A film felénél járunk, iszunk egy kávét.
Még soha nem látott Tarr Béla-filmet, sőt egy képkockát se? Látott, de nem élvezte vagy értette? Mi elvégezzünk ön helyett a nehezét, tartson velünk a reménytelenség sárral megágyazott útján, isten és szeretet nélkül, rengeteg szél- és esőgéppel. Készüljenek fel, mert ez bizony egy munkanap Tarr Bélával.
Állat külső kép: zuhogó esőben hatalmas ártány túrja a sarat. A sertés olyan nagy, hogy az szinte hihetetlen, de a filmtrükköt kizártuk.
Párosujjú patás, a vaddisznó háziasított formája, körülbelül nyolcezer éve háziasították Kínában. Mindenevő, akár dögöket is fogyaszt, kitűnő szaglása miatt szarvasgomba-keresésre is használható. Néhány vallás tiltja a húsának fogyasztását.
Be kell vallanom, eddig nem unatkoztam egy percet sem. Szeretem a lassú filmeket, a szép operatőri munka lenyűgöz, és a tehenekkel sincs semmi bajom.
„Csak nézni, ahogy telik a kurva élet.” Csodálatos. Az isten is cikkcímnek teremtette.
Hangos óraketyegés, talán arra utal, hogy éppen fél órája nézzük a filmet. Még tizennégyszer ennyi.
Az első fél órát szinte könnyedén éltem meg. Umberto Eco írt A rózsa neve című, kolostorban játszódó krimije egyik kísérő tanulmányában arról, hogy egy rendes, magára valamit is adó művészeti alkotás kiválasztja olvasóját, nézőjét, majd saját képére formálja. Soha nem szeretnék lassú és fekete-fehér lenni, ha elindul egy ilyen átváltozás, akkor lefújom a mai kísérletet.
Pénzszámolás, három perc. Sok ilyen real-time jelenetből lesz a végére hét és fél óra.
Osztozkodnak a pénzen. Ha Kráner neve Jack lenne, és ketyegés helyett szájharmonika szólna, ez a jelenet simán elmenne egy westernfilmben is.
View A Sátántangó tanyája in a larger map
Kelemen meghozza a hírt, hogy jönnek Irimiásék. A többiek hitetlenkednek, mert Irimiás és Petrina állítólag két éve halottak.
A regényből vett egyenes idézettel zár: "Schmidt ment elöl, Futaki mögötte botladozott, felöltője szárait hátra-hátracsapta a szél, botjával tapogatta az utat a vaksötétben, másik kezével kalapját tartotta, hogy le ne röpüljön a sárba, s a kíméletlenül zuhogó eső egybemosta Schmidt káromkodását bizakodó s biztató szavaival, ahogy egyre csak ezt hajtogatja: „Ne sajnáld, komám! Meglásd, aranyéletünk lesz! Aranyéletünk!” - leblende, vége az első résznek.
Úgy látom, az eső még nem állt el. Persze, miért is állna el tizenöt perc alatt. Ez nem a Hét év Tibetben, ez a Sátántangó.
Irimiásék sietős tempóban igyekeznek valahova egy után, a kamera hátulról követi őket. Nagyon erős szél fúj, utcai szemetet hord előre a két férfi mellett.
Iszonyat hosszan jönnek a szélgépben. Béla híres arról, hogy iszonyat sok szélgépet és esőgépet használ, ezen a jeleneten ez meg is látszik, kicsit túlzásba is vitte.
Ez is egy olyan jelenet, ami beleég az ember agykérgébe. A szél úgy hordja az embereket is, mint a szemetet. Erős, brutális kép, belemarkol a nézőbe.
"Egy helikopter volt felettünk, mi egy buszból, a sétálók ritmusában követtük a kamerával őket".
A szél egy rendőrkapitányságra fújta be Irimiásékat, ahol mindjárt „tisztázzák a félreértéseket”. Nagy a háttérzaj, sok az ember, írógépek kopácsolnak.
Irimiásék egy százados irodájába kerülnek. A két csavargó – közveszélyes munkakerülők – itt kapnak megbízást arra, hogy jelentéseket tegyenek. A feladatot nem részletezik konkrétabban.
View A Sátántangó városa in a larger map
A százados a rendről és törvényről monologizál, erősen kásás hangon. A forgatás alatt több jelenetben részegek voltak a színészek, a százados is gyanúsan hiteles. Már majdnem egy órája tart a film, és még mindig nem unom. ADHD-sok azért ne kezdjenek bele.
A kapitányságon teljesen hagyományos vágások vannak – gyakorlatilag rendes jelenetezéssel dolgozik itt Béla, egyébként ez a jelenet teljes másként szerepel a könyben: más szerkezet, más dialógok, nagyon jelentős az elétérés. A százados rendről és szabadságról szóló monológja például egyáltalán nincs benne a regényben. Íme.
"Nyilvánvaló volt, hogy nagy lélegzetvételű dolog lesz. Már 1985-ben meg akartuk csinálni, de 91-ben kezdtük előkészíteni, amikor visszajöttünk Berlinből, és akkor már tudtuk, hogy legalább hatórás lesz a film" - mesélte Tarr, aki még elárulta, hogy Krasznahorkai László regényét kéziratban olvasta, amit Balassa Pétertől kapott meg. Rögtön filmet akart belőle, de azt csak második nekifutásra sikerült összehozni.
Meg kellett volna próbálnunk, hogy mindig iszunk a szereplőkkel. Tizenegyre már vége lett volna a filmnézésnek. Most kezdem sajnálni, hogy ezt elfelejtettük.
A Sátántangóban sokat isznak a szereplők, most éppen Irimiásék két kevertet.
Most a szereplők is meghallják iszogatás közben, egymástól kérdezik, mi ez. És egy pillanatra megáll az idő (mármint nem a Gothár Péter-féle, hanem tényleg).
Irimiásék fejében összeáll a terv: „Mindenkit felrobbantunk”, hiszen „Valahogy csak véget kell vetni ennek, nem?” Megegyeznek abban is, hogy a robbantásnak fokozatosnak kell lennie.
Irimiás és Petrina párbeszéde kifejezetten vicces, a végén igaza lesz Bélának, hogy minden eddigi filmje komédia volt, csak A torinói lóban vesztette el a humorát: “Eddig minden mozim komédia volt és sokan nevettek rajta, de most nem vagyok olyan hangulatban, hogy nevessek”.
Irimiásék elindulnak a telepre, közben beszélgetnek, durva szavakkal gyalázzák az ott élőket. Szerintük a telepi dolgozók urukvesztett rabszolgák, akik nagyokat böfögnek a csendben és várnak.
Az utolsó tangó Párizsban (136 perc)
Soha ne mondd, hogy soha (134 perc)
Egy asszony illata (157 perc)
Meztelen tangó (90 perc)
Két tűz között (141 perc)
Tangó (115 perc)
Moulin Rogue (127 perc)
Chicago (113 perc)
Frida (123 perc)
Tango és Cash (104 perc)
Horgas Sanyi az első telepi, aki találkozik Irimiásékkal. Mint kiderül, Sanyi Kránernét és Schmidtnét is megismerné a szó bibliai értelmében. Állítólag Irimiásék korábban megígérték neki, hogy összehozzák mindkettővel. Inenntől hárman bandukolnak tovább a telep felé.