[Ezt az írást Felcsuti Balázs jegyzi. Balázs 10 éve él a Massachusetts-i Bostonban, ahol egy biotechnológiai cég munkatársa. Balázs önkéntesként segítette Barack Obama kampányát Massachusettsben és New Hampshire-ben.]

Hömpölyög az önkéntes tömeg Election Day reggelén az Arlington-i demokrata iroda előtt. Húsz percet kell sorba állnom mire az eligazítóhoz érek, aki párokba osztja az embereket. Állítólag sokan aznap jöttek először segíteni Obama hívó szavára. Morgok is magamban egy kicsit, mit képzelnek ezek, elsőbbséget kéne kapniuk az olyan régi motorosoknak, mint én.

A mai nap mottója “Get out the vote!”, azaz el kell érni, hogy az elmúlt hónapokban azonosított demokrata szimpatizáns választók el is menjenek szavazni. Már nem számítanak a republikánusok, meg a bizonytalanok, nem kell senkit sem meggyőzni és a kampányüzenetekkel sem kell foglalkozni. Az egyetlen cél, hogy minél több demokrata voksoljon.

A társaság egyik fele az irodában marad telefonkampányt folytatni. Pennsylvaniai, Floridai és Ohioi szavazókat fognak hívni. Mindhárom állam necces. A másik fele (én is) New Hampshire-be megy, hogy személyesen biztassa szavazásra az ottani választókat. Kortestársnak egy megítélhetetlen korú, valószínűtlenül magas hangú hölgyet kapok. Tina a nevem – sikoltja felém. Balázs – mutatkozom be egymás után háromszor, ahogy szoktam, csak a rend kedvért.

A New Hampshire-i irodában zombi önkéntesek fogadnak minket. Legtöbbjük egész éjszaka dolgozott, hogy előkészítsék a mai napot, sokan egy percet sem aludtak. Adatbázist frissítettek, korteslistákat állítottak össze, térképeket gyártottak, szóróanyagot válogattak, sőt egy csoport már hajnali háromkor végigjárta kijelölt körzetünket, hogy a korán munkába indulók is megkapják a szavazási felhívást.

Feladatunk, bár fontos, igazából elég monoton. Házról házra járunk, érdeklődünk szavaztak-e már. Egy helyen tolószékes bácsi nyit ajtót. Egyedül nem tud elmenni szavazni. Betelefonálunk a központba, őérte el fog jönni egy önkéntes kocsival. Minden szavazat számít. Munkanap lévén sokan nincsenek otthon, ilyenkor az ajtón hagyunk egy Obama posztert és a szavazócédula kinagyított másolatát, amelyen a gyengébbek kedvért még az X is be van húzva a demokrata jelölt neve mellé. Így tessék szavazni! 2000 óta, mikor Floridában sokan rosszul voksoltak a félreérthető szavazócédulák miatt, már biztosra megyünk.

A nap nagyobb izgalom nélkül telik el. Említésre talán csak az az incidens méltó, mikor Tina kocsijában megbolondul a GPS vezerlőrendszer és egy temetőhöz kalauzol bennünket, ahol magabiztosan bejelenti: “Végállomás”. Morbid.

Urnazárásig maradunk New Hampshire-ben, fél 9-re pedig már vissza is érünk Bostonba, ahol az irodánk által szponzorált választási bulin csatlakozunk a telefonálókhoz. A hangulat kitünő - az exit pollok bizakodásra adnak okot -, folyik a sör, fogy a szendvics. Óriás kivetítőn követjük, ahogy csorognak be az eredmények. Megérkezésünk után pár perccel hatalmas üdvrivalgás közepette jelentik be, hogy New Hampshire Obamáé lett, ráadásul a szenátusi és a kormányzói választást is a demokrata jelölt nyerte. Megérte kopogtatni annyi ajtón.

Kilenc előtt pár perccel a CNN Obamának adja Pennsylvániát. Fontos győzelem. Florida is szoros. Minden szem Ohióra szegeződik. Ha Ohio megvan, McCainnek már csak matematikai esélye marad. Ha sakkoznának, biztos nem várná meg a mattot. Közben máshonnan is jönnek a bíztató eredmények: Virginiában McCain vezet, de Obama nagyon jön fel. Michigan simán meglesz, bár Georgia nem. Indianában, Montanában még bármi lehet. Colorado is megvan. A fővárosban, Washinton DC-ben gyakorlatilag senki sem szavazott McCainre, Obama 96%-ot kap. Még Texas is csak szoros verseny után pirosodik be.

Nemsokkal 10 óra elött jön a várva várt bejelentés: Ohiot is Obama nyerte. Hirtelen konfetti zápor és pezsgő önt nyakon. Egy ismeretlen önkéntestárs ölel, csókol. Itt már mindenki tudja, hogy nem lehet baj. Kicsivel később a TV társaságok is megerősítik: az Amerikai Egyesült Államok új elnökét Barack Obamának hívják!

McCain és Obama TV beszédei után pohárköszöntők zárják az ünneplést. Irodavezetőnk elcsukló hangon köszöni meg az áldozatos munkát és levezetésként néhány érdekes statisztikával traktál minket: irodánkból 61 ezer hívást bonyolítottunk le. 850 kortescsapatot küldtünk New Hampshire-be. Kb. 8 ezer dollár lesz a telefonszámlánk. A legnagyobb tapsot a “Nagymamák Obamáért” mozgalom kapja. A nagyik összesen 17 ezer választási képeslapra nyálaztak fel bélyeget és küldték el New Hampshire bizonytalankodóinak. Nem kis teljesítmény.

Kora hajnalban kimerülten érek haza. Peregnek a fejemben az események. A győzelem öröme mellett nagy megkönnyebbülés lesz rajtam úrrá. Vége a kampánynak, vége az önkénteskedésnek!

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!