Az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker arra készül, hogy bejelentse az uniós védelempolitika megerősítését, állítja a Financial Times. A Telegraph már korábban arról írt, hogy Európai Unió külügyi főképviselője is ütemtervet készít, amelyből kinőhet egy közös hadsereg. Szerintük Federica Mogherini zárt ajtók mögött azt mondta uniós nagyköveteknek, hogy az ötlet segíthetne kirángatni az EU-t a brexit-népszavazás utáni sokkból.

Lelépnek a britek, indulhat a buli

Épp a britek kilépése adna lehetőséget rá, hogy előrukkoljanak az európai haderők valamilyen szintű egybegyúrásával, ráadásul az utóbbi hetekben-hónapokban csak úgy röpködtek a támogató nyilatkozatok. Az Európai Bizottság vezetője tavaly, Orbán Viktor idén nyáron egyenesen közös hadsereget akart, és a cseh miniszterelnök is csatlakozott hozzájuk. Olaszország, Franciaország és Németország vezetői a védelmi együttműködés izmosításáról tárgyaltak augusztusban.

Az egész remekül mutat papíron: együtt elvileg hatékonyabban költhetik el a védelemre fordított pénzt, mert nem kell mindekinek külön fenntartania párhuzamos képességeket, és a közös beszerzésekkel is lehetne spórolni. Jean-Claude Juncker megpróbálná például egységesebb felszerelés felé terelgetni a tagállamok haderejét, és ezt az Európai Bizottság hasonlóan felügyelné, mint a költségvetési célok teljesülését. Ez alapján mondjuk nem jutnának messzire, mert ott sem tudják megregulázni a túlköltekező országokat.

Az EU-nak már most is van biztonság- és védelempolitikája, és több közös katonai küldetést is indított, amihez a tagállamok dobálták be az embereket és az eszközöket a kalapba. Elvileg 2007 óta közös „harccsoportok” is csak arra várnak, mikor döntenek a tagállamok a bevetésükről. Ez nem valódi közös hadsereg, arról van szó, hogy nemzeti felajánlásokból szükség esetén 1500 fős vegyes egységeket küldhetnek terepre.

Még az se működik, ami van

Csakhogy nem véletlen, hogy a harcsoportokról gyakorlatilag semmit sem hallani: a bevetésük eddig legfeljebb kósza ötletként merül fel. Hiányzik a politikai akarat, mondta Edgars Rinkēvičs lett külügyminiszter a Bledi Stratégiai Fórumon, ráadásul az alapvető logisztikával sem állnak jól. A harccsoportokat 2003-ra kellett volna felállítani, de csak később minősítették ezeket késznek, és még így is problémákat állapítottak meg, például a légi szállításnál.

Ennek ellenére a Financial Times szerint Juncker most arra készül, hogy javasolja a harccsoportok használatát, bár hogy mire és hogyan, arról nem írnak.

Sok a kérdőjel

Edgars Rinkēvičs szerint egy közös hadsereghez sok kérdésre kellene választ találni. Mi lenne a semleges tagállamokkal (mint például Ausztria)? Ki irányítaná a hadsereget? Miből fizetnék?

A balti országokban valószínűleg azért sem feltétlenül örülnének a nagy uniós összefogásnak, mert többen attól tartanak, hogy az egész a NATO-s együttműködés kárára mehet. Márpedig más se hiányzik a baltiaknak, mint hogy az Egyesült Államok nélkül maradjanak az egyre bátrabban mozgolódó Oroszországgal szemben. Nem véletlenül hangsúlyozta Edgars Rinkēvičs, hogy a NATO-ban látják az európai védelem legerősebb biztosítékát. Ugyan 2002-ben körvonalakban tisztázták, hogyan fog a két szervezet együtt dolgozni (például az EU csak akkor akciózhat valahol, ha előtte ott a NATO-nak nem volt hozzá kedve), de az atlantisták hátát kiveri a víz az olyan ötletektől, mint például a közös uniós főhadiszállásé. Most éppen ezt jelentené be Jean-Claude Juncker.

A közös hadsereg ötletét Borut Pahor szlovén elnök is leszólta a bledi fórumon, mert nem ebben látja a megfelelő választ az EU előtt álló kihívásokra. Az FT úgy tudja, Szlovákia, Lengyelország, valamint a semleges Ausztria és Írország is megkérdőjelezte az uniós védelempolitika felturbózását.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!