[Ezt az írást Felcsuti Balázs jegyzi. Balázs közgazdász végzettségű, a Massachusetts-i Bostonban egy biotechnológiai cég munkatársa]

Van a játékelméletben egy érdekes kifejezés: a győztes átka (winner’s curse). A jelenség a következő egyszerű játékkal demonstrálható. A játék vezetője felmutat egy aprópénzzel teli befőttes üveget. A részvevőknek licitálniuk kell arra, hogy mennyit ér nekik az üveg aprópénz, persze anélkül, hogy azt pontosan megszámolhatnák. A szabály nagyon egyszerű: aki a legmagasabb licitet adja, azé a pénz. A játék tanulsága – és nevének eredete -, hogy az esetek döntő többségében a győztes ajánlat tevője jóval többet fizet, mint az üvegben lévő pénz értéke. 

Pénzügyi szempontból vizsgálva, az idei amerikai elnökválasztás kicsit erre a játékra emlékeztet. A játékosok – jelen esetben a jelöltek - egyre többet licitálnak az elnökségért és az azzal együttjáró államkassza kezelésének lehetőségért. Mindketten több mint 350 milliárd dollár értékben csökkentenének adót, bár McCain kicsit még nagyobb mértékben, mint Obama. Mindketten új programokat is finanszíroznának, bár Obama jóval drágábban, mint McCain. McCain folytatná az iraki háborút, ami éves szinten további dollátízmilliárdokat emésztene fel. Obama kivonulna ugyan Irakból, viszont százmilliárd dollár fölötti gazdaságélénkítő csomagot javasol, amiből már az első is inkább a megtakarításokat növelte, semmint keresletet élénkített. Enyhítendő a válság által megcsapolt nyugdíjalapok okozta fájdalmat, McCain több milliárd dolláros adócsökkentést javasol a nyugdíjasoknak. Obama sem rest, 13 héttel meghosszabbítaná a munkanélküli segély időtartamát és eltörölné az utána fizetendő személyi jövedelemadót. És így tovább. Repkednek a világmegváltó programötletek és a hozzájuk kapcsolodó milliárdok.

Rádásul közben az üvegben lévő pénz mennyisége drasztikusan csökkent. A költségvetés hiánya egyik rekordot dönti meg a másik után. A pénzügyi válságot kezelni hivatott csomag az elkövetkező években rossz esetben akár ezer milliárd (!) dollárral is növelheti az államháztartás deficitjét. (Jó esetben persze akár nyereséges is lehet, ha az állam által bankokba és lakáshitel alapú értékpapírokba fektetett pénz megtérül, de ezt nem lehet előre látni.) A már szinte elkerülhetetlennek látszó gazdasági recesszió még tovább fogja csökkenteni a különféle adókból befolyó bevételeket. Minden adott arra, hogy a győztes jócskán túllicitálja az üveg pénz értéket. 

A három elnökjelölti vitában többször is szóba került ez a téma, olyan formában, hogy a jelöltek mit adnának fel programjukból a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel. Mindkét jelölt jobbára megmaradt az általánosságok szintjén. McCain befagyasztaná az állam kiadásait, csökkentené a támogatást a rosszul működő kormányzati szerveknek, és javasolja az idősek egészségügyi kiadásait támogatni hivatott Medicare program felülvizsgálatát (miközben persze javítaná az ellátást). Obama sem tudta rávenni magát, hogy sok konkrétummal szolgáljon: ígéri, hogy prioritásokat fog felállítani finanszírozandó programjai között, illetve alaposan átvizsgálná, hogy mely szövetségi programok nem hatékonyak. 

Ezek a válaszok nevetségesen semmitmondóak ahhoz képest, hogy mekkora a baj. Ki hiszi el, hogy Obama meg fogja tudni reformálni az egészségügyet, alternatív energiatermelő technológiák fejlesztésébe fektet, miközben kiemelten kezeli az oktatás átalakítását? Hogy tud McCain agresszívan adót csökkenteni, finanszírozni két háborút, kihúzni a csávából a bajba jutott lakástulajdonosokat és nyugdíjasokat, és közben reális célként kitűzni a költségvetési hiány megszüntetését. 

A felelős választáshoz hozzátartozna a jelöltek programjának pontos ismerete. A felelős jelölthöz pedig annak felvállalása, hogy a megváltozott körülmények között nem fog tudni mindent megvalósítani programjából. Jelenleg azonban csak az őrült licitálás folyik az üvegért, amelyben már egyre kevesebb a pénz.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!