A tehetetlen és súlyos tömeg arányosságának kérdése és mérése a XX. század eleji fizika egyik fontos kérdése volt. 1906-ban a göttingeni egyetem pályadíjat tűzött ki a probléma kísérleti igazolására, a Benecke-díjat Eötvös Loránd nyerte el 1909-ben: ezt a pályamunkát digitalizáltatta most, több mint száz évvel később az Egyetem Rektori Titkársága - olvasható az ELTE közleményében.

Az eredeti 91 oldalas kéziratot hétoldalnyi képlet és magyarázat, illetve körülbelül kétoldalnyi javítás egészíti ki, így összesen 100 oldalnyi Eötvös-kézirattal gazdagodik a hagyaték. Az Eötvös-hagyatékot - benne az említett kézirattal - az Eötvös Loránd Geofizikai Alapítvány gondozza. Az ELTE és annak Űrtudományi és Geofizikai Tanszéke évek óta együttműködik az Alapítvánnyal, közösen ápolva Eötvös Loránd emlékét, megőrizve a tudós gondolatait az utókor számára.

Eötvös méréseivel Albert Einstein későbbi általános relativitáselméletének egyik kiindulási alapelvét igazolta, amelyeket az úgynevezett kettős nagyeszközzel (azaz két Eötvös-inga egy testbe építve) végzett el. Eötvös vizsgálatai kivívták a nemzetközi tudós világ, köztük Einstein nagyrabecsülését is, aki Eötvös Lorándot halálakor a klasszikus fizika fejedelmének nevezte.

Patkós András fizikus, az ELTE professor emeritusa Eötvös Loránd vizsgálatait a magyar fizikatörténet legnagyobb hatású kísérletsorozatának nevezte, és hozzátette, hogy a kétfajta tömeg eltérésére vonatkozó Eötvös-féle felső korlátot csaknem ötven évvel később, az 1960-as években tudta felülmúlni Robert Henry Dicke fizikus, a Princeton Egyetem professzora, aki Einstein elméletének egy alternatíváját is kidolgozta. Baráth István, az alapítvány kuratóriumának tagja elmondta, hogy a kéziratot hosszú előkészítő munkával és restaurálást követően digitalizálták és tették kutathatóvá.