EP-választás után? 

Azt várom, hogy megmarad a többsége az Európa-párti erőknek, és meglesz az elszántság arra, hogy az EU intézményrendszeréhez hozzányúljunk. Mert habár az EU értékei maradandóak, az intézményrendszer recseg-ropog. Látszik ez a gazdasági válságból való lassú és bizonytalan kilábalásból. Látszik abból, hogy a külső kihívásokban, amelyeket például Moszkva és az amerikai–kínai kereskedelmi háború támaszt, Európa nem játékos, hanem inkább kényszerű megfigyelő. És Európa a belső ellenségeivel sem tudott mit kezdeni. Orbán Viktor és Matteo Salvini Európa belső ellensége.

Mit jelent az, hogy valaki Európa belső ellensége? Az olasz kormány kifejezetten szeretné, ha többet foglalkozna a gazdasági problémáikkal az Európai Unió. Nem lehet azt mondani, hogy ellene vannak az egész integrációnak. Orbán Viktor is többször elmondta, hogy nagyon helyes, hogy tagjai vagyunk az Európai Uniónak, csak ebben a formában sok minden nem tetszik neki.

Oda egyszerűsítik le ezek az erők az ideológiáikat, hogy erős nemzetállamok laza szövetségévé kellene formálni az Európai Uniót. De ez azt jelenti, hogy visszalépünk a történelemben az EU-t megelőző együttműködési fázisba. Az integráció azért vált egyre mélyebbé politikai–gazdasági–kereskedelmi értelemben, mert fölfogta Európa, hogy csak így tudja megvédeni a saját állampolgárait, biztosítani a piacát, és hatalmi tényező lenni a világban. 

Ráadásul: ha annyira jó lenne nemzetállamok laza szövetségévé válni, akkor mit mondanak erről a fideszes kollégák az erdélyi és a felvidéki magyaroknak? Akkor például Románia mint erős román nemzetállam felejtse el az ott élő magyarság államalkotó szerepét? A nacionalista erőfitogtatásból még soha nem született gyümölcsöző együttműködés.

Erre mondja azt Orbán Viktor, hogy nemcsak együttműködés az Európai Unió, hanem érdekeknek a nagyon komoly ütköztetése is, ahol a kelet-európai országok ráadásul hátrányban vannak az erős gazdaságú nyugat-európaiakkal szemben, tehát csak úgy lehet fellépni, ha nagyon határozottan kiállnak bizonyos témák mellett.

Sorolni tudnám azokat az eredményeket, amelyeket a kormányfők tárgyalóasztalnál, ügyes egyezségek mentén értek el a saját országuknak. Attól, hogy valaki Budapestről kígyót-békát kiabál és köpköd Európa felé, nem lesz erősebb, legfeljebb hangosabb.

Az osztrák kormányzat simán elvette az Ausztriában dolgozó magyar családoktól a családi pótlék egy részét, és a magyar kormány fényévekre lemaradva próbált utánamenni az eseményeknek. Ráadásul úgy tudtuk, hogy az osztrák kancellár, Sebastian Kurz nagy barátunk. Rengeteg dolog van, amelyekben, ha nem harcolna a magyar diplomácia, hanem okos alkukat kötne, akkor előrébb lennénk.

Ki lesz az európai integrációpárti többségnek a vezető ereje?

Leader hiány van. De a mai világban könnyebb Trump-féle populizmussal, orbáni illiberalizmussal nemzetmentőként megmutatkozni, mintsem csendes, szorgalmas ügymegoldó menedzserként. Ezt kell túléljük most az EP-választásokon.

Bízom benne, hogy ez megtörténik, és akkor Frans Timmermansnak, aki az Európai Bizottság egyik legfelkészültebb tagja, esélye lesz, hogy megnyerje a meccset a Bizottság elnöki tisztségéért. Merthogy a Néppárt jelöltjének, Manfred Webernek nem bocsátja meg az Európa-párti parlamenti közösség, hogy lepaktált Orbánnal.

Ezért is érdekes, hogy szombaton Timmermans a mi vendégünk az MSZP-kongresszuson, és megtartja az egyik legizgalmasabb kampánynyitó beszédét.

Nem úgy néz ki, mintha az Európa-párti többség bánná azt, hogy az Európai Néppártban „lepaktálnak” a Fidesszel. Az Európai Néppárt önmagában is egy Európa-párti közösség, mégsem léptek ők sem.

Ezért kell a fejükre olvasni, hogy Orbán és az orbánizmus térnyerése a Néppártnak egy elévülhetetlen bűne. Hibás az a politika, ami egyébként Angela Merkeltől jön, hogy jobb, ha házon belül tartjuk, mert úgy kordában lehet tartani. Szerintem a Néppárt az EP-választásig tud várni ennek a kérdésnek az élére állításával, és ott el kell dőlnie, hogy az orbánizmusé lesz a Néppárt vagy pedig kivágják onnan.

Nehezen tudom elképzelni, hogy az Európai Néppárt megszavazza a szocialista Frans Timmermanst a saját eredeti jelöltjükkel, Manfred Weberrel szemben.

De ha mondjuk Weberből parlamenti elnök lesz? A parlament ragaszkodik ahhoz, hogy csak a csúcsjelöltekből lehessen választani, mert fontos az európai demokrácia további fejlődése érdekében, hogy ne a kormányfők alkudozzanak róla, hogy melyik pozíció kinek jut, hanem a parlament döntse el.

Viszont Weberre annyira ki van akadva mindenki, hogy könnyen lehet, hogy összeáll egy olyan parlamenti többség, ahol a Néppárt egy része, a liberálisok és a Zöldek is azt mondják Timmermansnak: ismerjük a munkádat, tudjuk, hogy alkalmas vagy elvezetni a Bizottságot, és adunk mögéd parlamenti többséget. Weber meg lehet a parlament elnöke. Vannak ilyen sakkjátszmák. 

Nem véletlen, hogy Orbán és az otthoni kormányzati sajtó Timmermanst kezdte el beállítani mumusnak. Eddig Sargentini volt, Soros volt, és most hirtelen megtanítják a magyar olvasóval Timmermans nevét. Azért, mert Orbán tudja, hogy Timmermans érdemi ellenfele Európában.

Mennyire állja meg a helyét, hogy „mindenki ki van akadva Manfred Weberre”? Róla azt lehet tudni, hogy egy nagyon kompromisszumképes figura, finoman fogalmazva. Ő az, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot. És ráadásul a német kormány támogatását is bírja.

Van egy személyes jó viszonyom Weberrel, mert közösen gondozzuk a Free Interrail programot a fiataloknak. Az a benyomásom róla, hogy egy kedves, joviális bajor úriember. Nem tudom, hogy politikai számításból vagy gyengeségből hagyta, hogy a fejére nőjön Szájer, Deutsch és az ő vállukon állva Orbán. 

De ma az az általános vélekedés, hogy Weber nem tudta kezelni ezt a problémát. A Néppártnak az a része, amelyik megszavazta a Sargentini-jelentést, szintén így vélekedik.

Nem csodálkoznék, ha a német központi kormányzat számára sem lenne elsődleges cél Weber bizottsági elnökké varázslása. A német érdekeknek van más megjelenési lehetősége is. És azt sem tudjuk, hogy Angela Merkel meddig marad kancellár, hogy kitölti-e a ciklusát.

Ha vezetőhiány van az integrációpárti oldalon, akkor lehet Emmanuel Macron egy ilyen, alapvetően baloldali csoportosulásnak a vezetője?

Macron Európa-pártiságát elismerem, de az őáltala alkotott világkép nagyon távol áll az enyémtől. Mi szociáldemokraták és az MSZP is otthon egy szociális Európáért akar vívni, ahol sokkal több energia, forrás és politikai programalkotás történik az emberek hétköznapi jólétéről. Munkavállalói jogok, munkanélküliségi biztosítási rendszer, európai egységes sztenderdek alapján eldöntött minimálbér. Egy ilyen szociális Európa lehet az egyetlen ellenszere a populisták térnyerésének. Az emberek azért mennek a populisták után, mert érzékelik, hogy az elmúlt években az Európai Unió az elit kiszolgálójává vált.

Macron nem ez a világ. Ő egy nagyon-nagyon liberális, és ahogy láttuk a francia történéseket is, a hétköznapi emberek napi problémáit kevéssé érzékelő politikát folytat. Európával kapcsolatban ugyanazt fogjuk gondolni, de mi nem Macront akarjuk követni. Ez egy éles változás lesz a szociáldemokrata frakcióban és az európai szocialista párt működésében is. A német szociáldemokraták is elfogadták a programjukat hétvégén: az is egy erőteljesen baloldali, szociális program. A miénk is, amit most fogunk elfogadni szombaton.

Mire számít az Európai Szocialisták Pártja (PES) a választások után? Ha végignézzük, akkor nincsen igazán erős miniszterelnökük.

Spanyolországban és Portugáliában győzött és erős a baloldal. Finnországban perceken belül szocialista győzelem várható, Svédországban megmaradt a szociáldemokrata kormány, és Kelet-Közép-Európából sem lehetett kisöpörni a baloldalt. Ez nem azt mutatja, hogy ne lenne erő.

Az elmúlt években az európai baloldal képtelen volt mit kezdeni a gazdasági válság beköszöntével, de ezen ma már túl vagyunk. Az európai baloldal balra fordult, és megfogalmazta az európai szociális pillért. Ez egy közös vízió, és van hozzá Frans Timmermans, aki vállalja az ezért való küzdelmet.

Hány képviselői helyre számít a szociáldemokrata frakció ( S&D)  a választás után?

Nyilván kevesebbre, mint most, de alapvetően azért, mert kiválik a brit Munkáspárt, akik egy elég vaskos küldöttség voltak az S&D-n belül. Van, ahonnan növelni tudjuk a képviselőink számát, és van, ahol csökkenünk.

Magyarország esetében a mai négy képviselőhöz képest szolid növekedésre számítunk. Nyilvánvaló például, hogy a Párbeszéddel való együttműködésünk azt is jelenti, hogy Jávor Benedek, hogyha a közös listánkról bejut, akkor a Zöldekhez fog ülni, hiszen ő abban a frakcióban tekintélyt vívott ki magának.

Arról is szól a mostani választás, hogy meg lehet-e erősíteni a következő öt évben a szociális intézkedéseit az Európai Uniónak?

Számunkra erről szól. Olyan tabukat kell megdönteni, mint hogy az egészségügy például csak tagállami hatáskör. Milyen egységes Európa az, ahol az egyik országban az ellátás a harminc évvel ezelőtti minőséget sem üti meg, a másikban pedig világszínvonalú? Az egységes európai minimumellátás szintjét meg kell tudni határozni.

A 2017-es göteborgi nyilatkozatban a jobboldali vezetésű Európa is kénytelen volt elismerni a szociális pillér létjogosultságát mint az új tartóoszlopát az európai közösségnek. Egyetlen kormányfő volt, amelyik tiltakozott és a nemzet szuverenitását sértő intézkedések sokaságaként írta le a szociális Európát: ez Orbán Viktor volt.

Merthogy olyan kérdésekbe akar belenyúlni a szociális Európa, mint a társadalombiztosítás, egészségbiztosítás, nyugdíjbiztosítás és egy minden munkavállalóra érvényes közös munkaügyi szabályzat. Ehhez tesszük mi hozzá otthon a saját problémáinkból kiindulva az egészségügy, az oktatás, a kivándorlás problémájának kezelését. 

A szabad munkaerő-áramlás beindítása után rácsodálkozott a nyugat-európai társadalom, hogy egyszer csak megjelentek náluk milliók Kelet-Európából. Az ebből származó feladatokkal viszont semmit nem akar kezdeni. Mi lesz például a külföldön dolgozók nyugdíjával? Nincs ma olyan egységes, harmonizált nyugdíjrendszer az Európai Unióban, ami alapján meg tudná mondani valaki, hogy egy most elvándorolt magyarnak harminc-negyven év múlva ki garantálja a nyugdíját.

Nem pontosan ez volt a célja a piacok megnyitásának? Hogy Nyugat-Európában legyen még több, olcsóbb munkaerő, akik keletről elmennek oda dolgozni?

Ha csak azért vettek volna fel minket az EU-ba, hogy mi exportáljunk hatszázezer munkavállalót, az nagy baj lenne. A piacszerzés benne van, de ennek win-win helyzetnek kellene lennie, ami ma nem így néz ki. Mi nettó haszonélvezői vagyunk az Európai Uniónak, ami a magyar költségvetést érinti, a mindennapi életben viszont megmaradtak a súlyos egyenlőtlenségek.

Hogy EU-s szintű elvárásokat lehessen támasztani például minden tagállamnak az egészségügyi ellátásával szemben, ahhoz nem elég a mostani uniós költségvetés, ami az EU-s gazdasági termelés 1 százalékából áll.

Növelni kell a közös költségvetést. Örülünk a BMW-nek, az Audinak és a Mercedesnek Magyarországon, de akárhogy is nézzük, ebből leginkább német tőkekoncentráció keletkezik. Szívesen, nekünk is jó a munkahely, de akkor tessék növelni az unió költségvetését, hogy abból még több uniós lehetőséghez jussunk, ne csak Erasmus programhoz, hanem máshoz is.

Ma még ez lehetetlennek tűnik, de néhány évvel ezelőtt a belső határok megnyitása is lehetetlennek tűnt. Az előző magyar EU-biztos, Andor László vetette fel az egységes munkanélküliség-biztosítási rendszert. Öt éve még az is ábrándos elképzelésnek látszott, ma pedig egyre közelebb vagyunk hozzá. Most alakul az európai munkaügyi hivatal. Magyarország nélkül, mert Magyarország tiltakozik, hogy a foglalkoztatási körülményeibe bárki beleszóljon.

Egy másik példa az eurózóna-tagság. Az eurózónán belül már nyilvánvalóan arról gondolkodnak, hogy hogyan lépnek még szorosabb együttműködésre: például, hogy legyen pénzügyminisztere az eurózónának, ne csak monetáris, hanem fiskális eszközökkel is támogassák egymást az eurózóna tagállamai. Ha van egy közös pénzügyi politika, akkor lesz közös szociálpolitika is. A kettő kéz a kézben jár egymással.

A magyaroktól azt kérdezem: nekünk ez kell, vagy nem kell? Szerintem nagyon kell. Szerintem kihagyhatatlan.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !